Amy Harmon: Homokból és hamuból
Eredetí cím: From Sand and Ash
Kiadó: Libri
Fordította: Gázsity Mila
Oldalszám: 520
Fülszöveg
Olaszország, 1943. Tombol a második világháború, az ország nagy részét megszállták a németek, a zsidó lakosságot deportálás és megsemmisítés fenyegeti.
Évekkel ezelőtt Eva Rosselli és Angelo Bianco szinte testvérekként nevelkedtek, majd egymásba szerettek, ám a körülmények és a vallásuk elválasztotta őket egymástól.
Hosszú idő után találkoznak újra: a zsidó származású Eva a Gestapo elől menekül, s nincs kihez fordulnia. Angelo felszentelt pap, s úgy dönt, befogadja a lányt a kolostorba. Eva rádöbben, hogy a katolikus egyház rajta kívül még sokaknak nyújt menedéket.
A világ lángokban áll, az emberek nélkülöznek, és a két fiatalra is sorozatos megpróbáltatások várnak. Gyötrelmes választások elé kerülnek, mígnem a sors és a szerencse közbeszól, és életük legnehezebb döntését kell meghozniuk.
"Elvehetik tőlünk az otthonunkat, az értékeinket. A családunkat. Az életünket. Elűzhetnek bennünket, ahogy eddig még sosem sikerült. Megalázhatnak, megfoszthatnak emberi mivoltunktól. De a gondolatainkat nem vehetik el. A tehetségünket nem vehetik el. Nem vehetik el a tudásunkat, az emlékeinket, az elménket. A zenében nem létezik rabság. A zene ajtó, és a lélek a dallamokon át elmenekülhet. Még ha csak néhány percre is. És az is felszabadul, aki hallgatja. Felemel mindenkit, aki csak hallja."
A történet a II. világháború azon belül a Holokauszt idején játszódik. Azt hiszem Amy-nek sikerült a lehető legkényesebb témát középpontba helyezni, mivel az emberiség többsége fájó szívvel emlékszik erre az időszakra. Hatalmas csapás volt az emberiségre. A lapokat átitatja az elkeseredettség a reménytelenség, igazságtalanság és a fájdalom. Emberek milliót végezték ki csupán azért mert zsidó származásúak, ez alkotja a cselekmény fő szálát. Mellékszálakon az emberek megmentése, Eva és Angelo kapcsolata fut.
"Egy dolog megölni valakit, és egészen más dolog megalázni, lealacsonyítani, úgy hántani le róla a méltóságát, mintha a húsától fosztanák meg. Aki megteszi az elsőt, az gyilkos. Aki pedig megteszi a másodikat, az szörnyeteg."
Megismerhetjük a zsidó emberek szokásait, életét, hogyan hatott rájuk a háború. Átéljük milyen lehetett akkor rettegésben élni, MINDEN áldott nap attól félni mikor jönnek el értük. A törvények szigorodását a zsidó lakosságra nézve, és azt is hogy ez milyen hatással volt a nem zsidó lakosságra. Volt aki segíteni szeretett volna, azonban volt aki élvezte a mészárlást. Legnagyobb segítőjük a Katolikus egyház, a Vatikán, kisebb kolostorok, templomok. Az érdekes hogy egészen eddig fel vetődött bennem hogy a többi vallás és azok képviselői miként élték át ezt a szörnyű csapást.
Sőt akadtak nem zsidó polgárok is. Mégsem bízhattál senkiben, nem tudhattad ki árul el.
"Angelo Bianco, fénylő-fehér angyalom.
Elvittek tőlem,
én pedig elvesztem.
De mindketten itt voltunk,
egyszer."
Főszereplőink, Eva egy zsidó lány aki gyönyörűen hegedül és Angelo egy katolikus pap. Kiskoruk óta ismerik egymást, rengeteg veszteség éri őket, családjuk nagy része a német katonák áldozata lesz. Érzelmeiket sokáig maguk előtt is tagadják. Mikor tudod hogy akit szeretsz soha nem lehet igazán a tiéd. A firenzei és maremmari részek kedvenceimmé váltak, lopott pillanatok melyek soha nem merülnek feledésbe. Rengeteg hajmeresztő helyzetbe keverednek, szerencséjüknek köszönhetően nagyrészt sikeresen kilábalnak belőle. Egy német katona, egy fájdalmas dallam és egy öngyilkosság. Ennek köszönhetően Eva állást kap, nem akárhol hanem a német főhadiszálláson titkárnőként, ezzel segítve az ellenállást. Hegedül egy teremnyi német tisztnek köztük Himmlernek-nek az SS csapatok vezetőjének is. Ironikus, igen, ez az egyetlen szó amellyel jellemezhetném ezt a jelenetet. Egy zsidó lány hegedűjátékát örvendezteti, dicsőíti a fél hadsereg, úgy hogy közben fogalmuk sincs az egészről. Az összes közül ez volt a kedvenc részem. Mert látszólag egyenlőek voltak és azoknak is kellett volna lenniük. Ez volt az a pont ahol az érzelmek előtérbe kerültek és a szerelem győzelmet arat. Ha az ember boldog, úgy igazán boldog bizony akkor jönnek a rosszabb és bonyolultabb dolgok. Egy vonat elindul míg egy másik egy helyben rostokol.
Te mit tettél volna? Bujkálnál? Elárulnád társaidat? Avagy segítenéd őket? Mennyi ideig kapaszkodhatsz a reménybe? Mennyi ideig vársz az igaz szerelemre? De a legfőbb kérdés, mit tennél meg érte?
Titkok, árulás, kiszolgáltatottság és egy szerelem mely talán soha nem nyer beteljesülést.
„…sokan voltak, akik megtettek minden tőlük telhetőt, és egymás után nyitották meg házukat, pincéjüket, szívüket a menekültek előtt. Látott apácákat, akik a zárdájuk olyan részeit engedték át nekik, ahová addig sosem léphetett be férfi. A katolikus iskolákban zsidó gyerekeket bújtattak, zsidó anyák katolikus apácák fátylát viselték, zsidó férfiak szerzetessé lettek – habár csak ideiglenesen -, katolikus imákat tanultak meg, hogy életben maradhassanak, és mindeközben senki sem próbálta megtéríteni őket.”
Nem egy történetet olvastam már – többek közt a történelmi romantikusok körében is – amelynek kerettörténetét a II. világháború, azon belül a holokauszt adta. Amy Harmon azonban egy számomra teljes új megvilágításba helyezi a történéseket, mégpedig abba, hogy a katolikus egyház milyen szerepet töltött be az események alakulásában. Érdekes módon eddig eszembe sem jutott elgondolkodni azon, hogy a többi vallás, egyház hogy élte végig a zsidók üldözését. A regényben megjelenített sokszor erőn felüli segítségnyújtás és áldozatvállalás azonban mélyen megérinti az olvasót. Amy Harmon olyan szívvel, életszerűséggel (és meggyőződésem, hogy hitelességgel) ábrázolja az eseményeket, hogy az ember beleborzong olvasás közben. Eva és Angelo minden tette, sorsuk alakulása hol mosolyt, hol könnyeket, hol dühöt, hol pedig együttérzést váltott ki belőlem. És nemcsak a háború miatt. „Rómeó és Júlia” történetek is mindig voltak, és mindig lesznek is, hiszen a tiltott szerelem kifogyhatatlan lehetőséget nyújt az íróknak. De sosem gondoltam volna azt sem, hogy a zsidó lány és katolikus fiú szerelme is ebbe a kategóriába tartozik. Sokszor hitetlenkedve olvastam a mellékszereplők megjegyzéseit, ahogy próbálták meggyőzni a fiatalokat – különösen Angelót – szerelmük helytelenségéről. Szerencsére az ő történetük azért nem végződik tragédiával, viszont hátborzongató belegondolni, hány olyan hozzájuk hasonló pár élhetett, különösen ebben az időszakban, akik nem voltak ennyire szerencsések. Angelo személyében különösen példaértékű karaktert alkotott az írónő. Igazi jó ember, aki próbálja megtalálni a helyes utat, nemcsak önmaga, hanem a környezete számára is, és a legelkeserítőbb helyzetekben – társadalmiban és magánéletiben egyaránt – sem veszíti el a hitét. A Prológus persze ugyancsak nagyon el lett találva, így végig tudatában vagyunk annak, hogy valami szörnyűség fog történni, mégis az utolsó pillanatig reménykedünk az elkerülhetetlenben. Evát én őszintén szólva néha kissé felelőtlennek tartottam, aki bizonyos helyzetekben nem fogja fel, hogy az életét kockáztatja, viszont ha belegondolunk, ezek az események tényleg szinte felfoghatatlanok voltak nemcsak az elszenvedők, de az egész világ számára is. A karakterek sokszor tényleg csak a vakszerencsének köszönhették az életben maradásukat, már csak emiatt is volt megdöbbentő a szituáció, amely miatt Eva végül lebukott. A kedvenc részeim a karácsonyi jelenetek voltak, különösen az első. Szerintem ekkor sírtam először a történet során. Meg még utána elég sokszor. Nagyon tetszett, hogy Olaszországban játszódott a könyv, a firenzei és maremmai részek hangulata különösen megfogott. Teljesen a szívembe zártam a Rosselli családot, az Ostricát és annak történetét. Együtt tudtam érezni a megjelenített emberi sorsokkal, érdekes módon még Great Von Essennel is. Az egyetlen negatívum, amit a könyvvel kapcsolatban fel tudok hozni, az nem tartalmi jellegű. Sajnos a borítón lévő párt én egyáltalán nem tudtam azonosítani a főszereplőkkel. Bárhogy próbáltam, többször is nézegettem, az agyam egyszerűen elutasította, hogy ők lennének. Ez kissé zavaró volt, viszont a tartalommal nem állt összefüggésben. Amy Harmon ugyanis szerintem egyszerűen zseniálisat teremtett ebben a műfajban. Nehéz kategorizálni, hogy kinek ajánlanám az olvasását. Szerintem mindenkinek. Ha ezután megkérdezik tőlem, hogy melyek azok a könyvek, amelyet élete során mindenkinek legalább egyszer el kell olvasnia, a Homokból és hamuból mindenképp egyike lesz ezeknek.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése