Magyaros Augusztus - Záróposzt

Magyaros Augusztus - Záróposzt

2018. szeptember 6., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Igaz hogy már szeptember van, de megérkeztünk Magyaros Augusztus elnevezésű blogprojektünk záró bejegyzésével. Rengeteg történettel és élménnyel gazdagodtunk a hónap folyamán. Sok számunkra "új" magyar íróval és fordítóval ismerkedtünk meg, mindenki nagyon kedves volt és közvetlen. Köszönjük szépen az együttműködést.

Anya olvas blog

Amikor Genevieve felvetette a Magyaros Augusztus Projektet, rögtön ráharaptam a témára és jeleztem is, hogy szívesen részt vennék. Aztán mikor kialakult a kis csapat, elkezdtük a tervezést, és mindenki jobbnál jobb ötletekkel állt elő.
Számomra a legnehezebben az egész projektben az volt, hogy betartsam a határidőket. Ezzel amúgy is gondban vagyok, itt sem volt másképp.
A Magyaros Augusztus keretein belül több műfordítót is felkértem, hogy adjon interjút, és majd’ kiugrottam a bőrömből mikor mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam. Sok érdekes dolgot tudtam meg, érdemes volt felkeresni őket.

A jövőben is szívesen fogok igent mondani Genevieve invitálására, mert a projekt alatt rengeteget beszélgettünk és úgy érzem, jól kijöttünk.

Bejegyzések a Magyaros Augusztus projekt keretein belül:

Értékelés + Interjú - Róbert Katalin: Szelídíts meg!

Kvíz kedd - Melyik hazai író látható a képen?

Interjú Bozai Ágotával

Interjú Juhász Viktorral

Interjú Kleinheincz Csillával

Coeur

Már azt hiszem egy-egy értékelésnél is írtam, hogy nagyon örültem ennek a magyar írók hónapnak, mert az általam már ismert és szeretett szerzők mellett számos olyan szerzővel is megismerkedhettem, akik lehet hogy elkerülték volna a figyelmemet. Nagy kár lett volna értük!
P. C. Harris, Carrie Cooper és Vivien Holloway személyében 3 fővel bővült a kedvenc íróim száma. On Sai új oldalát fedezhettem fel a novelláskötetét olvasva. És nem utolsó sorban a Nász és téboly  értékelése mellett volt szerencsém interjút készíteni Böszörményi Gyulával, ami a hónap fénypontja volt számomra. 

Persze biztosan sok-sok jó magyar író van, akik még a felfedezésre várnak, ezért igyekszem újabbakkal is megismerkedni, és remélem, hogy írásaink és blogunk hozzájárul ahhoz, hogy más könyvmoly is kövesse példánkat.

Bejegyzések a Magyaros Augusztus projekt keretein belül:

Értékelés - Leiner Laura: Ég veled

Értékelés - Carrie Cooper: A szemtanú

Értékelés - P.C. Harris: Árnyoldal

Értékelés + Interjú - Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Kikyo

Több okból is örülök a magyaros augusztus megrendezésének. Eddig is szívesen olvastam magyar íróktól, de ennek köszönhetően végre (kötelezően) elolvastam azokat a regényeket, amelyek hosszú ideje várólistásak voltak, viszont még nem kerültek sorra. Másrészt örülök azért, mert teret adtunk hazánk alkotóinak is, akik közül jó néhányan simán felveszik a versenyt az angol nyelven alkotó írókkal. Remélem, hogy sikerült hozzájárulnunk ahhoz, (még ha csak a jéghegy csúcsát érintve is) hogy minél többen megismerhessék, olvashassák őket, és bízom benne, hogy nem utoljára foglalkoztunk velük és az írásaikkal.

Bejegyzések a Magyaros Augusztus projekt keretein belül:

Értékelés - Leiner Laura: Ég veled

Értékelés - Leiner Laura: Bexi sorozat 1-2

Értékelés - Leiner Laura: Bexi sorozat 3-4

Értékelés - Leiner Laura: Bexi sorozat 5-6

Genevieve

A múltban nagyon kevés könyvet olvastam magyar íróktól, amit a mai napig bánok. Gondolom ezzel nem voltam/vagyok egyedül, ezért találtam ki ezt a projektet. Remélem ezáltal sokkal többen fogják olvasni könyveiket, hiszen ők ezért dolgoznak. Szórakoztatnak, megbotránkoztatnak, egy másik világba kalauzolnak bennünket. 

Bejegyzések a Magyaros Augusztus projekt keretein belül:

Exkluzív interjú Ludányi Bettinával

Exkluzív interjú + Értékelés - Sienna Cole: Lefelé a folyón

Exkluzív interjú + Értékelés - Baráth Viktória: Egy év Rómában

A blogprojekt további résztvevői:

Vhrai a Libellum bloggere

Juhász Gergely: Ütközés ajánló

Molnár Csaba: A széttört idő legendája ajánló

Ágika a Voldemort orra bloggere

J.K. Smith: Ismert ismeretlen ajánló

Reméljük a továbbiakban is fennmarad ez az együttműködés blogjaink között :) és újabb meglepetésekkel szolgálhatunk nektek.

Köszönjük!

Olvasd tovább!

Értékelés + Interjú - Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Értékelés + Interjú - Böszörményi Gyula: Nász és téboly

2018. augusztus 29., szerda

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Az első Ambrózy báró könyv olvasására a kíváncsiság vitt rá, hisz addig csak a fiatalabb korosztály számára írt könyveit ismertem Böszörményi Gyulának (Gergő és Zsófi könyveket, Monyákos Tuba történeteit). Mivel mindegyiket szerettem és számomra az író neve a könyvborítón egyfajta minőséget is jelent, elég nagy elvárásokkal kezdtem bele a felnőtteknek írt regényfolyamba. Nem kellett csalódnom! Sőt!

Fülszöveg


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.

1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?

Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.

A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.

Coeur értékelése

Az első Ambrózy báró könyv olvasására a kíváncsiság vitt rá, hisz addig csak a fiatalabb korosztály számára írt könyveit ismertem Böszörményi Gyulának (Gergő és Zsófi könyveket, Monyákos Tuba történeteit). Mivel mindegyiket szerettem és számomra az író neve a könyvborítón egyfajta minőséget is jelent, elég nagy elvárásokkal kezdtem bele a felnőtteknek írt regényfolyamba. Nem kellett csalódnom! Sőt! Talán, mert közben én sem lettem fiatalabb, és mert mindig is szerettem a kosztümös filmeket, na meg nyomozós történeteket, Ambrózy báró esetei hamar magukkal ragadtak.

Először is, leborulok a történelmi és társadalmi háttér részletgazdag megjelenítése előtt.  Mint egy jó filmrendező, Böszörményi Gyula minden apró részletre ügyelt, hogy teljes és igazán autentikus képet kapjunk a kor társadalmi csoportjairól, szokásairól. Emellett a karakterek is, legyenek azok fő- vagy mellékszereplők, roppant jól kidolgozottak. S bár a kor, melyben az események játszódnak, inkább a férfiak kora, mégis olyan női alakok sorát vonultatja fel, akik a háttérből direkt vagy indirekt módon irányítanak, befolyásolják a történéseket: a hagyománytisztelő, makacs, éles szemű Ambrózy bárónét, Erdős Renée-t a szókimondó, olykor megbotránkoztató költőnőt, a finoman szólva is kétes megítélésű, mégis tiszteletreméltó madame-ot, Róza mamát, vagy magát Millit, aki az öntudatra ébredő nők megtestesítője.

A Nász és téboly olvasása közben végre nagyobb bepillantást kapunk a titokzatos és zárkózott Ambrózy báró múltjába, jobban megértve cselekedeteinek hátterét, mozgatórugóit. Így az az olvasó, aki eddig talán nem tudta teljesen a szívébe zárni a bárót, annak látszólagos érzéketlensége miatt, most bizonyára megváltoztatta a véleményét. Múltjának árnyai a jelenben is kísértik, meghatározzák jövőjét, és - hála a szerző kimeríthetetlen fantáziájának- egy roppantul izgalmas, kalandokkal teli történettel gazdagítja az olvasót.

Millie kisasszony pedig zseniális! Nemcsak azért, mert abban a korban, amikor a hölgyeknek csak elalélni volt ildomos a zavarba ejtő vagy botrányos történések során, ő éles észjárásával, talpraesettségével és nem kissé csípős nyelvével ki tudja vívni magának a tiszteletet; de azt is jól tudja, mikor kell visszavonulni és hallgatni. Valljuk be: ez a mai kor asszonyainak nem mindig megy:-)

Emellett a sorozatgyilkos utáni nyomozás során két érdekes mellékszereplő: Márika és Kaméleonka is nagyobb szerepet kapott, nem érdemtelenül. Nemcsak  színesítik a történetet, de érdekes és nemvárt fordulattal is gazdagítják az eseményeket. 

A Nász és téboly egy izgalmas, fordulatos történet fanyar humorral tálalva, mely Böszörményi Gyula újabb remekműve. Csak ajánlani tudom! 

S  annak ellenére, hogy ezzel a kötettel igazán lekerekítettnek érzem Richárd és Mili történetét, reménykedem abban, hogy nemcsak nekünk olvasóknak, hanem a szerzőnek is, annyira a szívéhez nőttek a szereplők, hogy lesz még folytatása! (Vagy megfilmesítése! Ó, bárcsak!)

Értékelésem: Csillagos 5!

Interjú Böszörményi Gyula íróval

Hadd kezdjem az interjút kezdő bloggerként azzal, hogy egy kicsit magamról beszéljek. Vagyis arról, hogyan ismertem meg az Ön könyveit. Gyakorló tanítóként jó kapcsolatot ápoltam mindig a városi könyvtár alkalmazottaival. Az ő ajánlásukra kezdtem el olvasni, majd felolvasni az akkor még kisiskolás fiamnak a Gergő könyveket. A most már kamasz gyermekem, aki figyelemmel kíséri a blogunk működését, meghallotta a minap, hogy Önnel fogok interjút készíteni. „Azzal a Böszörményi Gyulával?”- kiáltott fel, rámutatva a könyvespolcomon sorakozó könyvekre. Aztán a következő keresetlen és nem túl irodalmi kijelentést tette: „Kérdezd meg, anya, hogy mit „szívott”, hogy ilyen fantáziája van!”

- ☺ Bár emlékeznék rá, de az az idő valahogy kiesett.

Szóval: kissé cizelláltabban, talán így hangozna a kérdés:

-Miből táplálkozik termékeny és kimeríthetetlennek tűnő fantáziája?

Azt, hogy miből táplálkozik, magam sem tudom. Írás közben gyakran érzem úgy, hogy valahonnét súgnak nekem: olyan, mintha a történeteim valahol, egy másik dimenzióban valóságosan léteznének, és én csupán meglesem, majd leírom azokat. Egyébként pedig a fantázia épp úgy edzés kérdése, mint az izomerő, és ez nem csupán tetszetős hasonlat, hanem tapasztalati tény. Gyerek- és fiatalkoromban rengeteget voltam egyedül, így önmagamat kellett szórakoztatnom azzal, hogy történeteket találtam ki. Az olvasás és a fantáziálás remek edzés az agynak: konkrétan látható, hogy azok a gyerekek, fiatalok, akik nem olvasnak, mennyire bambák – ha pl. arra kérjük őket [leállítva a vetítést], hogy találják ki, mi történik kedvenc filmjük főszereplőjével a következő jelenetben , mukkanni sem tudnak, képtelenek bármit is kiötleni, mert a fantáziájuk teljesen elsatnyult: ezt a kísérletet életem során többször el is végeztem különböző gyerekcsoportokkal, szóval tudom, miről beszélek.

-Ha jól tudom, Müller Péter Sziámi ösztönzésére kezdett el gyerekeknek szóló regényt írni.

Így van, az ő ötlete volt, hogy műfajt váltva ifjúsági regényt írjak.  

-Honnan jött az ötlet, hogy a magyar mondavilágról szóljanak a könyvek?

Témát kerestem, méghozzá olyat, amit még senki nem dolgozott fel. Akkoriban járt csúcsra a Harry Potter-rajongás, mely regénysorozat a kelta, ill. más mitológiákat vette alapul, én pedig rájöttem, hogy az ősmagyar táltosvallásra épülő regényt még senki nem írt. Kiváncsi voltam, lehet-e olyan modern, izgalmas ifjúsági regényt írni, ami a sámánok, táltosok hitvilágán alapul. Hát így.

-Eredetileg is ennyi részre tervezte a Gergő könyveket vagy útközben nőtte ki magát a sorozat?

Én egyetlen kötetet akartam írni, hisz akkoriban még nem volt olyan általános a trend, miszerint minden történet sorozat kell, hogy legyen. Ám amikor a Gergő hihetetlenül (számomra és a kiadóm számára is) sikeres lett, Révai Gábor, a Magyar Könyvklub akkori igazgatója felhívott, és megkérdezte: „Na, hogy állsz a folytatással?” Mondtam neki, hogy eszembe sem jutott második részt írni, mire ő: „Akkor most sürgősen jusson eszedbe, mert ami ekkora siker, abból az olvasók még többet akarnak.”

-Jól érzékeltük-e - a férjem is olvasta az összes Gergő könyvet-, hogy a szereplők egy részét  közszereplőkről mintázta finom karikatúrát rajzolva róluk? Ha jól gondoljuk, akkor ez tudatosan a felnőtteknek volt célozva, annak ellenére, hogy műve műfaji besorolása: meseregény?

Természetesen jól érezték és tudatos volt. A regény alapvetése, hogy a mi valóságunk és a táltosvilág egyaránt valós, létező hely. Ennek értelmében a valós világból sem csinálhattam teljes fikciót, hisz akkor elvész a történet valódi mondanivalója. A legmarkánsabban pedig úgy lehet érzékeltetni a valós világ valódiságát egy meseregényben, ha valós embereket is fel-felvillantunk bennük. És még valami: olyan regényt akartam írni, amin a felnőttek sem alszanak el, és nem kínkeserves szenvedés nekik, ha pl. fel kell olvasniuk a gyereknek, tehát ki-kikacsintottam feléjük is. Volt, aki ezt utálta, kikérte magának, hogy pl. politikai szereplők is felbukkannak a könyvben, pedig akár tetszik, akár nem, sajnos a politika szerves része az életünknek: a felnőtteken keresztül a gyerekek életének is! (bár ne volna így)

Persze a legfőbb kedvencünk Gergő és Kende mellett természetesen Monyákos Tuba volt. Esetlensége, ügyetlenkedései és cikornyás „káromkodásai”- amiket lehetetlen egy levegővel felolvasni- rengeteg vidám percet okozott nekünk.

Örülök, Tubát én is szeretem.

-Mennyire volt egyértelmű, hogy önálló trilógiát érdemel Tuba?

Ez egy író-olvasó találkozón dőlt el, ahol az olvasók igen hevesen, számonkérőn kérdeztek rá arra, mennyi igaz abból, amit a Gergő regényekben Tuba itt-ott elejtett magáról, miszerint volt ő alvilági bűnöző is, meg hogy járt Dél-Amerikában, stb.. A találkozó után éjszaka autóztunk hazafelé a feleségemmel, én meg azon töprengtem, hogy az olvasóknak igazuk van, érdemes volna Tuba életét tisztességesen elmesélni. Néha eltöprengek, vajon mi lehet azzal a gyerekkel, aki ott, azon a bp-i író-olvasón oly hevesen faggatózott Tuba előtörténete után: vajon megtudja-e valaha, hogy ő húzta ki belőlem a Tuba-trilógiát?

-A Gergő könyvek számos elismerést hoztak Önnek, melyikre a legbüszkébb?

Arra, hogy annak idején a feleségemmel nyári táborokat szerveztünk, ahol együtt nyaraltunk a Gergő-regények akkori olvasói, akik a mai napig a mi „Álomfogós gyerekeink”, bár közben felnőttek, sőt, saját gyerekeik születtek, de még mindig tartjuk velük a kapcsolatot (van, akivel Angliából, az USA-ból, sőt Japánból), és összejárunk: épp néhány napja voltak nálunk négyen. Az ő kitartó szeretetük számomra a Gergő-regények legfontosabb hozadéka.

De most térjünk át napjaink sikersorozatára, Ambrózy báró eseteire. Az első kötetnél kíváncsian vártam, hogy hogyan szól egy másik műfajban. És hát nem csalódtam! De rögtön felmerültek bennem a következő kérdések:

-Mennyi és milyen kutatás előzte meg e regények írását, hiszen korrajznak is beillően jeleníti meg a szereplőket és a helyszíneket?

Röviden: rengeteg. Bővebben: irtózatosan sok, melynek javát Noémi, a feleségem végzi. Az első kötetet még csak amolyan ujjgyakorlatnak szántam. Kíváncsi voltam, tudok-e ilyet írni. Az elkészülte után két évig nem is adtam ki a kezemből, kicsit vérszegénynek éreztem, úgyhogy lemondtam róla – aztán a kiadóm, Katona Ildikó rábeszélt, hogy adjuk ki. Az első igazi Ambrózy regénynek azonban én A Rudnay gyilkosságokat tartom. Az olyan lett, amilyet akartam.

-Miért a krimi műfajára és miért a XIX. század végére esett a választása?

Elbűvölt a kor: szeretem az optimizmusát, a liberalizmusát, a finomságát, a légiességét, de a durvaságait, a piszkosságát, a züllöttségét is. Ebbe a korba azonban csak családregényt, romantikus sztorit vagy krimit lehet elképzelni, legalábbis én ilyesmit tudok, ám a családregény, és főleg a szirupos romantika távol ál tőlem, szóval maradt a krimi.

Nemrég fejeztem be a Nász és téboly kötet olvasását, és az első rész mellett ez lett a kedvencem. Erről a részről értékelés is fog megjelenni a blogunkon még augusztus folyamán.

-Ugye lesz még folytatása?

Khrm, rrrmm... Bocsánat, nem hallottam a kérdést. ☺

Végül, engedjen meg néhány általánosabb kérdést:

-Hogyan érhető tetten egy ötlet vagy egy szereplő születése?

Nem tudom. Ez varázslat. Vagy kivételes agyi kémia, ami fölött nincs hatalmam. Egyszercsak ott van a fejemben, mond vagy tesz valamit, és ha tetszik, megírom őkelmét. Márika pl. eredetileg egy kb. kétmondatos, egyszer felvillanó mellékszereplő lett volna, ám amikor írni kezdtem, ő csak dumált és dumált, be nem állt a szája, úgyhogy végül nagyon fontos szereplővé cserfeskedte magát. Ügyes a csaj!

-Milyen körülmények szükségesek Önnek az alkotáshoz?

A saját dolgozószobám csendje. Próbáltam máshol, pl. a kertünkben írni – nem megy, mert minden szokatlan dolog (egy bogár, a szél, ahogy a napfény áttör a levelek közt, stb.) eltereli a figyelmemet.

-Milyen érzés letenni a tollat egy regény végén?

Boldog. Vagyis annál több, más. Olyan, mint... Nos, Woody Allen Annie Hall c. filmjében van egy jelenet, mikor is Woody ezt mondja: „Na tessék, még egy regény!” Meg kell nézni a filmet: aki látja ezt a jelenetet, azonnal megérti majd, hogy mire gondolok: pont olyan érzés!

És az utolsó kérdés:

-Legközelebb milyen könyvvel örvendeztet meg minket, könyvmolyokat?

Tervben van egy új novelláskötet, ami most a felnőtteknek írt, komolyabb írásaimat, ill. a Kucó c. kisregényemet tartalmazza majd, továbbá... A többi néma csend.

Köszönöm, hogy lehetőséget adott az interjúra! További jó egészséget, magunknak pedig még sok Böszörményi könyvet kívánok!

Én is köszönöm, hogy rám gondoltál, sok mosolyt neked.

gy

Köszöntem

Coeur

Olvasd tovább!

Exkluzív interjú + Értékelés - Baráth Viktória: Egy év Rómában

Exkluzív interjú + Értékelés - Baráth Viktória: Egy év Rómában

2018. augusztus 23., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

Az első könyvem Viktóriától, de biztos vagyok benne hogy nem az utolsó. Tudom hogy elég sokszor ejtem ki ezeket a szavakat a számon, de így is gondolom. A lehetőséget pedig köszönöm szépen az Álomgyár kiadónak.

Fülszöveg

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.

Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.

Genevieve értékelése

A cselekmény nagyon lassan indult be, rengetegszer tettem félre a könyvet. Az ilyen mértékű önmarcangolás, önbizalomhiány totálisan kikészített. Kedvem lett volna a falhoz csapni valamit, de nem tettem. Viszont a végére érve megértettem hogy miért kellett ez a hosszú "bevezetés". Hihetetlen hogy egyetlen ember mekkora hatással van a másikra, és hogy mennyire függhetünk tőle. Leila önpusztító életet él egészen addig míg kollégái megelégelik életmódját, munkamorálját és ihletgyűjtés céljából Rómába küldik. Na és képzeljétek ki lesz az idegen vezetője?! Jonathan Raymond atya, igen jól olvastátok, atya. Bár nem is tudom miért lepődök meg ennyire elvégre Rómáról beszélünk... Itt ismét le kellett tennem, kissé ódzkodok az egyháztól, a papoktól. De éreztem hogy ez itt nem csak ennyi, biztosan lesz benne valami huncutság, és volt is jó nagy adaggal. Na de eszemben nincs lelőni a poént, így jó lesz ha nekiálltok és elolvassátok. 
Raymond atya hihetetlenül pozitív személyiség, nem az a karót nyelt pap mint akire ilyenkor mindenki gondol. Ez a pozitív gondolkodás és életszemlélet főhősnőnk életére is kihat, elindul a boldogság felé vezető úton. Őszintén remélem hogy valahol a nagy világban tényleg létezik ilyen. Remek humorérzékkel és persze testfelépítéssel áldotta meg a mi jó Urunk. "Ne vígy minket kísértésbe..."
Leila saját lábára áll, megismeri Fabio-t, akivel egyébként egyáltalán nem szimpatizáltam. SPOILER! Hál' Istennek eltakarodott a képből... SPOILER VÉGE!
Pár oldal volt vissza, minden a helyére került, és akkor jött a nagy bumm. Ez volt az első kérdésem "Te most szórakozol velem?!", hogy miért tettem fel? TITOK! xD

Mindent megkérdőjelező, totális tabu és mégis mindennél jobban vágysz majd rá.

Be kell valljam nagyon csodálom az írókat, mert rohadt nehéz munkájuk van. Megalkotni egy világot úgy hogy az megálljon a saját lábán és fejlődjön, nagyon macerás. Pláne a nagyközönség előtt bemutatni a "gyermekedet"  , hatalmas bátorság kell hozzá. Le a kalappal előttetek!

Mesélj magadról légyszíves, hogy egy kicsit közelebbről is megismerhessünk.

1989-ben születtem Mezőtúron, de Túrkevén laktunk. Még kiskoromban visszaköltöztünk Pestre (ahonnan a családom eredetileg származott), és egészen 25 éves koromig itt is éltem. Utána négy éven keresztül éltem Hannoverben a férjemmel, de végül tavaly decemberben hazaköltöztünk, hogy jobban részt tudjak venni a könyveim születésében.

Nagyjából 5 éve kezdtem el írni, és azóta is ez tölti ki az életemet a családom és a munkám mellett.

Mindig is író szerettél volna lenni, avagy kislány korodban teljesen más hivatásról álmodoztál?

Nagyon sokáig fogalmam se volt, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Érdekelt a rendezvényszervezés, ezért vendéglátás-turizmust kezdtem tanulni, és végül el is helyezkedtem a szakmában, de nem éreztem azt, hogy ki tudnék teljesedni benne. A fantáziám viszont mindig is határtalan volt, így elég hamar rám talált a történetalkotás.

Ki az a személy aki karriered kezdetétől a mai napig támogat?

Szerencsés vagyok, mert az egész családom, és a közelebbi barátaim mind mellettem állnak és támogatnak. Nélkülük sokkal nehezebb lenne követni az álmaimat. Sőt, valószínűleg már fel is adtam volna őket.

Mit gondolsz mi a legfontosabb egy könyvben?

Imádom, ha egy könyv meg tud lepni. Nem szeretem a kiszámítható cselekményszálakat, mert olyankor mindig az az érzésem, hogy felesleges volt elolvasnom a könyvet, ha már az elején tudom, mi lesz a vége. Így a saját történeteimnél is arra törekszem, hogy meglepjem az olvasókat, és még sokáig gondolkodjanak rajta azután is, hogy befejezték.

Mennyire nehéz maga az alkotás folyamata számodra? Hogyan lesz egy ötletből történet?

Nagyon hosszú utat járok be, mire az alapötletből megszületik a kész kézirat. Csak akkor tudok írni, amikor átérzem a történetet, amikor a karakter bőrébe tudok bújni, mert ha nem kerülök át a saját kis világomba, akkor minden más elvonja a figyelmemet, és hajlamos vagyok ellébecolni az írást. Akkor még sokkal könnyebb volt, amikor csak a fióknak írtam, de most, hogy több ezren olvassák a könyveimet, jóval megfontoltabban és taktikusabban kell alkotnom is. 

Előfordult már hogy a szereplőid önálló életre keltek? Hogyan tartottad kordában őket?

Folyton ezt művelik! :D A legtöbbször előre elgondolom, hogy a történet folyamán melyik karakter mit fog tenni, de a végére sosem az sül ki belőle, amit elsőre elterveztem. Ilyenkor hagyom őket, hadd csinálják azt, amit szeretnének, és legtöbbször szerencsére pozitív irányba mozdulnak.

Hogyan választod ki a helyszínt? Csak ráböksz a térképre, hogy na ez a könyv most itt fog játszódni, avagy személyes élmények kötnek hozzájuk?

Legtöbbször nagy szerepe van a helyszínnek is a könyv cselekményének szempontjából. Az Első tánc Párizsa kimondottan romantikus, A főnök Új-Mexikója a drogkereskedelem egyik központja, az Egy év Rómában pedig a Vatikán miatt volt fontos. Az igazság nyomábant szerettem volna egy napos, kellemes környezetbe helyezni, ezért döntöttem Miami mellett. Azonban minden egyes helyszínt alaposan feltérképezek – bár sajnos csak online –, mielőtt bármit is leírok a városról.

Rengeteg pozitív véleményt olvastam könyveidről, de néhány negatív is született. Hogyan tudod kezelni, illetve milyen tanácsot adnál a többi írónak a kritikákkal kapcsolatban?

Minél több negatív kritikát kap az ember, annál könnyebb kezelni. Elkerülhetetlen, hogy néha-néha befusson egy negatív, esetleg nem annyira pozitív véleményezés. Ilyenkor alaposan el kell olvasni a kritikát, és leszűrni belőle, hogy mennyire valódi az az értékelés. Sokszor például úgy érzem, mintha az adott olvasó nem is az én könyvemet olvasta volna, amiről véleményt írt, mivel 99 ember megértette, hogy mi volt a mondanivalója, ő pedig nem. Innentől kezdve ezt nem veszem magamra. Másrészről ott van a mondás: Ízlések és pofonok. Nem szabad magunkra venni, ha valakinek nem tetszett a történetünk. Szóljon a könyv a többieknek, akik viszont élvezettel olvasták.

Szeptemberben Az igazság nyomában címmel jelenik meg következő könyved, amely egyben Igazság sorozatod első része is. Miben más ez a történet mint a többi? Mennyi időt szántál  a kutatómunkára?

Sosem tudom meghatározni, hogy mennyi időt töltök kutatómunkával, ugyanis mindig írás közben merülnek fel olyan kérdések, amiknek utána kell járnom. Az igazság nyomában esetében is ez történt. Nyilván nem lett volna időm és energiám megtanulni az összes törvényt és paragrafust (főleg nem a floridaiakat), de ha a történetben felmerült egy téma, annak utánaolvastam. Ráadásul kutatómunkának számít az is, ha az adott témában filmeket, sorozatokat nézünk, ez pedig számít inkább szórakozásnak, mint munkának.

Az igazság nyomában talán abban különbözik a legjobban a többi könyvemtől, hogy ez egy trilógia első része lesz. Sokkal jobban bele fogunk merülni a karakterekbe és az életükbe, mint előtte bármikor. Igazi „Baráth Vikis” könyv lesz. :)


Köszönöm az írónőnek a türelmet és hogy ilyen készségesen válaszolt kérdéseimre.

XoXo

Genevieve

Olvasd tovább!

Értékelés - P.C. Harris: Árnyoldal

Értékelés - P.C. Harris: Árnyoldal

2018. augusztus 22., szerda

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Magyaros Augusztus hónapunk mai napján P.C. Harris: Árnyoldal könyvéről hozunk ajánlót.

A borítót nézve romantikus utazást ígér a könyv, s ezt az ígéretét be is tartja. Könnyed, laza olvasmány, amiben nagyon jó egyensúlyban van a romantika, az erotika és a drámai bonyodalmak.

• Forrt a vérem. Epekedtem. Sóvárogtam. Minden akaraterőmre szükségem volt, hogy ne kezdjek vonaglani a keze alatt. Hogy ne kezdjek könyörögni a … miért is?
  
  

Fülszöveg

Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel. A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait. A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet. Fényt derít David apja gyilkosának kilétére? Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől? P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

Coeur értékelése

Megint csak egy számomra eddig még ismeretlen magyar szerző műve az Árnyoldal.  Abban biztos lehettem, hogy nem fogok csalódni a könyvben, hiszen Genevieve már a szerző másik kötetéről: Az újrajátszásról sok szépet írt értékelésében. 

A borítót nézve romantikus utazást ígér a könyv, s ezt az ígéretét be is tartja. Könnyed, laza olvasmány, amiben nagyon jó egyensúlyban van a romantika, az erotika és a drámai bonyodalmak. A karakterek nagyon árnyaltak és könnyen megszerethetőek.

A főszereplő Rachelle- t rögtön a könyv elején megszerettem, amikor nagyon határozottan lapátra tette a fiúját. Tetszett kétpólusú személyisége. Hogy bulizós fiatal énje mellett mennyire felelősségteljes tud lenni. Pedig múltjának megrázó eseményei, akár végleg összetörhették volna.

David pedig az a férfi, akit receptre kellene felírnia a dokiknak: dögös, udvarias, gondoskodó, szexi, ja és mellesleg gazdag. Igaz van néhány sötét titka, melyek útjában állnak a boldogságának. Talán a két összetört lélek összeilleszthető lehet? Persze ez csak így leírva ilyen egyszerű. 

A drámai fordulatokban, izgalmakban bővelkedő történetük teljesen lebilincseli az olvasót. Úgy gondolom, születőben van a magyar Colleen Hoover!

Értékelésem: 4 és fél csillag

Kedvenc szereplőm az egyetlen magyar: Pali, a papagáj! :-) Állati a dumája...

Köszöntem

Coeur

Olvasd tovább!

Értékelés - Carrie Cooper: A szemtanú

Értékelés - Carrie Cooper: A szemtanú

2018. augusztus 19., vasárnap

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Magyaros Augusztus témahónapunk alkalmából Coeur Carrie Cooper: A szemtanú könyvét olvasta el.
Ezután a könyv után, elég lesz  Carrie Cooper nevét látnom egy könyvborítón ahhoz, hogy levegyem a polcról és azonnal olvasni kezdjem. A neve= a minőséggel. - Coeur

Fülszöveg

Ki ne várná repesve, hogy beteljesíthesse gyermekkori vágyát? Hogy kiszakadva a hétköznapok egyhangúságából végre nekivághasson egy kalandos világ körüli útnak? Lili Green izgatottan készül a régóta szervezett utazásra. Összekészített csomagokkal és új élmények reményével vág bele az indulás előtti utolsó munkanapjába. Ám egy pillanat alatt minden a feje tetejére áll, amikor Lili egy bűncselekmény szemtanújává válik, és ezáltal egy bérgyilkos céltáblájának közepére kerül. A teljesen félresiklott utazás pedig immár nem a szép emlékek gyűjtéséről, hanem az életben maradásról szól.

Carrie Cooper kalanddal, érzelemmel, humorral és váratlan fordulatokkal teli története során végigizgulhatjuk, hogy egy teljesen hétköznapi lány mit tesz olyan cseppet sem mindennapi helyzetek sodrásában, amelyek végérvényesen megváltoztatják az életét.

Nagyon örülök, hogy ezt a könyvet kiválasztottam a magyar írók listájáról, mert így újabb kedvenc szerzőm született. Ez volt az első, de biztosan nem az utolsó olvasmányom az írónőtől. Ezután a könyv után, elég lesz  Carrie Cooper nevét látnom egy könyvborítón ahhoz, hogy levegyem a polcról és azonnal olvasni kezdjem. A neve= a minőséggel. Sajnos, ha jól láttam, mert persze rögtön utána néztem, ezen a könyvön kívül még csak egy könyve jelent meg: Ügynök tűsarkúban címmel, ami azonnal fel is került a kívánságlistámra.

De lássuk csak, miért is tetszett annyira A szemtanút! Még a tizedik oldalig sem kell eljutni a könyv olvasásában, hogy rögtön belecsöppenjünk az események sűrűjébe, hogy aztán csak néha engedje meg az írónő, hogy levegőért  a felszínre bukhassunk. Sodró lendületű, izgalmas, kiszámíthatatlan  történet!

A történet főszereplője, Lili a szürke minden napokat szeretné felrázni egy kis világ körüli utazással. Vágyik egy kis kalandra. Hát kalandból kijut neki bőven, de nem úgy ahogy elképzelte! És bár az élet nem mindennapi megpróbáltatásokkal állítja szembe, ő ettől csak erősebb lesz. Karakán viselkedése, talpraesettsége, szarkasztikus humora irigylésre méltó. De mellette elég bátor ahhoz, hogy ösztöneire hagyatkozzon és megélje a szenvedélyét, bármi is legyen érte az ár.

Persze a férfiak sem hiányozhatnak ahhoz, hogy igazi romantikus krimi kerekedjék a történetből. De hát ki lesz a befutó? Zac, a dögös, bosszúszomjas ügynök vagy társa John, aki érzőszívű és kevésbé forrófejű esetleg Nikosz, a maffiavezér, akinek karizmatikus bűvköréből nem sikerül kivonnia magát? Lehet ennek jó vége?! Olvasd el, nem fogod megbánni!! 

Sajnos mindig elkövetem olvasás közben azt a hibát, hogy csak élvezem a könyvet és nem gondolok a blogger énemre. Így bár rengeteg ütős, humoros mondatot tartalmaz a könyv, nem fogok tudni idézni egyet sem. Nektek kell magatoknak felfedezni őket! 

Én bizton állíthatom, hogy aki belekezd A szemtanú olvasásába  az egy izgalmas, fordulatokban gazdag, egyedi humorral fűszerezett , finom erotikával átszőtt történettel gazdagodik!

Értékelés: 5/5

Köszöntem

Coeur

Olvasd tovább!

Exkluzív interjú + Értékelés - Sienna Cole: Lefelé a folyón

Exkluzív interjú + Értékelés - Sienna Cole: Lefelé a folyón

2018. augusztus 9., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Magyaros Augusztus bloghónapunk következő írónője Sienna Cole a Lefelé a folyón és a Négyszáz nap szabadság könyvek megalkotója.

Fülszöveg 

Te ​hiszel a sorsszerűségben?

2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.

Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.

Sienna Cole, a hatalmas sikerű Négyszáz nap szabadság című regény szerzője páratlanul izgalmas, mély drámával átitatott lélektani thrillerében végigkalauzol a tizenöt éves rejtély kibogozásán.

Genevieve értékelése

Mély érzéseket ébresztett bennem, melyeket magam sem tudok megmagyarázni. Hiába írtam le egy sort, gyorsan meggondoltam magam, egyáltalán nem éreztem igaznak.
Sienna Cole egy hihetetlenül érzelmes, kétségbeesett, melankólikus, önmagából kifordult történetet írt. 
A cselekmény több szálon, több szemszögből fut de tökéletesen érthető. Szerintem ezt nagyon nehéz összehozni, de neki sikerült. 

"Nagyon korán megismertem a magányt, és jó barátokká váltunk. A magány mindig velem volt, nem utasított el, nem nevetett ki és nem szégyenített meg. Sötét, de hűséges démonként állt az árnyékba húzódva, és mikor már én magam is magam ellen fordultam, előlépett, hogy gyengéden magához öleljen."

Nem azt mondanám hogy a kedvenc szereplőm lett Jeff Mills, hanem ő volt az a személy aki a legszerethetőbbnek és legnehezebben megértettnek bizonyult a történet során. És mégis őt értettem meg a legjobban. Gyermekkorától fogva mély sebeket ejtettek lelkén, amiből az lett hogy a szegény kisfiú kényszeresen meg akart felelni mindenkinek. Édesanyjára haragudtam mind közül a legjobban, ő volt az aki az akkor még gyermek Jeffben minden a korral járó érzést csírájában fojtott el és ezzel együtt tiltott is. Jeffel együtt én is rengetegszer feltettem a kérdést "Mi lett volna, ha..."

"Volt már úgy, hogy valaki olyan vert át, akire az életedet is rábíztad volna?"

Aztán ott van a másik oldalon Ally, akinek levelével tulajdonképpen elkezdődött a történet. Az érme két oldala, az egyik ahol túlságosan féltenek, gyakorlatilag egy burokban nősz fel. A másik amikor akkor észlelik hiányodat mikor te már nem vagy. Mindenki elvárja hogy tökéletes legyél, felkészülj a jövődre, de a jelenedet nem értékelik. Nem tudom melyikük szülei követték el a legnagyobb hibát és nem is tisztem megmondani. 

A harmadik szál pedig, Lynn-é akinél összefonódnak a szálak. Igaz, ő csupán egy egyszerű pincérnő egy félreeső kis városkában. De Allynek köszönhetően két ember útja is erre a poros kis helyre vezetett. Az egyikből egy csodálatos virágszál született, míg a másikból 15 évnyi bűntudat.

"Hogy féltem-e? Nem. Ha eljutsz a valóság legsötétebb, legridegebb szegletébe, nincs már mitől félned, csak vársz… várod a végét."

Írhatnám hogy végül mindenki megkapta amit érdemelt, de nem így látom. Egy kisfiú nem kapott esélyt egy jobb életre, egy apa nem értékelte kellőképpen családját és egy leány lett mindkettejük végzete.

Mesélj magadról légyszíves, hogy egy kicsit közelebbről is megismerhessünk.

2016-ban jelent meg az első nyomtatásban kiadott könyvem, a Száz évvel utánad, akkor még szerzőtársammal közösen. A következő évben egyedül próbáltam szerencsét, és a Négyszáz nap szabadsággal már az Álomgyár kiadót kerestem meg. A legújabb regényem, a Reményszimfónia október 3-án debütál az olvasóközönség előtt. Az írásaimban nagyon szeretek emberi sorsokkal, emberi problémákkal és olyan tabutémákkal foglalkozni, amik feszegetik a határokat. Kifejezetten szeretem a nehéz sorsú karaktereket, akik személyiségükből adódóan olyan mélységeit tárhatják fel az emberi létnek, ahova ritkán nyerünk bepillantást a hétköznapjainkban. A regényeimben gyakran kap szerepet a művészet is valamilyen formában, illetve a pszichológia – ez a két terület magánemberként is aktívan foglalkoztat.

Mindig is író szerettél volna lenni, avagy kislány korodban teljesen más hivatásról álmodoztál?

Amióta megtanultam olvasni él bennem a vágy, hogy magam is írjak. Az első történeteimet kilencéves koromban vetettem papírra, és azóta az írás kisebb-nagyobb megszakításokkal jelen van az életemben. Remélem, most már tartós marad a kapcsolatunk. 😊

Mit gondolsz, mi a legfontosabb tényező egy könyvben? 

Szerintem a jó könyv fő ismérvei az érdekes témaválasztás, a karakterek hitelessége, a koherens sztorivezetés és a választékos, stílushoz illő nyelvezet.

Ha jól számolom eddig 4 könyved jelent meg, melyik karaktered nőtt a legjobban a szívedhez?

Személyes kedvencem Patrick Byrne, aki immár két történetemben is szerepel (a Négyszáz nap szabadságban és a Reményszimfóniában). Nagyon a szívemhez nőtt, hiszen éveken át élt a fejemben, és sok tekintetben tudok vele azonosulni. A Lefelé a folyónból Jeff Mills került hozzám a legközelebb, őt is nagyon nehezen engedtem el. De biztos vagyok benne, hogy még rengeteg olyan karakterem születik a jövőben, akikhez érzelmileg szorosabban kötődöm majd.

Eddig több műfajban is alkottál, melyik volt az amivel a legtöbb munka volt és nagyon nehezen állt össze?

Eddig a Lefelé a folyón megírása okozta a legtöbb fejtörést. Sok szempontból más és új volt, mint a korábbi történeteim, és a kutatómunka is jobban igénybe vett. A három szemszög három teljesen más tudatállapotot igényelt, miközben kézben kellett tartanom az összes szálat, hogy a végén összeállhasson a teljes kép. Ez nagy kihívásnak bizonyult, de élveztem minden percét.

Rengeteg pozitív véleményt olvastam könyveidről, de néhány negatív is született. Hogyan tudod kezelni, illetve milyen tanácsot adnál a többi írónak a kritikákkal kapcsolatban?

Szerintem az írói hivatás természetes és szükségszerű velejárója, hogy visszajelzéseket kapunk, és bizony nem csak pozitívakat, de negatívakat is. Ezt meg kell tanulni elfogadni és kezelni, még akkor is, ha olykor nem könnyű. De ezekből a véleményekből tanul az ember, ettől tud igazán fejlődni – ami szintén fontos és elkerülhetetlen, ha a minőségre törekszünk. 😊

Októberben Reményszimfónia címmel jelenik meg legújabb könyved, amelynek középpontja a zene, titkok és a boldogság megtalálása. Meg kell mondjam nagyon felcsigáztál ezzel a témával. Elárulnál nekünk, olvasóidnak, egy aprócska titkot a könyvvel kapcsolatban?

A Reményszimfónia időrendi sorrendben a Lefelé a folyón előtt született, tehát régebbi írás, mint a tavasszal megjelent könyvem. Műfajában és témájában a Négyszáz nap szabadsághoz kötődik, de nem szoros folytatásregényről van szó – anélkül is érthető és élvezhető, hogy az olvasó ismerné az első regény történetét. Nagyon sok szimbolikus üzenetet beleszőttem, többek közt a saját belső küzdelmem is megjelenik benne, ami a regény születése környékén foglalkoztatott.

Végül, üzensz valamit olvasóidnak?

Köszönöm, hogy vagytok és szeretlek benneteket! 😊

                                                                 

Nagyon szépen köszönjük hogy elfogadta interjú felkérésünket, és készségesen válaszolt kérdéseinkre.

XoXo

Genevieve

Olvasd tovább!