Értékelés - Lisa Heathfield: Papírpillangók






Sziasztok!

Megérkeztem első Egymás szemében bejegyzésemmel. Ebben a hónapban tavaszi borító alapján választottunk. Lisa Heatfield Papírpillangók könyvére voksoltam, és nem bántam meg.



Fülszöveg

Törött szárnnyal tudnál-e repülni? 
June otthona az apjával, a mostohaanyjával és a mostohatestvérével sötét titkokat rejt. Csapdába esett, mint a hálóban rekedt pillangó. 
De aztán June megismeri Blistert, a fiút az erdőből. És benne felfedezi a remény aprócska sugarát, amely képes őt elrepíteni messze az otthonától. Képes őt szabaddá tenni. Mert a világon minden lény megérdemli a szabadságot. A kérdés csak az, milyen áron.


Borító és cím

Egyszerű mégis csodálatos. A pillangóba bújtatott arc nagyon kreatív a szín használatról nem is beszélve. Csakúgy mint a történet a borító mellett sem mehetsz el szó nélkül alaposan meg kell vizsgálnod hogy mindent észrevehess és megérts. 
A cím érdekes választás, de találó és teljesen illik a könyvhöz.

Értékelés

Az ilyen és hasonló történetek mindig mély érzéseket ébresztenek bennem, szomorú és mérges is vagyok egyszerre. Hogy lehet hogy egyetlen ember sem figyel fel ezekre a dolgokra? 

A történet a jelenben játszódik, de folyamatosan visszatekintünk a múltba. 
June egy csendes, aranyos ámde rettentően önbizalomhiányos kislány akinek élete sajnos nem fenékig tejfel. Édesanyja halála után  édesapjával és új családjával él, mégis egyedül érzi magát, ami köszönhető Kathleen-nek és Megannek. 
Kathleen a mostohaanyuka, a szó legszörnyűbb értelmében. Olyan hihetően játssza a szerető családanya szerepét hogy ezzel mindenkit megtéveszt még June apukáját is. De mikor a férfi munkába megy a sötét árnyak előbújnak és a mézes-mázas nőből hárpia lesz. 
A legnagyobb kérdés hogy June miért nem használja ki az adódó lehetőségeket és mondja el valakinek az igazat?! A válasz totálisan egyszerű, mégpedig az hogy nem hinne neki senki. És tudjátok mit, van benne igazság. Nem egyszer bajba kerül mások miatt az iskolában, de őt soha nem kérdezik meg. 
Egyetlen reménye Blisterben van, a kisfiúban akivel egy napsütéses délutánon egy elhagyatott helyen ismerkedett meg, bár ő sem tudja a teljes igazságot. A fiú a világ legcsodálatosabb papírfiguráit csinálja az egész világon, ezek jelentik June számára a szabadságot. 
Mígnem egy csendes éjszakán minden rosszra fordul.
Mégis számomra felfoghatatlan miért nem kér segítséget, miért kellett ennyire elfajulnia a dolgoknak? 
Blister családját nagyon megkedveltem, ugyan anyagi nehézségekkel küzdenek és a teljes kimerültség szélén állnak, náluk csodálatosabb és igazabb családot elképzelni sem tudnék. June igazán szerencsés hogy megismerhette őket. 


Keresgéltem egy keveset és elszomorítottak a hírek amikre bukkantam. A 24.hu hírportál által közzétett cikkektől a hvg.hu-n közétettekig rengeteg ilyen esetet olvashatunk. Ugyan a kiderültek száma még így is csekély a valóshoz képest, ami szerintem azért fordul elő mert az áldozat nagy részben nem kér- fél segítséget kérni. Ugyebár gyermekekről beszélünk, ha esetleg az édesanyja vagy édesapja a közéletben a világ legkedvesebb emberének mutatja magát nem valószínű hogy bárki is elhinné róla hogy otthon a zárt ajtók mögött esetlegesen bántalmazza csemetéjét. 
Amit még nem tudok elképzelni az az hogy egy házon belül hogy fordulhat elő az hogy az egyik fél nem tudja mit csinál a másik. Mivel ugyebár történetünkben apukának gőze sem volt a dolgokról, aztán mikor a kislány megpróbált kitálalni neki ráfogta hogy édesanyja halála miatt nem képes közel engedni a többieket magához. Megértem hogy a szerelem elvakítja az embert, de ha konkrétan a gyermekemről van szó nem hagynám annyiban.
Próbáljunk meg figyelni egymásra!

XoXo
Genevieve


Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.