Sziasztok!
Ezennel bemutatjuk legújabb rovatunkat, mely a Könyv VS Film címet kapta. Első bejegyzésünkben Kikyo, Cassandra Clare Csontváros könyvét olvasta, majd megnézte a könyvből készült filmet is.
A könyv 2007-ben jelent meg majd 2013-ban Harald Zwart rendezésében a mozivásznon is megtekinthettük. Sajnos negatív fogadtatásban részesült, sőt a Rotten Tomatoes oldalon 121 kritika alapján 13%-on szerepel. A film költségvetése 60 millió dollárt kóstál, a rengeteg negatív kritika ellenére a bevétel 90,6 millió dollár lett, ami szerintem nem is rossz.
A szereplőket szerintem annyira jól eltalálták, hogy na! A könyv alapján is ilyennek lehet elképzelni őket. Kivétel persze itt is van, de arról később. Clary szerepében Lily Collins nagyon ott van. A külseje is pont jó, és hitelesen is adja vissza Clary alakját. Jace pedig! Wháá!!! Szerintem elképzelni sem lehetne jobbat! Eddig is elgyengültem tőle, de most. Bár a szinkronhangjáért nem voltam oda. Igazából Valentine-t kivéve mindenkit tökéletesen eltaláltak, még az sem igazán zavart meg, hogy Izabelle haja nem fekete, hanem sötétbarna. Na és aki még nagyon tuti volt, az Magnus! Bár az öltözködése nem feltétlenül adta vissza a könyvbeni egyéniségét, a filmben nem is kapott annyi szerepet, hogy ezt ki lehessen bontakoztatni.
Csillagos ötös néhány dolog megjelenítéséért: Pl. Izabelle ruhája a Pandemoniumban, és az elektrumkorbács. A Magnus bulijába való készülődés, és ahogy Jace leengedi Clary haját. Az éjfél kertben (aaaawwww!!!), a harc a vámpírokkal. És Luke golden retriveres beszólása (a könyvben folyt a könnyem a nevetéstől)
És ami eddig soha de soha nem keltette fel különösebben az érdeklődésemet: a filmzene. Még sosem fordult elő, hogy a soundtrackre felkaptam volna a fejem, mert inkább az eseményekre figyelek, de most egyszerűen magával ragadott. Jelentem új csengőhangom van.
Most pedig sajnos szét fogom csapni ezeket a pozitívumokat: A történet összerakása ugyanis sajnos egyszerűen csapnivaló volt. Ha nem olvastam volna a könyvet, azt kellene mondanom, érthetetlen. A szerelmi szál összecsapott, Alec érzéseire csak a film alapján én egyáltalán nem jöttem volna rá, de szerintem más sem. Mintha csak a jobb jeleneteket pakolták volna egymás mellé, minden logika és fokozatosság nélkül. Pedig két órából ennél sokkal többet ki lehetett volna hozni.
És amit már érintettem is: Valentine. Könyörgöm, elfogyott a filmeseknél az ezüstösfehér festék. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de Valentine alakját egyszerűen megszégyenítették. Bele sem merek gondolni, mit tettek volna Sebastiannal, ha van folytatás. 
A néma testvéreknek pedig amilyen jó a képi megjelenítése, a hangjuk annyira silány. Mintha Darth Vader szólalt volna meg. (Bár ez megint szinkronhiba. Az eredetit nem láttam.) Az irón megjelenítése durván csapnivaló volt. Inkább hasonlított az orvosok lámpájához, amivel belenéznek a torkodba, mint az árnyvadászok alapvető felszereléséhez. Sírni tudtam volna, mikor rájöttem, mit látok.
A humoros beszólások pedig annyira kilógtak a szövegkörnyezetből, hogy egyszerűen elvesztették az értéküket.
Szóval a Csontváros megfilmesítése miatt egyik részem (a kisebb) nevet, a másik pedig (jóval nagyobb részem) sír. Számos lehetőséggel nem éltek a készítők, amivel lehetett volna, a csekély számú szenzációs felvillanás sajnos nem tudja ellensúlyozni a hátrányokat. Kár érte. Egy biztos: megint hosszú ideig nem fogok könyvadaptációt nézni, hiszen az olvasottakat semmi nem múlhatja felül (A legtöbb esetben sajnos meg sem közelíti.).
Kedvenc filmes képek
