► Jane Corry: A halott ex
► Eredeti cím: The Dead Ex
► Kiadó: XXI. század
► Fordította: Tóth Attila
FülszövegHazudott.
Meghalt.
Vicki férje, Daniel egykor azt ígérte, hogy jóban-rosszban, egészségben és betegségben is szeretni fogja a feleségét. De miután egy brutális támadás miatt Vicki epilepsziás lett, otthagyta őt, és lelépett a barátnőjével.
Amikor Vicki egy nap megtudja, hogy a férje eltűnt, először örül, hogy végre megszabadult tőle. A rendőrség azonban később bizonyítékot talál rá, hogy Daniel meghalt, és azt gondolják, Vickinek is köze van ehhez.
Mi történt azon az éjszakán, amikor Daniel eltűnt?
És hogyan bizonyíthatja Vicki az ártatlanságát, ha ő maga sem biztos benne?
Sunday Times bestseller
Jane Corry korábban egy magazin tudósítója volt, és három évig élt egy rendkívül szigorúan őrzött férfibörtönben, hogy tanulmányozza az ottani életet. Addig még sosem volt fegyházban, és a gyakran hajmeresztő élményei hatására írta meg nagysikerű regényeit, a Vértestvéreket és A férjem feleségét, melyek a Sunday Times bestseller listájára is felkerültek.
Alapvetően két főszereplőt ismerünk meg. Vicki az ex feleség és Scarlet, akiről a történet végéig azt sem tudtam miért kapott szerepet.
Vicki aromaterápiás kezeléseket tart egy kisvárosban. - zárójelben megjegyezném, nem igazán értem miért kapjuk az aromaterápiás kezelésekről azt a rengeteg információt mikor gyakorlatilag nincs különösebb szerepe a könyvben, csupán megnyugtatja Vickit - Egy váratlan baleset során epilepsziás lesz, állandó gyógyszeres kezelés alatt áll mely kihat memóriájára is. Őszintén egy másodpercig nem gondoltam volna hogy ez a nő önvédelmi vagy rendfenntartói képzést kapott. Olyan félénk, szétszórt, magának valónak látszik. Egy napon a rendőrség kopogtat ajtaján, volt férje eltűnésének ügyében nyomoznak. Na és szerintetek ki az első számú gyanúsított? Igen, egyértelmű hogy Vicki. Ez az egyetlen egy kiszámítható részt találjuk a könyvben. A nő sajnos nem tud és nem is akarja segíteni a rendőrség munkáját, ezzel válik egyre gyanúsabbá. A kész röhej az egészben az, hogyha már az elején elmondja az igazat -ezzel megkímélve magát az egész hercehurcával- simán tisztázhatná magát. De akkor nekünk mi maradna? Így ő inkább titkolózik és ellenállást tanúsít, még saját ügyvédjével szemben is. Agyatlan. Múltjáról a cselekmény előrehaladtával kapunk bővebb információt.
Scarlet történetét kiskorától kezdve olvashatjuk, ahol is édesanyjával "a játékot játsszák" ennek következtében a kislány nevelőszülőkhöz kerül. Érdekesnek tartom hogy már- már rögeszmésen ragaszkodik édesanyjához. Persze minden kisgyerek ragaszkodik a szüleihez, de ez akkor is más. Illegális dolgokat csináltat a saját lányával. Annak a szerencsétlennek fogalma sincsen mi a jó és a rossz, mintha a teljes világot fejjel lefelé látná. Az erkölcsi normák hiánya és az édesanyjától való függősége következtében olyan döntéseket hoz amely teljes mértékben megváltoztatja már amúgy is romokban heverő jövőjét.
Érdekesnek tartom hogy Vicki a válás után is, már- már betegesen ragaszkodik volt férjéhez. Ez az egész azt bizonyítja hogy mennyire naivak vagyunk, mennyire vágyunk más emberek társaságára. Látszólag a legjobb barátaink, a hátunk mögött pedig fenik késüket. Lehet csak egy pozícióra vagy egy boldog kapcsolatra, de mindenki vágyik valamire ami másnak esetleg megadatott. Egyesek pedig bármit képesek ezért kockára tenni.
David egy hatalom- és presztízs központú majom. Sőt azt hiszem ezzel most a majmokat sértettem meg, utólag is elnézést kérek. Na szóval a ragaszkodásnál tartottam. Végig az jutott eszembe ugyan miből van ez a férfi hogy így elájulnak tőle a nők? Aztán rájöttem. A dumája. Mind bekajálják. Még Helen is, na de ez egy másik történet.
Mit tennél ha a memóriád állandóan cserben hagy? Ha nem hisz neked senki? A múlt lehet fájdalmas, és lehet boldogsággal teli. Attól függ hogy kinek a szemszögéből nézzük. Honnan tudod ki hazudik és ki mond igazat?
Ha szereted a hosszú leírásokat és egy csavarokkal teli thrillerre vágysz Jane Corry tollából, ne habozz A halott ex a te fejedet is elcsavarja.
Vicki aromaterápiás kezeléseket tart egy kisvárosban. - zárójelben megjegyezném, nem igazán értem miért kapjuk az aromaterápiás kezelésekről azt a rengeteg információt mikor gyakorlatilag nincs különösebb szerepe a könyvben, csupán megnyugtatja Vickit - Egy váratlan baleset során epilepsziás lesz, állandó gyógyszeres kezelés alatt áll mely kihat memóriájára is. Őszintén egy másodpercig nem gondoltam volna hogy ez a nő önvédelmi vagy rendfenntartói képzést kapott. Olyan félénk, szétszórt, magának valónak látszik. Egy napon a rendőrség kopogtat ajtaján, volt férje eltűnésének ügyében nyomoznak. Na és szerintetek ki az első számú gyanúsított? Igen, egyértelmű hogy Vicki. Ez az egyetlen egy kiszámítható részt találjuk a könyvben. A nő sajnos nem tud és nem is akarja segíteni a rendőrség munkáját, ezzel válik egyre gyanúsabbá. A kész röhej az egészben az, hogyha már az elején elmondja az igazat -ezzel megkímélve magát az egész hercehurcával- simán tisztázhatná magát. De akkor nekünk mi maradna? Így ő inkább titkolózik és ellenállást tanúsít, még saját ügyvédjével szemben is. Agyatlan. Múltjáról a cselekmény előrehaladtával kapunk bővebb információt.
Scarlet történetét kiskorától kezdve olvashatjuk, ahol is édesanyjával "a játékot játsszák" ennek következtében a kislány nevelőszülőkhöz kerül. Érdekesnek tartom hogy már- már rögeszmésen ragaszkodik édesanyjához. Persze minden kisgyerek ragaszkodik a szüleihez, de ez akkor is más. Illegális dolgokat csináltat a saját lányával. Annak a szerencsétlennek fogalma sincsen mi a jó és a rossz, mintha a teljes világot fejjel lefelé látná. Az erkölcsi normák hiánya és az édesanyjától való függősége következtében olyan döntéseket hoz amely teljes mértékben megváltoztatja már amúgy is romokban heverő jövőjét.
Érdekesnek tartom hogy Vicki a válás után is, már- már betegesen ragaszkodik volt férjéhez. Ez az egész azt bizonyítja hogy mennyire naivak vagyunk, mennyire vágyunk más emberek társaságára. Látszólag a legjobb barátaink, a hátunk mögött pedig fenik késüket. Lehet csak egy pozícióra vagy egy boldog kapcsolatra, de mindenki vágyik valamire ami másnak esetleg megadatott. Egyesek pedig bármit képesek ezért kockára tenni.
David egy hatalom- és presztízs központú majom. Sőt azt hiszem ezzel most a majmokat sértettem meg, utólag is elnézést kérek. Na szóval a ragaszkodásnál tartottam. Végig az jutott eszembe ugyan miből van ez a férfi hogy így elájulnak tőle a nők? Aztán rájöttem. A dumája. Mind bekajálják. Még Helen is, na de ez egy másik történet.
Mit tennél ha a memóriád állandóan cserben hagy? Ha nem hisz neked senki? A múlt lehet fájdalmas, és lehet boldogsággal teli. Attól függ hogy kinek a szemszögéből nézzük. Honnan tudod ki hazudik és ki mond igazat?
Ha szereted a hosszú leírásokat és egy csavarokkal teli thrillerre vágysz Jane Corry tollából, ne habozz A halott ex a te fejedet is elcsavarja.
EXTRA - Borítók
EXTRA - Beleolvasó
DAILY TELEGRAPH, 2018. NOVEMBER 5.
Holttestet találtak Észak-Cornwall partjainál. A testet a Deadman’s
Creek torkolatánál sodorta partra a víz. A rendőrség nyilatkozata
szerint további részletek egyelőre még nem ismertek.
ELSŐ RÉSZ
Zsálya, virginiai boróka, ruta és vörös kakukkfű. Az ember ugye azt gondolja, hogy az aromaterápiás olajok biztonságosak. Ám ezek a remek készítmények erősen mérgezők is lehetnek, ha rosszul használják őket.
Vannak, akik ezt állítják.
Gyakran nehéz kideríteni az igazságot.
Vegyük például azt a nőt, akit ismertem, és aki megölte a férfit, akit szeretett.
Nem állt szándékában.
Legalábbis ezt mondta nekünk…
A férfi megcsalta, pedig már megígérte, hogy otthagyja azt a másik nőt.
Aztán egyszer rajtakapta a pasit, amint a nővel telefonált.
Erre felkapta az első, keze ügyében lévő tárgyat, amely történetesen egy csavarhúzó volt, és belevágta a férfi nyakába.
Hát persze hogy meg akarta ölni őt, gondoltam akkor.
Most viszont már nem vagyok ebben olyan biztos.
1
Vicki
2018. február 14.
Lecsavarom a tetőt, mélyen beszívom az erős, bódító illatot, amely teljesen betölti az orromat, és óvatosan becseppentek három cseppet az üveg mérőpohárba. Tiszta levendula. A kedvencem. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy ez a hathatós orvosság arról ismert, hogy sok benne az észter, amiről az én szakmámban azt mondják, hogy „gyógyító hatású”.
Gyógyító? Kit akarok most becsapni? Engem senki és semmi
nem menthet meg. Külsőleg talán úgy nézek ki, mint egy meglehetősen átlagos, negyvenes nő. Belül azonban két lábon járó időzített bomba vagyok.
A dolog bármelyik másodpercben megtörténhet. Talán hetekig, vagy esetleg hónapokig kell várni rá. Egy darabig minden csendes, ám akkor hirtelen beüt a balhé, és teljesen készületlenül éri az embert. „Ne is gondolj rá!” – tanácsolták többen is. Könynyű azt mondani. Néha olyan az egész, mint amikor a csodás színésznő lejön a színpadról és várja a gratulációkat, pedig egy fikarcnyira se emlékszik az egész estéből.
Lábujjhegyre állok, leveszem a polcról a második üveget, és töltök még a pohárba ilang-ilangot is, ami a „szegények jázminja”.
Ez is lehet ugyanolyan jó. Legalábbis ezt mondom magamnak
De legyünk most őszinték! Nem menekülhetek a bűn világából.
Most nézzük a keserű narancs illóolajat! Óvatosan leveszem a harmadik fiolát, és visszaemlékezem az órára, amikor megtanultuk, hogy a szer keserűnarancs-fa leveleinek nedvét tartalmazza. Grépfrútot is kevernek bele? Esetleg. Ez a megrendelőtől függ.
Mindnyájan különböző módon viselkedünk, főleg itt, az én „klubomban”. Természetesen vannak módok a kockázat minimalizálására,de ha valami nagyon rosszul sül el, az ár akár halál is lehet. Az olajokat tisztelnünk kell, hogy a veszélyeket csökkenthessük.
Imádom az aromaterápiát. Varázsa abban áll, hogy egyszerre nyugtatja és ellazítja az embert.
De ez az este nem rólam szól, hanem az új kliensemről. Nem sorstárs ugyan, de arca pár tekintetben hasonlít az enyémhez; az apró ráncok a szeménél nevetésre és könnyekre utalnak, és ott vannak a szeme alatti enyhén megereszkedett táskák is, amelyeket fényvisszaverő korrektorral próbált leplezni.
Csendben csodálom az őszibarackszínű rúzsát. Én magam már nem használok ilyet. Korábban mindig a „Beautiful Beige” készítménnyel próbáltam bizonygatni a nőiességemet. Az előttem lévő nő hátul lazán összefogta szőke haját, de pár apró tincs azért elszabadult. Mit meg nem adnék ezért a színért. Iskolás éveimből még mindig itt cseng a fülemben a „szeplős vörös” jelző. De Davidnek tetszett a hajam színe. „Mintha csak Tiziano festette volna, és az enyém”, szokta mondani.
Az ügyfelem is és én is öntudatosan mosolygunk, mintha csak azt akarnánk kifejezni, hogy „Jól vagyok, igazán”. Ő viszont nincs jól, különben nem lenne itt. És én sem vagyok jól.
– Szükségem lenne valamire, hogy ellazulhassak – mondja.
– Mostanában sok stresszhatás ért.
Nem lennék igazán jó tanácsadó. Időnként előfordul, hogy legszívesebben közbeszólnék, hogy elmeséljem a saját történetemet, hogy bizonyítsam ezeknek a nőknek (férfi ügyfelem még sosem volt), nincsenek egyedül. Ez természetesen nem lenne bölcs dolog, hiszen elijeszthetné őket. Nekem pedig szükségem van rájuk. Nemcsak a munkámhoz, de azért is, hogy magam előtt bizonyítsak.
Mi történt azzal az erős, magabiztos nővel, aki korábban voltam? Aki komoly és célratörő volt. „Vikinek jó mellei vannak, ráadásul tökös csaj is”, mondogatták rólam. De ez még a régi életemben volt.
Ideje rátérni kliensem kórtörténetére.
– Terhes most?
Fel kell tennem ezt a kérdést, noha az előzetes tájékoztatójában benne van, hogy negyvenhat éves, akárcsak én. Ennek ellenére még az lehet. Elneveti magát.
– Azon már túl vagyok. De miért kérdezi?
– Van néhány aromaterápiás olaj, amely nem használható várandósok esetében – mondom. Gyorsan témát váltok. – Előfordul, hogy magas a vérnyomása?
– Nem fordul elő, habár úgy érzem, nem ártana, ha az lenne. A szer arra is befolyással lehet?
Gyanakodva rápillant a felettünk sorakozó üvegekre, melyek tartalma a szivárvány minden színében pompázik. Van köztük vörös, narancssárga, citromsárga, zöld, kék, indigókék és bíbor. Egy percre újra kilencéves vagyok, a kis északi bányászvárosban, ahol felnőttem, és felsorolom a színeket a tanárnak. Pár dolgot az ember sosem felejt el.
– Nem, de célszerű tudnom. Az olajok olyanok, mint az orvosságok. – Mintha a tanárom szavait hallanám. – Nagyon hasznosak, amikor megfelelő módon alkalmazzuk őket.
Futólag megbeszélünk még pár részletkérdést. Az előzetes tájékoztatójában azt írta ugyan, hogy nincs gyógyszerallergiája, de valami miatt mégis aggódom.
– Szeretne átöltözni? – ajánlom. – Pár percre kimegyek a helyiségből, hogy ne zavarjam.
Egyértelműen ideges. Mint sok ügyfelem, aki korábban sosem
kapott ilyen kezelést. Látom, hogy a falon lévő engedélyemet nézi, hogy abból kapjon bátorítást.
Vicki Goudman. MIFA. 3-AS SZINTŰ MINŐSÍTÉS.
A MIFA a Nemzetközi Aromateraputák Szövetségének tagja. Én magam sem akarom elhinni. Egyértelmű, hogy nem így terveztem.
Ahogy visszamegyek a helyiségbe, a kliensem (vagy inkább a hölgy, hiszen erre a megszólításra tanítottak), utasításomnak megfelelően, arccal lefelé fekszik a kezelőasztalon. Csupasz válla, amelyen sötét anyajegy látszik a jobb lapockánál, vékony. Cingár. Bőre hideg, noha az évnek ebben a szakaszában erősebbre állítottam a fűtést.
– Mostanában nem sok kedvem volt enni – mondja. – Fogytam.
A trauma ezt váltja ki az embernél, de éppen kilókat is felszedhetünk a hatására. Én mindkettőt tapasztaltam. Bekapcsolom a CD-lejátszót. Az angyali zene lágy. Gyógyító hatású. Álmosító.
– Mmm – mondja a hölgy már más hangon, miközben ügyes, körkörös mozdulatokkal dörzsölöm az olajat a bőrébe a gerince mentén. – Igazán ért hozzá. Imádom ezt az illatot. Mik is vannak benne?
Elismétlem az összetevőket. Levendula. Ilang-ilang. Keserű narancs illóolaj. Grépfrút leve.
– Honnan tudja, hogy mit kell használni? – kérdezi, de a testhelyzete miatt elég fojtott hangon.
– Picit olyan, mint a házasság – felelem. – Az ügyfél igényei szerint választjuk meg az olajat. Utána pedig az ösztöneinket követjük.
Különös hangot hallok. Egy ideig azt hiszem, hogy nevetés,
de utána rájövök, hogy a nő sír.
– Ha az ösztöneimre hallgatok – zokogja –, akkor talán megtarthattam volna a férjemet.
Megint itt van. A kísértés, hogy túl sokat áruljak el magamról.
Azt gondolhatnám, hogy a páciens megnyugtatására teszem, de valójában saját igényemet elégítem ki vele. Utána meg is bánom.
Az ügyfél kényelmetlenül érzi magát a következő látogatáskor.
Akárcsak én. Elvégre ez üzleti, és nem baráti kapcsolat.
Ezért most ellenállok a kísértésnek, és nem mondom el a hölgynek, hogy David és én pár hónap múlva a hatodik házassági évfordulónkat ünnepelnénk. Arra sem akarok gondolni, hogy Valentin-nap van. Hogy az első – és egyetlen – ilyen napon, amelyet együtt töltöttünk, kristály fülbevalót kaptam tőle, de már képtelen vagyok viselni. Inkább beszívom a levendula illatát, és azt képzelem, hogy úgy veszi körbe a testem, mint egy védelmet nyújtó köpeny.
– Időnként – szólalok meg, miközben nyomkodom a stresszcsomóit – az embernek át kell mennie a sötétségen, hogy a fényre jusson.
Ettől kliensem jobban ellazul. Szeretném azt gondolni, hogy a szavaim nyugtatták meg, de a szer bűvös hatása teszi. A levendula az én bőrömbe is bejut. Ez a jó az olajokban. Mindig egyformák. Nem változnak. Nem úgy, mint a szeretet.
– Van valami, ami kifejezetten aggasztja magát? – kérdezem óvatosan. Felnevet, mintha csak azt kérdezné, hogy hol is kezdjem?
– A kölykök megőrjítenek, különösen a pici. Lehetetlenül viselkedik.
– Milyen idős?
– Négy lesz, de nagyon gyorsan nő.
Ettől most én leszek libabőrös.
– Bajba került az óvodában, mert megharapta az új fiút a csoportjában, és az óvónő szerint ez az én hibám. Még azt is megkérdezték tőlem, hogy előfordul-e erőszak a családunkban.
És előfordul? A kérdést végül nem teszem fel.
A nő picit feszeng a díványon.
– Vannak gyerekei?
Erősebben nyomkodom az izomcsomókat.
– Van egy fiam. Ő is négyéves.
– Mi a neve?
– Patrick.
– Jó fiú?
A zsebemben lévő képre gondolok.
– Tökéletes gyerkőc.
– Maga nagyon szerencsés. Ki vigyáz rá, amíg ön dolgozik?
Kis szünetet tartok.
– A papámmal van.
– Igazán? Mostanában nagyon sokat hallani nagyszülőkről, akik segítséget nyújtanak a nevelésben.
Két hüvelykujjammal most igazán erős nyomást fejtek ki.
– Ami azt illeti, ez már fáj.
– Elnézést. – Enyhén vonakodva ugyan, de csökkentem a nyomást.
Ezután már csendben vagyunk, csak az angyali zene szól a háttérben.
Egyesek végig beszélni szeretnek, mások viszont egy szót sem szólnak. Többen bizalmas információkba is belekezdenek, de utána elhallgatnak, mint ez a nő. Talán több mindent elmond
a következő foglalkozáson. Úgy érzem, hogy visszajön, habár szeretném, ha nem jönne. Túl kíváncsi.
– Köszönöm – mondja, amikor kimegyek, hogy felöltözhessen.
Visszatérek a feljegyzéseimhez. Lila tintával leírom a pontos kezelést, és hogy a test mely részei igényelnek további figyelmet.
A csomók kemények voltak. Gyakran kapcsolatban állnak a gondolatok csomóival. David után hónapokig merev volt a vállam.
– Készpénzt vagy csekket szeretne? – kérdezi.
– Csekket, ha lehet.
A dokumentummal igazolt, vagy banki átutalással végzett fizetés révén biztosan tudom, hogy ki fizetett nekem, és mikor. A vállalkozásomnak teljesen tisztességesen kell működnie. Ha mást nem is, de ezt az alapelvet megtanultam.
Felveszi a kabátját. Kint hideg van. A szél zörgeti az ablakokat.
– Tetszik ez a hely – mondja a nő, és úgy néz körül, mintha csak most, indulás előtt kapna igazán jó képet róla.
– Köszönöm.
Nekem is tetszik. Az egyedüllét egyik előnye, hogy pont azt tehetjük, amit akarunk. David a modern stílust szerette. Én egy átalakított, földszinti lakást választottam egy Viktória korabeli házban. A volt férjem világa fekete-fehér volt. Az én munkához használt székemen kacsatojáskék gyapjútakaró van. A világítás halvány. Meggyújtatlan, illatos (szintén levendula) gyertyák sorakoznak az alacsony asztalon, amelyet magam festettem be krémszínűre. A halványlila pokróc, amelyet a többi hordozható dologgal együtt minden költözésnél magammal viszek, jól eltakarja az alatta lévő szőnyegen lévő foltot. Nincsenek lépcsők. A bejárati ajtó rögtön a tengerparttal szemközti utcára nyílik. Semmi nincs az otthonomban, ami kellemetlenséget okozhatna. Hacsak én nem akarom.
– Bárcsak én is otthonról dolgozhatnék – mondja az ügyfelem.
– A második gyermekem születése után fel kellett adnom a banki állásomat.
Erre azt mondhatnám, hogy az ilyen munkának előnyei és hátrányai is vannak. Alig mozdulunk ki, ha sok a feladat. Nincsenek irodai kollégák, akikkel beszélgetni lehet. Tréfálkozni. Problémákat megosztani. Hirtelen rám tör a magány.
– Kérhetek újabb időpontot? – kérdezi.
– Hogyne – felelem, és megfogadom, hogy legközelebb hallgatok a magam személyes dolgairól. Nem beszélünk újra Patrickről. És akkor meghalljuk a hangot az ajtó felől. Szándékosan olyan helyet választottam, amelynek saját főbejárata van. A tulajdonos engedélyével a csengőt is kikapcsoltam. Zavarnak az éles hangok. A kopogtató kevésbé fülsiketítő. Ettől a robajtól azonban felugrom.
Mit keres itt valaki, késő este? Megfeledkeztem volna egy kliensről? Általában ügyelek rá, hogy mindent gondosan feljegyezzek, de nemrégiben mégis volt egy vagy két tévedés.
– Várna egy percet a dolgozószobában? – kérdezem. Kis időbe beletelik, amíg kinyitom az ajtót. Vastag, biztonsági lánc van rajta, és mint mindig, most is kétszer ráfordítottam a zárat. Újabb kopogás hallatszik, miközben a kulcsot keresem. Megvan, ott hever a fal melletti asztalon. Megint elfelejtettem a helyére akasztani a kampón. Ez nem túl jó jel.
– Megyek – mondom, ahogy a kopogtatás újra felhangzik.
Az ajtó kinyitásakor csípős légáramlat és valamennyi köd jön be. Alaposan körülnézek. Egy nő áll a küszöbön, és rendőrigazolványt mutat.
Ideje rátérni kliensem kórtörténetére.
– Terhes most?
Fel kell tennem ezt a kérdést, noha az előzetes tájékoztatójában benne van, hogy negyvenhat éves, akárcsak én. Ennek ellenére még az lehet. Elneveti magát.
– Azon már túl vagyok. De miért kérdezi?
– Van néhány aromaterápiás olaj, amely nem használható várandósok esetében – mondom. Gyorsan témát váltok. – Előfordul, hogy magas a vérnyomása?
– Nem fordul elő, habár úgy érzem, nem ártana, ha az lenne. A szer arra is befolyással lehet?
Gyanakodva rápillant a felettünk sorakozó üvegekre, melyek tartalma a szivárvány minden színében pompázik. Van köztük vörös, narancssárga, citromsárga, zöld, kék, indigókék és bíbor. Egy percre újra kilencéves vagyok, a kis északi bányászvárosban, ahol felnőttem, és felsorolom a színeket a tanárnak. Pár dolgot az ember sosem felejt el.
– Nem, de célszerű tudnom. Az olajok olyanok, mint az orvosságok. – Mintha a tanárom szavait hallanám. – Nagyon hasznosak, amikor megfelelő módon alkalmazzuk őket.
Futólag megbeszélünk még pár részletkérdést. Az előzetes tájékoztatójában azt írta ugyan, hogy nincs gyógyszerallergiája, de valami miatt mégis aggódom.
– Szeretne átöltözni? – ajánlom. – Pár percre kimegyek a helyiségből, hogy ne zavarjam.
Egyértelműen ideges. Mint sok ügyfelem, aki korábban sosem
kapott ilyen kezelést. Látom, hogy a falon lévő engedélyemet nézi, hogy abból kapjon bátorítást.
Vicki Goudman. MIFA. 3-AS SZINTŰ MINŐSÍTÉS.
A MIFA a Nemzetközi Aromateraputák Szövetségének tagja. Én magam sem akarom elhinni. Egyértelmű, hogy nem így terveztem.
Ahogy visszamegyek a helyiségbe, a kliensem (vagy inkább a hölgy, hiszen erre a megszólításra tanítottak), utasításomnak megfelelően, arccal lefelé fekszik a kezelőasztalon. Csupasz válla, amelyen sötét anyajegy látszik a jobb lapockánál, vékony. Cingár. Bőre hideg, noha az évnek ebben a szakaszában erősebbre állítottam a fűtést.
– Mostanában nem sok kedvem volt enni – mondja. – Fogytam.
A trauma ezt váltja ki az embernél, de éppen kilókat is felszedhetünk a hatására. Én mindkettőt tapasztaltam. Bekapcsolom a CD-lejátszót. Az angyali zene lágy. Gyógyító hatású. Álmosító.
– Mmm – mondja a hölgy már más hangon, miközben ügyes, körkörös mozdulatokkal dörzsölöm az olajat a bőrébe a gerince mentén. – Igazán ért hozzá. Imádom ezt az illatot. Mik is vannak benne?
Elismétlem az összetevőket. Levendula. Ilang-ilang. Keserű narancs illóolaj. Grépfrút leve.
– Honnan tudja, hogy mit kell használni? – kérdezi, de a testhelyzete miatt elég fojtott hangon.
– Picit olyan, mint a házasság – felelem. – Az ügyfél igényei szerint választjuk meg az olajat. Utána pedig az ösztöneinket követjük.
Különös hangot hallok. Egy ideig azt hiszem, hogy nevetés,
de utána rájövök, hogy a nő sír.
– Ha az ösztöneimre hallgatok – zokogja –, akkor talán megtarthattam volna a férjemet.
Megint itt van. A kísértés, hogy túl sokat áruljak el magamról.
Azt gondolhatnám, hogy a páciens megnyugtatására teszem, de valójában saját igényemet elégítem ki vele. Utána meg is bánom.
Az ügyfél kényelmetlenül érzi magát a következő látogatáskor.
Akárcsak én. Elvégre ez üzleti, és nem baráti kapcsolat.
Ezért most ellenállok a kísértésnek, és nem mondom el a hölgynek, hogy David és én pár hónap múlva a hatodik házassági évfordulónkat ünnepelnénk. Arra sem akarok gondolni, hogy Valentin-nap van. Hogy az első – és egyetlen – ilyen napon, amelyet együtt töltöttünk, kristály fülbevalót kaptam tőle, de már képtelen vagyok viselni. Inkább beszívom a levendula illatát, és azt képzelem, hogy úgy veszi körbe a testem, mint egy védelmet nyújtó köpeny.
– Időnként – szólalok meg, miközben nyomkodom a stresszcsomóit – az embernek át kell mennie a sötétségen, hogy a fényre jusson.
Ettől kliensem jobban ellazul. Szeretném azt gondolni, hogy a szavaim nyugtatták meg, de a szer bűvös hatása teszi. A levendula az én bőrömbe is bejut. Ez a jó az olajokban. Mindig egyformák. Nem változnak. Nem úgy, mint a szeretet.
– Van valami, ami kifejezetten aggasztja magát? – kérdezem óvatosan. Felnevet, mintha csak azt kérdezné, hogy hol is kezdjem?
– A kölykök megőrjítenek, különösen a pici. Lehetetlenül viselkedik.
– Milyen idős?
– Négy lesz, de nagyon gyorsan nő.
Ettől most én leszek libabőrös.
– Bajba került az óvodában, mert megharapta az új fiút a csoportjában, és az óvónő szerint ez az én hibám. Még azt is megkérdezték tőlem, hogy előfordul-e erőszak a családunkban.
És előfordul? A kérdést végül nem teszem fel.
A nő picit feszeng a díványon.
– Vannak gyerekei?
Erősebben nyomkodom az izomcsomókat.
– Van egy fiam. Ő is négyéves.
– Mi a neve?
– Patrick.
– Jó fiú?
A zsebemben lévő képre gondolok.
– Tökéletes gyerkőc.
– Maga nagyon szerencsés. Ki vigyáz rá, amíg ön dolgozik?
Kis szünetet tartok.
– A papámmal van.
– Igazán? Mostanában nagyon sokat hallani nagyszülőkről, akik segítséget nyújtanak a nevelésben.
Két hüvelykujjammal most igazán erős nyomást fejtek ki.
– Ami azt illeti, ez már fáj.
– Elnézést. – Enyhén vonakodva ugyan, de csökkentem a nyomást.
Ezután már csendben vagyunk, csak az angyali zene szól a háttérben.
Egyesek végig beszélni szeretnek, mások viszont egy szót sem szólnak. Többen bizalmas információkba is belekezdenek, de utána elhallgatnak, mint ez a nő. Talán több mindent elmond
a következő foglalkozáson. Úgy érzem, hogy visszajön, habár szeretném, ha nem jönne. Túl kíváncsi.
– Köszönöm – mondja, amikor kimegyek, hogy felöltözhessen.
Visszatérek a feljegyzéseimhez. Lila tintával leírom a pontos kezelést, és hogy a test mely részei igényelnek további figyelmet.
A csomók kemények voltak. Gyakran kapcsolatban állnak a gondolatok csomóival. David után hónapokig merev volt a vállam.
– Készpénzt vagy csekket szeretne? – kérdezi.
– Csekket, ha lehet.
A dokumentummal igazolt, vagy banki átutalással végzett fizetés révén biztosan tudom, hogy ki fizetett nekem, és mikor. A vállalkozásomnak teljesen tisztességesen kell működnie. Ha mást nem is, de ezt az alapelvet megtanultam.
Felveszi a kabátját. Kint hideg van. A szél zörgeti az ablakokat.
– Tetszik ez a hely – mondja a nő, és úgy néz körül, mintha csak most, indulás előtt kapna igazán jó képet róla.
– Köszönöm.
Nekem is tetszik. Az egyedüllét egyik előnye, hogy pont azt tehetjük, amit akarunk. David a modern stílust szerette. Én egy átalakított, földszinti lakást választottam egy Viktória korabeli házban. A volt férjem világa fekete-fehér volt. Az én munkához használt székemen kacsatojáskék gyapjútakaró van. A világítás halvány. Meggyújtatlan, illatos (szintén levendula) gyertyák sorakoznak az alacsony asztalon, amelyet magam festettem be krémszínűre. A halványlila pokróc, amelyet a többi hordozható dologgal együtt minden költözésnél magammal viszek, jól eltakarja az alatta lévő szőnyegen lévő foltot. Nincsenek lépcsők. A bejárati ajtó rögtön a tengerparttal szemközti utcára nyílik. Semmi nincs az otthonomban, ami kellemetlenséget okozhatna. Hacsak én nem akarom.
– Bárcsak én is otthonról dolgozhatnék – mondja az ügyfelem.
– A második gyermekem születése után fel kellett adnom a banki állásomat.
Erre azt mondhatnám, hogy az ilyen munkának előnyei és hátrányai is vannak. Alig mozdulunk ki, ha sok a feladat. Nincsenek irodai kollégák, akikkel beszélgetni lehet. Tréfálkozni. Problémákat megosztani. Hirtelen rám tör a magány.
– Kérhetek újabb időpontot? – kérdezi.
– Hogyne – felelem, és megfogadom, hogy legközelebb hallgatok a magam személyes dolgairól. Nem beszélünk újra Patrickről. És akkor meghalljuk a hangot az ajtó felől. Szándékosan olyan helyet választottam, amelynek saját főbejárata van. A tulajdonos engedélyével a csengőt is kikapcsoltam. Zavarnak az éles hangok. A kopogtató kevésbé fülsiketítő. Ettől a robajtól azonban felugrom.
Mit keres itt valaki, késő este? Megfeledkeztem volna egy kliensről? Általában ügyelek rá, hogy mindent gondosan feljegyezzek, de nemrégiben mégis volt egy vagy két tévedés.
– Várna egy percet a dolgozószobában? – kérdezem. Kis időbe beletelik, amíg kinyitom az ajtót. Vastag, biztonsági lánc van rajta, és mint mindig, most is kétszer ráfordítottam a zárat. Újabb kopogás hallatszik, miközben a kulcsot keresem. Megvan, ott hever a fal melletti asztalon. Megint elfelejtettem a helyére akasztani a kampón. Ez nem túl jó jel.
– Megyek – mondom, ahogy a kopogtatás újra felhangzik.
Az ajtó kinyitásakor csípős légáramlat és valamennyi köd jön be. Alaposan körülnézek. Egy nő áll a küszöbön, és rendőrigazolványt mutat.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése