Release Blitz + ARC Review | Things I Wanted To Say (But Never Did) by Monica Murphy

2021. július 29., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

There are maybe 4-5 books in your whole life that have such an impact on you and Things I Wanted To Say (But Never Did) exactly one of these. This one became my ever favorite!

Things I Wanted To Say (But Never Did) by Monica Murphy is now live!

Whit Lancaster burst into my life like a storm. Dark and thunderous, furious and fierce. Cold, heartless and devastatingly beautiful, like the statues in our prep school gardens. The school with his family name on the sign. He can do no wrong here. This is his domain.

He's a menace on campus. Adored and feared. Hated and respected. His taunting words carve into my skin, shredding me to ribbons. Yet his intense gaze scorches my blood, fills me with a longing I don't understand.

When I stumble upon him one night alone, I find him broken. Bleeding. My instincts scream to leave and let him suffer, but I can't. I sneak him into my room. Clean him up. Fall for his lies. Let him possess every single part of me until I'm the one left a gasping, broken mess.

When he leaves me alone in the dead of night, he takes my journal with him.

Now he knows all my secrets. My hate. My truth. And he promises to use my words against me. I'll be ruined if my darkest secret gets out.

That's when I strike a bargain with the devil.

I'll let Whit Lancaster ruin me behind closed doors instead.


Download today or read for FREE with Kindle Unlimited


Amazon Worldwide:

Add to Goodreads:

(July 15th) I started to read it yesterday and finished yesterday as well. I've read from Monica before, but this book is completely different! There are maybe 4-5 books in your whole life that have such an impact on you and Things I Wanted To Say (But Never Did) exactly one of these. This one became my ever favorite!
(July 16th) I'm sitting and writing this review now 9 a.m. CEST and I FEEL EVERYTHING, IT'S TOO MUCH, TOO HARD TO NOT FEEL IT! I read this book in just eight hours. I just can't let go of the characters. I CAN'T! I was impressed by the atmosphere of the story in the first few chapters. It feels like something's pressing hard on your chest. It's good, painful but good.
Whit, my new favorite dirty talking, coldest and hottest ever alpha asshole. Oh my goddaammmmmm. I'm ADDICTED to WHIT!
He did everything he could to make Summer feel like nothing. In the meantime, he felt everything for her.
Summer was an amazing heroine, she didn't react for Whit's interactions, just laying and pretend like she didn't care. How well she did!
I loved watching their relationship evolve from hate to something completely different. The right word for it is obsession. That kind of obsession slowly turning into love. This type of psychical connection is totally killing me! When everything starts with touches, kisses, some dark and kinky things in the bedroom then it transforms and become star-crossing love. It's very rare, it's threatening my mind and soul.
That's exactly what I'm looking for romance books. I'll re-read it soon!!!
I heard this music today and then I thought of them. You should listen it:

Meet Monica

Monica Murphy is a New York Times, USA Today and international bestselling romance author. Her books have been translated in almost a dozen languages and have sold over two million copies worldwide. Both a traditionally published and independently published author, she writes young adult, new adult and contemporary romance. She's also known as USA Today bestselling author Karen Erickson.

A native Californian, she lives on fourteen acres in the middle of nowhere with her husband, two kids, one dog, and four cats. When she's not writing, she's an assistant coach for her daughter's high school cheer team, which is a two season sport. Meaning, she's at practice with a bunch of teenage girls all the time. Or she's at a football game. Or a basketball game. Maybe someday, she'll even write about this experience.

Connect with Monica





Facebook Group:






Olvasd tovább!

Blog Tour + Excerpt + ARC Review | Sancte Diaboli: Part Two by Amo Jones

2021. június 15., kedd

Nincsenek megjegyzések

Sancte Diaboli: Part Two, the all-new, highly anticipated installment in the Elite Kings series that will leave you on the edge of your seat from Wall Street Journal bestselling author Amo Jones, is available now!

He held a darkness that could never be touched.
She carried a light that could never be seen.

Not by anyone. Only by each other.

Simply two halves of the same soul, Brantley and Saint were fused together with equal parts wrath and peace. Nothing could break through their bond. Nothing.

Until now.

Sancte Diaboli Part Two is the seventh book of The Elite Kings Series. You cannot read this as a standalone. You have to read the entire series to understand this world completely. I highly recommend, because you’ll blow your mind!
First I have to say that I’m so sorry to have to say goodbye to this series and its amazing characters. I highly recomment to everyone who loves twisted and dark stories. I cannot think Amo can do this better, because Sancte Diaboli Part Two is the best end of an amazing series. I’m so glad to have a chance to get to know this characters. They’re completely unique, badass and near my heart. I don’t know how I can say goodbye to them…. I just cannot. I’m speechless. My heart is bleeding for them. I cried, twice, yeah!
I read the book in two sitting. It can be read so easily. I felt like I was coming home. The plot is so twisted and I never know what will happen. When I thought everything will be all right that was the time when Amo made something mind-blowing thing and everyhing will be upside-down. Brantley & Saint are completely different characters than Madship and Tillie & Nate. That’s too hard to explain because you have to feel it while you reading this book. I think this kind of a relationship is so unique and rare.
We got to know a lot of things in the first book but in the second we get the entire story. So many thing had happened in the last, some of completely shocked me and some of which I was calculating. I can’t wait to read Ruined Castles and the next generation’s books because I know Amo’ll make it twisted, amazing and dark like she always done.

Get yours today!
Amazon Worldwide:


Start the Duet with Sancte Diaboli: Part One
Amazon Worldwide:



Everyone has a story, and when you die, your memories cling to the minds of the people you leave behind, scripted in permanent ink. They can go back and visit their favorite chapters when they need comfort, or simply skip over the scenes they want to forget, but what they can’t do, is be removed. Even if you tear a page from a well-written book, there will always be telltale signs something was there. There you lie, embedded in their minds forever, so essentially you’ll live forever, right? I didn’t think much about this until I met him. The day that I would die, I mean. Would I leave behind a novella, or would it be a nine-book series that would need your undivided attention? You see, I’ve gazed into the eyes of death twice in my life, and both times began at the entrance of his soul. His stare was always heavy and roguish, but he lit a match inside my body that would burn a lifetime after I’m gone. I wasn’t sure what I felt the first time his cold, corpse-like skin sailed over mine, but I remember it was the exact day that I knew I would never be the same. I was touched by the Devil; Heaven would never want me now. Not that Heaven was where I belonged either, though I’m sure he thought so. Tortured souls still weep; they tear themselves apart in dark corners where no one can see. Brantley is just that—tortured—though he doesn’t conceal it. He wears his darkness like a souvenir, proud and indifferent. I knew Brantley from the inside out, and I say that literally. I was familiar with the notes that his blood left in my mouth well after I had swallowed it.
And I think that will haunt me more than anything. It will haunt me so much more than this day.
The day my book hit the final page.

Meet Amo Jones

Amo Jones is a USA Today & Wall Street Journal Bestselling Author whose books have been translated in multiple countries.

She resides in the tropics of Australia with her family, though she's a born and bred Kiwi who more often than not, misses New Zealand.

Connect with Amo

Join the Wolf Pack:
Join her newsletter:

Olvasd tovább!

Értékelés + Beleolvasó | Trevor Noah: Bűnben születtem

2021. június 1., kedd

Nincsenek megjegyzések


Tudom, hogy az utóbbi időben mintha elnyelt volna minket a föld, de itt vagyunk és igyekszünk aktívabbak lenni :) Kezdetnek: Coeur, Trevor Noah: Bűnben születtem c. könyv értékelését hozta el nekünk :)

Tedd kívánságlistára! Rendeld meg!


A ​The Daily Show világszerte népszerű műsorvezetőjének elképesztően vicces és szívbemarkoló története.

Trevor Noah valószínűtlen úton-módon jutott el a dél-afrikai apartheidből a The Daily Show asztala mögé, és már a születése is bűncselekménynek minősül: fehér svájci apa és fekete xhosza anya gyermekeként jött világra egy olyan időszakban, amikor öt év börtönbüntetéssel sújthatták az ilyen családokat. Szülei vétségének élő bizonyítékaként első éveit zárt ajtók mögött töltötte, mert anyja szélsőséges és nemegyszer abszurd mértékben rejtegette a kormányzat elől, amely egyik pillanatról a másikra elvehette volna tőle. Dél-Afrika fehér zsarnoksága alól felszabadulva pedig Trevor és édesanyja nekivágott a nagy kalandnak, hogy nyíltan, szabadon, a több évszázados viszontagságokon felülkerekedve megragadják új lehetőségeiket.

A Bűnben születtem főhőse egy rosszcsont kissrác, aki nyughatatlan fiatalemberré érve keresi magát a világban, ahol a puszta létezését is megkérdőjelezik. A könyv nem csak róla szól, hanem rettenthetetlen, lázadó szellemiségű, mélyen vallásos édesanyjával való kapcsolatáról is. Az asszonyról, aki mindenáron ki akarta menteni fiát a nyomor, az erőszak és bántalmazás körforgásából, amely veszélybe sodorta az életét.

A kötetben összegyűjtött tizennyolc személyes vallomás hol fergeteges, hol drámai, de mindvégig nagy hatást gyakorol az olvasóra. Trevor metsző szellemességgel és keresetlen őszinteséggel tárja fel különleges életét, legyen szó arról, hogy hernyót kell ennie az ínséges időkben, emberrablási kísérlet közben kihajítják egy mozgó járműből, vagy megpróbálja ép bőrrel megúszni a gimis csajozás élet-halál harcát. Egy olyan fiú megható, ellenállhatatlanul mulatságos portréja rajzolódik ki az elbeszélésekből, aki veszélyes időkben, egy szétesni készülő közegben tör utat magának, és egyedüli fegyvere az éles humorérzéke, illetve anyja rendhagyó, feltétel nélküli szeretete.

Meg kell valljam, hogy félelemmel vegyes izgalommal vettem kezembe Trevor Noah Bűnben születtem című könyvét.  Egyrészt már nagyon régen olvastam önéletrajzi ihletésű könyvet, másrészt nem ígérkezett a téma pihe könnyűnek, hisz Noah Dél-Afrikában nőtt fel az apartheid ideje alatt. De a borítóról mosolygó arc annyira biztató volt, hogy vettem egy nagy levegőt és belevágtam a történetbe. Aztán az első oldalak hangvétele után rögtön tudtam, hogy nem  tudom majd letenni a könyvet. Szinte faltam az oldalakat, és folyamatosan részletekkel traktáltam a családomat, annyira szerettem volna valakivel azonnal megosztani a kis Trevor történeteit.

A kis Trevor, aki komoly katolikus neveltetésben részesült mélyen vallásos, egyedülálló anyja révén, minden intelem és nem kevés elnáspángolás ellenére is igazi rosszcsont gyerek volt.  Kalandjai, ügyeskedései nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra. A komoly történelmi háttér ellenére a könnyed hangvétel roppant olvasmányossá tette a visszaemlékezést. Miközben tökéletes képet festett az embert próbáló társadalmi rendről, - számunkra kívülállóknak is tisztázva sok kérdést - mégsem lett a történet nyomasztó. Pedig a túlélésért, a napi betevő falatért állandó küzdelmet kellett folytatniuk. De Noah egyedi stílusa és humora annyira dominál a történetben, hogy bármilyen furcsán hangzik is, roppant szórakoztatóvá tudta varázsolni ezt a  küzdelmet. Nem csoda hát, hogy végül sikeres humorista lett az éles eszű kisfiúból. (Zárójelben megjegyzem, hogy szívesen olvasnék arról is, hogyan jutott el a színpadig.)

És bár nagyon megszerettem a kis csibészt, nálam  mégis a Trevor anyja volt a number one! Egyrészt hagyomány tisztelelő, keresztény, és makacsul ragaszkodik az elveihez. Másrészt igazi lázadó, talpraesett és önálló nő, aki a jég hátán is megél. Gyereknevelési módszerei többször megdöbbentettek, megnevetettek, de vitathatatlanul célravezetőek voltak.  Egy-két példa:

"Tanulj a múltbéli hibáidból - tanácsolta - , mert így válhatsz jobb emberré, de nincs értelme siránkozni a múlt felett. Az élet csupa szenvedés. Engedd, hogy a fájdalom megeddzen, de ne kapaszkodj bele. Ne keseredj meg!"

" A biztonsági őr elkapott, az irodájába vonszolt, és felhívta anyámat.
    - Fülön csíptük a fiát, amint elemet lop - tájékoztatta. - Kérem, fáradjon ide érte.
   - Nem. - felelte.- Vigye csak börtönbe. Majd ebből megtanulja, hogy az engedetlenség következményekkel jár.
   Azzal bontotta a vonalat. Az őr tanácstalanul nézett rám. Végül elengedett, mert úgy gondolta, biztosan árva gyerek vagyok. Milyen anya lenne képes rá, hogy börtönbe küldje tízéves fiát?"

" Amikor terapeutához küldtek, miután felnevettem az igazgatótól kapott fenyítés közben, megmondta az iskolavezetésnek, hogy ez tiszta hülyeség.
  - Miss Noah, a fia nevetett, mialatt megütöttem.
  - Nyilván fogalma sincs, hogyan kell elfenekelni egy gyereket. Ez nem az én gondom, hanem a magáé. Higgye el, olyankor sosem kacag, amikor én verem."

" - Állj, Trevor! Nézz rám! Vegyél tudomást rólam. Mutasd ki, hogy számítok neked, mert ahogy velem bánsz, úgy fogsz bánni a feleségeddel is. A nők szeretik a figyelmességet. Vegyél észre, tudasd velem, hogy figyelsz rám. Ne csak akkor láss meg, amikor szükséged van rám..........Még a szex rejtelmeibe is bevezetett. Gyerek lévén igencsak kínos helyzeteket éltem át.
   - Trevor, ne feledd: a nők előbb gondolatban szeretkeznek veled, és csak azután engednek be a vaginájukba.
   - Trevor, az előjáték már napközben kezdetét veszi. Nem a hálószobában.
    Mire én:
   -  Micsoda? Mi az az előjáték? Mit jelenthet?"

Trevor Noah önéletrajza szórakoztat, megnevettet, gondolatokat ébreszt, látásmódot formál,  s közben rámutat arra, amit mi magyarok egy frappáns közmondásba sűrítettünk: " Lakva ismerszik meg az ember.". Szóval: ne ítéljünk, amíg nem éltük át! Hisz messziről csak a felszínt kapargathatjuk. 
S bár még csak az év első harmada telt el, Trevor Noah könyve biztosan előkelő helyet fog elfoglalni a 2021-es  top 10-es listámon! Csak ajánlani tudom!

1. | FUTÁS!

A nagyszabású hollywoodi filmekben néha jön egy-egy elképesztő üldözéses jelenet, amelyben valaki kiugrik egy száguldó járműből, netán kilökik őt. Az illető rendszerint nyekken eyget a földön, és odébb hengeredik. Végül megáll, felpattan, és leporolja magát, mintha az egész meg sem kottyant volna neki. Ilyenkor mindig arra gondolok: micsoda baromság! Ennél ezerszer fájdalmasabb mozgó autóból kizuhanni.
Kilencéves voltam, amikor anyám kihajított egy mozgó kocsiból. Vasárnap történt. Onnan tudom, hogy templomból tartottunk hazafelé, márpedig gyerekkoromban a vasárnap egyet jelentett a templomba járással. Soha nem mulasztottuk el. Anyám mindmáig mélyen vallásos asszony. Tetőtől talpig keresztény. Mint világszerte sok más bennszülött nép, a dél-afrikai feketék is átvették a gyarmatosítóik vallását. Értsd: ránk lett kényszerítve. A fehérek módfelett hajthatatlanok voltak ezen a téren. "Jézushoz kell imádkoznotok!" - kötötték ki. - "Jézus majd megment titeket." Mire az őslakosok: "Végül is tény, hogy megmentésre szorulunk. Történetesen épp tőletek, de ez most mellékes. Egy próbát megér ez a Jézus!"
Az egész családom vallásos, míg azonban anyám kezdettől Jézus-párti volt, a nagymamám keresztény hitét a hagyományos xhkosza hiedelmekkel ellensúlyozta, amelyeken nevelkedett, s amelyek révén kapcsolatban állt az őseink szellemével. Sokáig nem fért a fejembe, miért hagyta el rengeteg fekete ember a bennszülött hitét a kereszténységért, ám minél többet jártunk templomba és ültem a padsorokban, annál inkább megértettem a kereszténység működését. Az amerikai őslakos, aki a farkasokhoz imádkozik, barbárnak minősül. Az afrikai, aki az őseihez fohászkodik, primitív ember. Az bezzeg rendben van, hogy a fehérek olyan csávót imádnak, aki a vizet borrá változtatja.
Gyerekkoromban hetente legalább négy estém az egyházról szólt valamilyen formában. Kedd este ájtatosságot tartottak. Szerda este hittanórát. Csütörtök este ifjúsági találkozó volt. Péntek és szombat: szabadnap. (Hajrá, bűnbeesés!) Vasárnap pedig templomba mentünk. Egész pontosan három templomba. Anyám ezt azzal indokolta, hogy mindhárom helytől mást kapott. Az első istentiszteleten örvendezve lehetett hirdetni az Úr fenségét. A másodikon mélyrehatóan elemezték a Szentírás szövegét - anyám imádta ezt. A harmadik szenvedélyt és katarzist kínált: abban a templomban mélyen eltölthette a hívőt a Szentlélek. Az egyes helyek között ingázva merő véletlenségből felfigyeltem rá, hogy mindhárom gyülekezetnek megvan a maga jellegzetes faji összetétele. Az örvendező istentiszteleten etnikai szempontból vegyes gyülekezet vett részt. a mélyelemzőn fehérek. A szenvedélyes, katartikus misére pedig feketék jártak.
A vegyes összetételű verziót Rhema Bibliai Gyülekezetnek hívták, és a gigantikus, hipermodern, kertvárosi megagyülekezetek közé tartozott. Élén egy testépítőből lett lelkipásztor, a széles mosolyú, vezérszurkoló habitusú Ray McCauley állt. Ray lelkész 1974-ben elindult a Mr. Universe címért. Harmadik helyen végzett. A versenyt abban az évben Arnold Schwarzenegger nyerte.
Ray minden héten színpadra lépett, és mindent latba vetett, hogy menőnek tüntesse fel Jézust. A sportaréna mintájára kialakított templomban rockegyüttesek nyomták az aktuális keresztény könnyűzenét. A gyülekezet kórusban énekelt - nem baj, ha nem tudtuk a szöveget, mert ott volt minden sor az óriáskivetítőn. Gyakorlatilag keresztény karaokén voltunk. Ott mindig marha jól éreztem magam.
A fehérek alkotta Rosebank Union gyülekezetnek Sandtonban, egy hófehér, tehetős emberek lakta johannesburgi városrészben volt a székhelye. Imádtam a fehér gyülekezetet, mert nem kellett beülnöm a szertartásra. Anyám a misére ment,, én pedig a többi fiatallal a vasárnapi iskolába, ahol klassz történeteket olvashattunk. Noé esete az özönvízzel nyilván a kedvenceim közé tartozott: a névrokonság miatt személyes érintettségem is volt a dologban. De bírtam azokat a sztorikat is, amelyekben Mózes kettéválasztotta a Vörös-tengert, Dávid legyőzte Góliátot, Jázus pedig kiűzte a kufárokat a templomból.
Odahaza olyan környezetben nevelkedtem, amelyben igencsak kevés popkulturális benyomás ért. A Boyz II Men zenéje ki volt tiltva anyám házából. A dalokban a fiúk egész éjjel lányokhoz simultak - még mit nem! Szó sem lehetett róla. Hallottam, ahogy a többiek az End of the Roadot énekelték a suliban, és halvány gőzöm sem volt, mi ezi az egész. Hiába jutott el hozzám is a Boyz II Men híre, nem tudtam, mi fán teremnek. Én csak az egyházi zenét ismertem: szárnyaló, lélekemelő, Jézust dicsőítő énekeket. Ugyanez volt a helyzet a filmekkel is. Anyám nem akarta, hogy a szex és az erőszak a filmeken keresztül beszennyezze a gondolataimat. Így aztán számomra a Biblia pótolta az akciófilmeket. Sámson volt a szuperhősöm. A HeManem. Könyörgöm, a pasa egy szamárállkapoccsal agyonvert ezer embert! Azért ez elég vagány. Később persze eljut az ember odáig az olvasásban, hogy Pál leveleket írogat az efeusiakhoz, és leül a cselekmény. De az Ótestamentumot és az evangélumokat kívülről fújtam. A fehéreknél hétről hétre taroltam a bibliai tematikájú kvízekben és játékokban.

© Agave kiadó, 2021

Olvasd tovább!

Release Blitz + ARC Review | The Holy Trinity by Bellamy Roswell

2021. április 20., kedd

Nincsenek megjegyzések

TITLE- The Holy Trinity
AUTHOR- Bellamy Roswell
GENRE- New Adult: Enemies to lovers
RELEASE DATE- April 20th, 2021


“There will be a REVELATION, that will incite a RECKONING. And only after all the wreckage is swept away, will come my EPIPHANY. May the devil have mercy on their souls, cause I sure as HELL won't..”


Goodness – the quality of being morally good or virtuous.

It was foolish of me to believe in the concept of goodness. Childish really.

That people can be good, life can be good, well to those who deserve it.

And I’ve grown up to realize I am somehow not deserving.

There is an evil that surrounds us. It suffocates even the most virtuous of people. It tempts them to stray from the path of goodness.

Pride. Greed. Lust. Envy. Gluttony. Wrath. Sloth.

The deadliest of sins that continuously tempt even the strongest of believers.

Immoral vices turning the righteous into fiends.

Monsters lurking in the shadows of Hillcrest Hills.

Demons infiltrating the halls of Servite Academy.

Devils caging us in behind steel gates.

And they are all around me.

Tempting me.

Haunting me.

Suffocating me.

He believed I was an angel. Innocent, naïve, and pure. And maybe at one point I was.I used to see the good in everyone, and would dig deep down inside to find one quality worth redeeming. But his world corrupted me, it drew me to the darkness. Consumed by hate and wrath I went mad with vengeance, but also fell to my lowest because of love. Because in reality I am a sinner. Tainted at birth and endlessly corrupted and poisoned by those who surround me. I saw him kill a man. I saw him stare the poor fool in the eye right as he pulled the trigger, and the bullet went straight through him.

And the worst thing of it all, I’ll never say a word.


She saw me. I stood beside two heinous monsters, and in her eyes became one. She knew I was a sinner. That I was corrupt and wicked. Corrupted and malicious. It doesn’t matter that the bullet never came out of the barrel of my gun. That’s what she saw.

And it was then, as the violent cries erupted from deep within her, from the innermost part of her heavenly soul, that I knew I had lost her.

An angel once fell from the highest peak of the heavens, only to burn in the harshest depths of hells inferno.

But she will rise from within the flames we’ve cast her in.

She will be my salvation, even if I must turn against everything and everyone I’ve ever known. My angel, my goddess. I will watch you rise, even if it’s me who burns.

The Holy Trinity is a New Adult Enemies to Lovers Dark High School Bully Romance. It is Book Two in The Servite Academy For Troubled Teens Series and the continuation to The Four Horsemen.

Disclaimer: 18+ This book is not recommended nor intended for anyone under the age of 18. Some topics, scenes, and/or language in this book may be sensitive to some readers. Contains dark and taboo themes, steamy sex scenes, mature language, and triggering situations.

The Holy Trinity is the second book of A Servite Academy for Troubled Teens series. It can't be read as a standalone.
I couldn't wait to read it and it worth all the time. THT is really captivating like the first book of the series. I'm so glad that Bellamy managed to do it again. Everything was in the right place. It wasn't calculable. I never known what will happen next, and believe me so much has happened in the book. I cryed, I was desperate. I wanted more, I wanted answers and I didn't want to anything happen with the characters. That was weird, I never felt it earlier lol. Another one, thanks for Bellamy.
The characters have evolved so much. We got to know them more deeply. Sometimes it was hard, because I wanted to punch one or two of them.
When I thought everything is perfect, that was the time when Bellamy twisted the plot and make something mind-fuck thing. I wanted to shout out: Why?????????? but I know that's what the story needed. This story is gonna blow your mind.
EXCELLENT WORK! The Holy Trinity became one of my favorites in 2021.

Only one little thing what I thought it was too easy, but I don't want to write a spoiler so I keep it myself haha. 

Purchase Now


Author Bio

Bellamy Roswell is a coffee connoisseur, avid reader and aspiring New Adult & Dark Romance author who is a lover of angsty, passionate bad boys, and sassy, fierce heroines. Bringing you bad boy heartthrobs oozing sex appeal, passion, and angst one novel at a time. Avid Reader. Aspiring Storyteller. A head between the pages kind of girl. Welcome to my world, hope you enjoy your stay. Author of the Servite Academy for Troubled Teens Series - The Four Horsemen & The Holy Trinity...

Author Links

Olvasd tovább!

Értékelés | Tormási Vyktória: Szerethetetlen

2021. március 10., szerda

1 megjegyzés

"Először is le kell szögeznem, hogy a Szerethetetlen nagyon is szerethető kis történet, dacára a nem könnyű témának. Emellett annyira valóság szagú, hogy nem lepődnék meg, ha tényleges történéseken alapulna.. (...) Ebből a történetből nem hiányzik semmi! Ez így kerek, sallangmentes. Mintha csak patikamérlegen mérte volna ki az írónő, hogy ennyi és nem több!" - Coeur, GCK's Book Review Blog

Tedd kívánságlistára! E-könyv Rendeld meg!


Zé maga a megtestesült rosszfiú. Cigaretta, alkohol, drogok, nők és illegális motorversenyek teszik ki az élete nagy részét. De vajon rejtőzik még több is e mögött a zord álarc mögött? Meg tudunk érteni valakit, aki az egész világ ellen harcol? Képesek vagyunk akkor is erősnek maradni, ha a világ összeomlik körülöttünk?
Lénát a sors sodorja Zé mellé, és olyan döntéseket kell meghoznia, amire soha nem számított. Zé az, aki felforgatja a hatalmas, írói álmokkal rendelkező, bölcsész diplomás lány életét. De mit akar ő igazán?
Felülmúlja a szerelem az élet törvényeit? Vajon elegendő szeretni valakit ahhoz, hogy jobb emberek legyünk? A sors mindig kegyes hozzánk?

Először is le kell szögeznem, hogy a Szerethetetlen nagyon is szerethető kis történet, dacára a nem könnyű témának. Emellett annyira valóság szagú, hogy nem lepődnék meg, ha tényleges történéseken alapulna..
De vegyük csak sorra.
Engem kezdetnek mindjárt a cím ütött meg: Szerethetetlen? Kétszer is neki kellett rugaszkodnom az értelmezésének. S bár a történet elején már elhangzik egy szereplő szájából ez a kifejezés, valahogy mégis majdnem csak a legvégén értheti meg az olvasó a szó mögött rejlő igazi tartalmat. 
Aztán a második dolog, amit a könyv kézbe vételekor gondoltam: "Csak ennyi?" Hisz mindössze 114 oldal. Fantasy rajongóként megszoktam, hogy a könyvek 500-600 oldalasak, sőt... DE! Ebből a történetből nem hiányzik semmi! Ez így kerek, sallangmentes. Mintha csak patikamérlegen mérte volna ki az írónő, hogy ennyi és nem több!

A két szálon futó cselekmény egyik főhőse Zétény. (Zárójelben megjegyezném, hogy imádtam a névválasztást! Végre nem valami divatos, "puccos" angol név!) Olyan hitelesre sikeredett az ő alakja, hogy meg kell gyanúsítanom az írónőt azzal, hogy férfi agya van. Zétény gondolatai, lányokkal kapcsolatos nézetei igazi görbe tükröt mutatnak a  női nemnek. S bár néha vaskosan fogalmaz, mégsem bántó, mégis igaz. Tudom, időnként általános igazságokat  fogalmaz meg, de ezt  sajátos módon, fanyar humorral fűszerezve teszi. És gondolatai közt sok apró, mégis ütős gyöngyszemre találhatunk. Például:
"A csendes könny a legrosszabb. Mert nem hiszed, hogy bárki is letörölheti azokat, ezért inkább egyedül maradsz velük."

A történet női főhőse Léna, akivel bizonyára sok olvasó tud azonosulni. Ő egy energikus, tettvággyal teli csaj, aki keresi még a saját útját, ami egyelőre egy kényszerű megalkuvásokkal teli munkán keresztül vezet. Alakja jó példa arra, hogy az élettől jókor kapott pofon nem megtör, hanem felemel.

A Szerethetetlen minden komorsága, tragédiája ellenére sem  nyomasztó vagy lehangoló olvasmány. Sőt! Valahogy elérte az írónő, hogy végül mosolyogva tudjam becsukni a  könyvet. Mert Zétény és Léna története nem csak elvett, de adott is. Szívet facsart, összetört, de megmutatta az elengedés. Az újraépülés útját is. 
Olvasd tovább!

Értékelés + Beleolvasó | Nicolas Barreau: A szerelem receptje

2021. március 4., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

"Egy szó, mint száz: aki szerelmes, olvasson Nicolas Barreau-t, aki szerelmes szeretne lenni, olvasson Nicolas Barreau-t, és aki csak szimplán szeretne romantikus hangulatba kerülni, ő is olvasson Nicolas Barreau-t! :)" - Kikyo, GCK's Book Review Blog


A nő mosolya című kötet előzménye.

Amikor az ábrándos természetű irodalom szakos diák, Henri Bredin menthetetlenül beleszeret az életvidám Valérie Castelbe, a lány olyan elérhetetlennek tűnik számára, akár a Hold. Bármire képes lenne azért, hogy meghódítsa a tengerkék szemű teremtést, de a dolog reménytelennek tűnik. Ám egy napon a Szajna parti könyvárusok ládáiban keresgélve Henrinak egy ütött-kopott, vérvörös bőrbe kötött könyvecskén akad meg a szeme: a 16. századi kis kötetben egy szerelmi bájital receptje is szerepel. Vajon hat-e?

Még sosem olvastam Nicolas Barreau-tól, de már annyi pozitív véleményt hallottam róla, hogy gondoltam, nekem is ideje elkezdeni. A véletlen úgy hozta, hogy A szerelem receptjei c. kisregénye került először a kezembe, ami A nő mosolya c. regény előzménykötete. Bár kihoztam a könyvtárból A nő mosolyát is, úgy döntöttem, beledobom a mélyvízbe az író(nő)t, és először A szerelem receptjeit olvasom el, hogy a kötet valóban megállja-e a helyét önálló olvasmányként is. És jelentem, igen. Egy rendkívül aranyos, ízig-vérig romantikus kis szösszenetet kaptam, amit alig egy óra alatt ki is végeztem. A gyorsaság nemcsak a rövidke terjedelemnek, hanem a magával ragadó, hangulatos történetnek is köszönhető. Szerintem pár perc alatt lélekben már Párizsban voltam, vagy legalábbis valahol Franciaország szívében. Hallottam a kávézókból szűrődő lágy zenét, éreztem az ételek ínycsiklandó illatát. A szerelmi bájital ötlete is nagyon megfogott, szerintem végig mosolyogtam is olvasás közben. Kívülálló szerintem rögtön látta rajtam, hogy most valami más dimenzióban járok. A regény ugyanis igazi gasztronómiai csoda. Meg is lepődtem egyébként, hogy a kötet második fele mennyi receptet tartalmaz, a fél csillag levonás is ebből fakadt. Egyrészt sokkal szívesebben olvastam volna még a történetet, másrészt akárhányszor megfogadtam, hogy ezt az ételt bizony én is elkészítem, mindegyiknek akadt legalább egy olyan összetevője, amiről azt sem tudtam, hogy eszik vagy isszák. (A beszerzése a mi vidékünkön ugyancsak bajosnak tűnik.) Néhány gondolat a borítóról is. Észrevettem, hogy a Nicolas Barreau-regények borítója meglehetősen egy kaptafára készül. Ezzel nincs is baj, az Eiffel-torony és a vörös ruhás (legtöbbször háttal, kitárt karral álló) nőalak ezeknek a könyveknek már a védjegyévé vált. Talán ezért zavart annyira, hogy a könyv női főszereplője, Valerie szinte folyamatosan kék ruhát viselt a történetben. Annyiszor ki volt hangsúlyozva a kék ruha, kék kabát, kék stb. a megjelenései alkalmával, hogy elkezdtem gondolkodni rajta, hogy akkor miért is ragaszkodunk a borítón a piroshoz/vöröshöz? Ez egyelőre rejtély számomra. Ahogy az író személye is sokáig az volt, aztán ezt megfejtettem, és egyetlen szóval jellemezném. Zseniális! Számomra teljesen lényegtelen, hogy milyen megfontolásból történtek így a dolgok, ahogy, de a megvalósítás káprázatos lett. Le a kalappal  Daniela Thiele előtt, hogy sikerült egy teljesen valóságos(nak tűnő) személyiséget létrehoznia. Egy szó, mint száz: aki szerelmes, olvasson Nicolas Barreau-t, aki szerelmes szeretne lenni, olvasson Nicolas Barreau-t, és aki csak szimplán szeretne romantikus hangulatba kerülni, ő is olvasson Nicolas Barreau-t! :)   


Ha hihetünk Georges számításainak, a háború óta az volt az egyik legsötétebb tél. Párizs utcáin árnyékok sétáltak, az emberek úgy vágyakoztak a fény után, ahogy egy ifjú szerelmes vágyik kedvese karjaiba. A moziban a Cherbourgi esernyők et játszották, az Olympiában a Beatles a She loves You t énekelte, én pedig menthetetlenül beleszerettem egy lányba, aki olyan elérhetetlen volt számomra, mint a Hold. 
Akkoriban a második szemesztert végeztem irodalom szakon, és merő csalódásból eltökéltem, hogy olyan leszek, mint valami második William Butler Yeats, aki izzó szenvedélyű versekben istenítette imádottját, így téve halhatatlanná a szépséges Maud Gonne iránti beteljesületlen szerelmét, ám egy esős délután, a Szajna-parti könyvárusoknál járva valami olyasmire bukkantam, ami azelőtt vetett véget fényes irodalmi karrieremnek, hogy egyáltalán elkezdődött volna. Mert akkor valami különös és csodálatos dolog vette kezdetét. Attól fogva boldogságtól megittasultan támolyogtam a Holdon, még mielőtt az első űrhajós rálépett volna. Soha, senkinek nem meséltem el, valójában mi is történt azon az estén.
Azon az emlékezetes estén, amikor először főztem meg a menu d’amour t, és amely óta olyan sok év telt el. Az egyetlen, aki a teljes igazságot ismerte, a lakótársam, Georges macskája volt. Ő azonban természetesen nem tudott beszélni, úgyhogy az ínycsiklandó titkot egyedül én őrzöm a szívemben. Végül mégsem lett belőlem William Butler Yeats. Hála istennek.
Az én Maud Gonne-omat Valérie Castelnek hívták. Szőke haja volt, ragyogó kék szeme, és ha megjelent, a szoba megtelt fénnyel. A szája mindig nevetésre állt, ő maga pedig ki nem fogyott az ötletekből, szeretett csipkelődni, szóval az a fajta lány volt, akit egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. De még egy tulajdonságával kitűnt a környezetéből. Nem ismertem még egy embert, aki olyan pontatlan lett volna, mint Valérie Castel. Mindig elkésett. Minden előadásról. És minden szemináriumról. Ezért is figyeltem fel rá. Mert elkésett.


Jean-Louis Caspari professzor elemében volt. Lendületes gesztusaival, ékesszóló mondataival akkor már húsz perce próbálta megismertetni hallgatóságát a romantika és realizmus közötti francia irodalommal, és nem várt egyebet, csak hogy minden egyes diákja három mondatot megjegyezzen az előadásából. „Ha mindebből három mondatot hazavisznek, én már pénzemnél vagyok” – szokta mondani. Éppen egyik kedvenc Baudelaire-versénél tartott, amikor valaki hirtelen feltépte az előadóterem ajtaját. Kifulladva, kipirosodott arccal, kék gyapjúkabátban és hozzáillő sapkában egy diáklány próbált beslisszolni. Ajkán bocsánatkérő mosollyal nyomult előre a padsorok mellett, hogy beüljön egy üres helyre, ám ekkor Jean-Louis Caspari megszakította az előadását, és lelépett a katedráról. Az idős professzorról köztudott volt, hogy szereti pellengérre állítani az elkéső diákokat. Korpulens alkatára rácáfoló fürgeséggel átviharzott a termen, és máris ott tornyosult a későn jövő lány előtt.
– Igazán örvendetes, hogy ellátogatott az előadásomra, kedves… hogy is hívják? – vonta fel kérdőn a szemöldökét.
– Castelnek. Valérie Castelnek – válaszolta a lány.
Így tudtam meg a nevét, a többiekkel együtt.
– Nos, Castel kisasszony – nyújtott kezet Caspari professzor, amit a lány tétova mozdulattal fogadott el –, Isten hozta minálunk – folytatta széles gesztussal, szinte bevonva a teremben ülő mind a százötven diákot, akik vigyorogva figyelték a katedrától távolabb kibontakozó párbeszédet. – Az előadásom sajnos már… – húzta elő nadrágzsebéből ezüst zsebóráját – már huszonöt perce elkezdődött. Remélem, nem zavarja?
Valérie Castel elpirult, majd bájos mosollyal ajándékozta meg a professzort.
– Ugyan már, professzor úr – mondta a leghátsó sorban is jól hallható, csengő hangon –, ha önt nem zavarja, engem sem zavar.
Jól láttam, hogy a szája szöglete finoman megrándul.
A diákok megütközve pusmogtak. Meglehetősen pimasz, de olyan lefegyverző elfogulatlansággal adja elő, hogy az ember nem tudja, mit is gondoljon felőle.ú
Caspari professzornak elég humora volt hozzá, hogy értékelje a slágfertig választ. És bár látása koránál fogva már nem volt az igazi, kerek szemüvege mögött csillogó szeme még észrevette, ha valami szép akadt az útjába. Tekintete egy pillanatra megpihent a delikvensen, aki közben levette kék sapkáját, és tanácstalanul gyűrögette a kezében.
– Eltekintve attól, hogy nem nagyon szeretem, ha az előadásom közben nyitogatják az ajtót, minden bizonnyal kevésbé zavar, mint önt, kisasszony. Én ugyanis kegyeddel ellentétben már ismerem előadásom anyagát.
Valérie bűnbánóan bólintott, és nyilvánvalóan kötelességének érezte, hogy valami kalandba illő magyarázattal szolgáljon, amelyben egy szegény kiscica, egy rettentő magas fa, egy szolgálatkész rendőr és ő maga játszották a főszerepeket.
–Voltaképpen mi sem áll távolabb tőlem, mint a késés – jelentette ki ártatlan ábrázattal. – Többé nem fordul elő.
Olvasd tovább!

Szerzők a középpontban hét Ludányi Bettinával | 4. nap | Fergeteges Book Tag

2021. február 25., csütörtök

Nincsenek megjegyzések


Ezúttal a talált @Aniza által létrehozott Book Tag kitöltésére invitáltuk meg az írónőt :) Mi nagyon élveztük a book tag kitöltését :)

1. Néma utazás – Egy könyv, amit utazás, vagy várakozás alatt kezdtél el olvasni.

Ludányi Bettina: Hú, ez jó kérdés. Igazság szerint nem emlékszem. Itthonról dolgozom, így ritkán utazom. Ha megyek valahova, akkor meg autóval. Chris Carter A halál szobrásza című könyvét biztosan olvastam, mikor utaztam fel Pestre, de nem akkor kezdtem el.

Genevieve: Igazából mindig nálam van az ebook olvasóm, szóval mindig az éppen aktuális könyvet olvasom utazás közben is.

Coeur: Konkrét könyvet nem tudok mondani, mert minden utazáskor, várakozáskor van nálam könyv.

Kikyo: A sok közül? Legyen a legutóbbi, Melissa Grey: A lány éjfélkor c. könyve.

2. Törékeny álmok – Egy könyv a könyvespolcodról, ami a legfontosabb számodra, és amit a legjobban féltesz. 

Ludányi Bettina: Stephen King - Hosszú menetelés

Genevieve: Amo Jones The Elite Kings Club sorozata, Isabella Starling könyvei és Kim Holden Bright Side-ja

Coeur: Harry Potter könyvek, mert egyszer kölcsönadtam belőlük, és nem kaptam vissza!

Kikyo: Mindegyik nagyon fontos, és anyatigris módjára óvom is őket.

3. Más szemmel – Egy könyv, ami elgondolkodtatott. 

Ludányi Bettina: Edith Eva Eger – A döntés

Genevieve: Matthew McConaughey: Zöldlámpás

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós vagy bármi más tőle.

Kikyo: Nagyon ritka, ha egy könyv nem gondolkodtat el, úgyhogy megint csak nehéz egyet kiemelni. Mindegyik megtanít valamire. Marissha Pessl Örök ébredés c. regénye pl. arra, hogy hogy vannak olyan helyzetek az életben, amikor nem tudunk jó döntést hozni. Hogy mennyire nehéz olyan lépést megtenni, amikor tudjuk, hogy annak következtében valaki(k) biztosan sérülni fog(nak).

4. Múló idő – Egy könyv, amit nagyon hosszú ideig olvastál. 

Ludányi Bettina: Stephen King - Az

Genevieve: Olyan sok van xD és még csak nem is több 100 oldalasok xD

Coeur: Hercz Júlia: Arany és ónix, valahogy kezdés után félretettem a könyvet és sok másikat elolvastam, mire újból kézbe vettem És akkor nem is értettem, miért tettem félre, mert amúgy nálam csillagos ötös ez a történet.

Kikyo: Arielle Bourtee: Angyali kísértés c. regénye több mint egy hónapig tartott. Kicsit nehezen emésztettem, de mentségemre szolgáljon, a terjedelme is megvolt.

5. Néma ölelés – Egy könyv, amit annyira megszerettél, hogy nem akartad elengedni. 

Ludányi Bettina: Osho - Bátorság

Genevieve: Talán K.K. Allen Waterfall Effect-je

Coeur: Hát, konkrétumot nem tudok mondani.  Ha megszeretek egy karaktert, akkor szeretek róla újabb és újabb történeteket olvasni, bár a függővéget egyre jobban utálom :-)

Kikyo: Stephanie Garber Caraval sorozata tipikusan ez a könyv. A Finale után még napokig azon pörögtem, hogy még, még, még. Nem akarom elhagyni a Caraval világát, ha tehetném, simán beleköltöznék. ☺

6. Életfa – Egy kedvenc könyv, ami új/kitalált világba kalauzolt el. 

Ludányi Bettina: Anne Bishop – Vörös betűkkel

Genevieve: Nem igazán olvasok fantasyt, így én ezt most passzolom...

Coeur: Hát ebből rengeteg van! Imádom a fantasyt. De ha már életfa, akkor Böszörményi Gyula : Gergő és az álomfogók-ját említeném, hisz abban ténylegesen az életfán utaznak a szereplők.

Kikyo: Erre simán rávágnám az Árnyvadász könyveket, de igazán új (és) kitalált világot Laini Taylor teremtett a szememben A különös álmodozó duológiában. Ahogy akkor fogalmaztam, a fantasy eszenciáját alkotta meg, imádtam minden sorát.

7. Drasil harcos – Egy könyv, ahol a karakter(ek) páncélt visel(nek). 

Ludányi Bettina: Nem emlékszem ilyenre.

Genevieve: Pfff, fogalmam sincs xD nem igazán olvasok ilyen történeteket.

Coeur: George R. R. Martin: Trónok harca, Tharth-i Brienne etalon!

Kikyo: Gondolkodás nélkül L. J. Wesley: Hetedhét birodalom c. könyve jutott eszembe. Igazi harcos szereplők, pörgő cselekmény! És csata is van benne, igazi csillogó páncélokkal.☺

8. Egy könyv, aminek a megjelenését már nagyon várod.

Ludányi Bettina: Most nincs ilyen.

Genevieve: Rengeteg van :D De a legjobban Thandie Mpofu: Bitter Kisses

Coeur: Sarah J. Maas: Crescent city 2. Hű, de messze van november!

Kikyo: Én folyamatosan a következő Cassandra Clare regény magyar megjelenését várom. Ha egy megvolt, már várom is a következőt. ☺ 
Olvasd tovább!

Szerzők a középpontban hét | 3. nap | Mögötted! - Beleolvasó

2021. február 24., szerda

Nincsenek megjegyzések


Ezúttal egy beleolvasóval készültünk, mégpedig Ludányi Bettina: Mögötted! c. könyvéből. Aki esetleg még rendelte meg, most megteheti :)


A mezőn való beszélgetésünk másnapján nem találom a farmon Kathy-t. Diana szerint elment. Úgy teszek, mintha váratlanul érne, bár valahol így is van. Reménykedtem benne, hogy meggondolja magát. Sőt, nem is hittem, hogy már másnap megteszi. Azt hittem, marad még néhány napot, és lesz időnk egy kicsit még együtt lenni. De nem. Kathy elment.
Próbálok nem szomorkodni emiatt, hiszen megígértük egymásnak, hogy örökre barátok leszünk. Én biztosan betartom, és szerintem ő is. Úgy tűnt, fontos ez számára. A barátságunk. Talán még neki sem volt ilyen őszinte és különleges barátja, mint amilyen ő volt nekem. Bárhol is vagy Kathy, remélem megtalálod, amit keresel. Én pedig mostantól izgatottan fogom várni a huszonegyedik születésnapomat. Amint nagykorú leszek, én is lelépek innen, és megkeresem Kathy-t. 
Nagyon megszerettem ezeket az embereket, de nem élhetek örökké egy elzárt farmon. Csak el akartam távolodni a családomtól, és kellett egy menedék, amíg nagykorú leszek. 
– Christy, jól vagy? – kérdi Diana. Ma engem kért meg, hogy segítsek neki a reggeli elkészítésében. – Nagyon elgondolkodtál.
– Igen, csak… hiányzik Kathy. Jóban voltunk.
Diana arcát elönti a sajnálat. Odalép hozzám, és megölel.
– Nekem is hiányzik. Nagyon megkedveltem azt a lányt.
Hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba, Kathy pedig egy kedves emlék marad. Idővel azonban fel fogunk eleveníteni minden csodás pillanatot, amit együtt töltöttünk ezen a farmon…

Ez… nem lehet… 
Hogyan történhetett ez? Azt hittem, itt biztonságban leszek. Azt hittem… Azt hittem, hogy… Úristen! A szívem a mellkasomban dobog, könnyek csorognak le az arcomon. Ülök a sötétben, és imádkozom, hogy mindez ne legyen valóság. Hogy fajulhatott idáig? Hogy lehetséges ez?
És Kathy…
Csak nemrég ment el. Még egy hónapja sincs. Azt hittem, minden rendben van vele. Azt hittem, visszament a szüleihez, és megpróbálja rávenni őket, hogy zenélhessen. Elképzeltem, hogyan áll helyre minden körülötte.
Elképzeltem a jövőnket is.
A jövőnket, amiből már soha nem lesz semmi!
Ezt nem értem! Miért? Miért tették ezt Kathy-vel? Hogyan juthatott ilyesmi az eszébe? Miért, miért, miért? Legszívesebben felüvöltenék! Legszívesebben odamennék hozzá, és megráznám, miközben az arcába üvöltöm, hogy miért?! Ehelyett azonban próbálom összeszedni magamat, és kitalálni valamit. Mert veszélyben vagyok. Nem maradhatok itt.
Most már tudom a titkukat. 
Kathy nem ment el innen… 

Olvasd tovább!
Copyright © GCK's Book Review Blog. Blog Design by