Sziasztok!
Az első Ambrózy báró könyv olvasására a kíváncsiság vitt rá, hisz addig csak a fiatalabb korosztály számára írt könyveit ismertem Böszörményi Gyulának (Gergő és Zsófi könyveket, Monyákos Tuba történeteit). Mivel mindegyiket szerettem és számomra az író neve a könyvborítón egyfajta minőséget is jelent, elég nagy elvárásokkal kezdtem bele a felnőtteknek írt regényfolyamba. Nem kellett csalódnom! Sőt!
Fülszöveg
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.
1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?
Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.
A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.
Coeur értékelése
Az első Ambrózy báró könyv olvasására a kíváncsiság vitt rá, hisz addig csak a fiatalabb korosztály számára írt könyveit ismertem Böszörményi Gyulának (Gergő és Zsófi könyveket, Monyákos Tuba történeteit). Mivel mindegyiket szerettem és számomra az író neve a könyvborítón egyfajta minőséget is jelent, elég nagy elvárásokkal kezdtem bele a felnőtteknek írt regényfolyamba. Nem kellett csalódnom! Sőt! Talán, mert közben én sem lettem fiatalabb, és mert mindig is szerettem a kosztümös filmeket, na meg nyomozós történeteket, Ambrózy báró esetei hamar magukkal ragadtak.
Először is, leborulok a történelmi és társadalmi háttér részletgazdag megjelenítése előtt. Mint egy jó filmrendező, Böszörményi Gyula minden apró részletre ügyelt, hogy teljes és igazán autentikus képet kapjunk a kor társadalmi csoportjairól, szokásairól. Emellett a karakterek is, legyenek azok fő- vagy mellékszereplők, roppant jól kidolgozottak. S bár a kor, melyben az események játszódnak, inkább a férfiak kora, mégis olyan női alakok sorát vonultatja fel, akik a háttérből direkt vagy indirekt módon irányítanak, befolyásolják a történéseket: a hagyománytisztelő, makacs, éles szemű Ambrózy bárónét, Erdős Renée-t a szókimondó, olykor megbotránkoztató költőnőt, a finoman szólva is kétes megítélésű, mégis tiszteletreméltó madame-ot, Róza mamát, vagy magát Millit, aki az öntudatra ébredő nők megtestesítője.
A Nász és téboly olvasása közben végre nagyobb bepillantást kapunk a titokzatos és zárkózott Ambrózy báró múltjába, jobban megértve cselekedeteinek hátterét, mozgatórugóit. Így az az olvasó, aki eddig talán nem tudta teljesen a szívébe zárni a bárót, annak látszólagos érzéketlensége miatt, most bizonyára megváltoztatta a véleményét. Múltjának árnyai a jelenben is kísértik, meghatározzák jövőjét, és - hála a szerző kimeríthetetlen fantáziájának- egy roppantul izgalmas, kalandokkal teli történettel gazdagítja az olvasót.
Millie kisasszony pedig zseniális! Nemcsak azért, mert abban a korban, amikor a hölgyeknek csak elalélni volt ildomos a zavarba ejtő vagy botrányos történések során, ő éles észjárásával, talpraesettségével és nem kissé csípős nyelvével ki tudja vívni magának a tiszteletet; de azt is jól tudja, mikor kell visszavonulni és hallgatni. Valljuk be: ez a mai kor asszonyainak nem mindig megy:-)
Emellett a sorozatgyilkos utáni nyomozás során két érdekes mellékszereplő: Márika és Kaméleonka is nagyobb szerepet kapott, nem érdemtelenül. Nemcsak színesítik a történetet, de érdekes és nemvárt fordulattal is gazdagítják az eseményeket.
A Nász és téboly egy izgalmas, fordulatos történet fanyar humorral tálalva, mely Böszörményi Gyula újabb remekműve. Csak ajánlani tudom!
S annak ellenére, hogy ezzel a kötettel igazán lekerekítettnek érzem Richárd és Mili történetét, reménykedem abban, hogy nemcsak nekünk olvasóknak, hanem a szerzőnek is, annyira a szívéhez nőttek a szereplők, hogy lesz még folytatása! (Vagy megfilmesítése! Ó, bárcsak!)
Értékelésem: Csillagos 5!
Interjú Böszörményi Gyula íróval
Hadd kezdjem az interjút kezdő bloggerként azzal, hogy egy kicsit magamról beszéljek. Vagyis arról, hogyan ismertem meg az Ön könyveit. Gyakorló tanítóként jó kapcsolatot ápoltam mindig a városi könyvtár alkalmazottaival. Az ő ajánlásukra kezdtem el olvasni, majd felolvasni az akkor még kisiskolás fiamnak a Gergő könyveket. A most már kamasz gyermekem, aki figyelemmel kíséri a blogunk működését, meghallotta a minap, hogy Önnel fogok interjút készíteni. „Azzal a Böszörményi Gyulával?”- kiáltott fel, rámutatva a könyvespolcomon sorakozó könyvekre. Aztán a következő keresetlen és nem túl irodalmi kijelentést tette: „Kérdezd meg, anya, hogy mit „szívott”, hogy ilyen fantáziája van!”
- ☺ Bár emlékeznék rá, de az az idő valahogy kiesett.
Szóval: kissé cizelláltabban, talán így hangozna a kérdés:
-Miből táplálkozik termékeny és kimeríthetetlennek tűnő fantáziája?
Azt, hogy miből táplálkozik, magam sem tudom. Írás közben gyakran érzem úgy, hogy valahonnét súgnak nekem: olyan, mintha a történeteim valahol, egy másik dimenzióban valóságosan léteznének, és én csupán meglesem, majd leírom azokat. Egyébként pedig a fantázia épp úgy edzés kérdése, mint az izomerő, és ez nem csupán tetszetős hasonlat, hanem tapasztalati tény. Gyerek- és fiatalkoromban rengeteget voltam egyedül, így önmagamat kellett szórakoztatnom azzal, hogy történeteket találtam ki. Az olvasás és a fantáziálás remek edzés az agynak: konkrétan látható, hogy azok a gyerekek, fiatalok, akik nem olvasnak, mennyire bambák – ha pl. arra kérjük őket [leállítva a vetítést], hogy találják ki, mi történik kedvenc filmjük főszereplőjével a következő jelenetben , mukkanni sem tudnak, képtelenek bármit is kiötleni, mert a fantáziájuk teljesen elsatnyult: ezt a kísérletet életem során többször el is végeztem különböző gyerekcsoportokkal, szóval tudom, miről beszélek.
-Ha jól tudom, Müller Péter Sziámi ösztönzésére kezdett el gyerekeknek szóló regényt írni.
Így van, az ő ötlete volt, hogy műfajt váltva ifjúsági regényt írjak.
-Honnan jött az ötlet, hogy a magyar mondavilágról szóljanak a könyvek?
Témát kerestem, méghozzá olyat, amit még senki nem dolgozott fel. Akkoriban járt csúcsra a Harry Potter-rajongás, mely regénysorozat a kelta, ill. más mitológiákat vette alapul, én pedig rájöttem, hogy az ősmagyar táltosvallásra épülő regényt még senki nem írt. Kiváncsi voltam, lehet-e olyan modern, izgalmas ifjúsági regényt írni, ami a sámánok, táltosok hitvilágán alapul. Hát így.
-Eredetileg is ennyi részre tervezte a Gergő könyveket vagy útközben nőtte ki magát a sorozat?
Én egyetlen kötetet akartam írni, hisz akkoriban még nem volt olyan általános a trend, miszerint minden történet sorozat kell, hogy legyen. Ám amikor a Gergő hihetetlenül (számomra és a kiadóm számára is) sikeres lett, Révai Gábor, a Magyar Könyvklub akkori igazgatója felhívott, és megkérdezte: „Na, hogy állsz a folytatással?” Mondtam neki, hogy eszembe sem jutott második részt írni, mire ő: „Akkor most sürgősen jusson eszedbe, mert ami ekkora siker, abból az olvasók még többet akarnak.”
-Jól érzékeltük-e - a férjem is olvasta az összes Gergő könyvet-, hogy a szereplők egy részét közszereplőkről mintázta finom karikatúrát rajzolva róluk? Ha jól gondoljuk, akkor ez tudatosan a felnőtteknek volt célozva, annak ellenére, hogy műve műfaji besorolása: meseregény?
Természetesen jól érezték és tudatos volt. A regény alapvetése, hogy a mi valóságunk és a táltosvilág egyaránt valós, létező hely. Ennek értelmében a valós világból sem csinálhattam teljes fikciót, hisz akkor elvész a történet valódi mondanivalója. A legmarkánsabban pedig úgy lehet érzékeltetni a valós világ valódiságát egy meseregényben, ha valós embereket is fel-felvillantunk bennük. És még valami: olyan regényt akartam írni, amin a felnőttek sem alszanak el, és nem kínkeserves szenvedés nekik, ha pl. fel kell olvasniuk a gyereknek, tehát ki-kikacsintottam feléjük is. Volt, aki ezt utálta, kikérte magának, hogy pl. politikai szereplők is felbukkannak a könyvben, pedig akár tetszik, akár nem, sajnos a politika szerves része az életünknek: a felnőtteken keresztül a gyerekek életének is! (bár ne volna így)
Persze a legfőbb kedvencünk Gergő és Kende mellett természetesen Monyákos Tuba volt. Esetlensége, ügyetlenkedései és cikornyás „káromkodásai”- amiket lehetetlen egy levegővel felolvasni- rengeteg vidám percet okozott nekünk.
Örülök, Tubát én is szeretem.
-Mennyire volt egyértelmű, hogy önálló trilógiát érdemel Tuba?
Ez egy író-olvasó találkozón dőlt el, ahol az olvasók igen hevesen, számonkérőn kérdeztek rá arra, mennyi igaz abból, amit a Gergő regényekben Tuba itt-ott elejtett magáról, miszerint volt ő alvilági bűnöző is, meg hogy járt Dél-Amerikában, stb.. A találkozó után éjszaka autóztunk hazafelé a feleségemmel, én meg azon töprengtem, hogy az olvasóknak igazuk van, érdemes volna Tuba életét tisztességesen elmesélni. Néha eltöprengek, vajon mi lehet azzal a gyerekkel, aki ott, azon a bp-i író-olvasón oly hevesen faggatózott Tuba előtörténete után: vajon megtudja-e valaha, hogy ő húzta ki belőlem a Tuba-trilógiát?
-A Gergő könyvek számos elismerést hoztak Önnek, melyikre a legbüszkébb?
Arra, hogy annak idején a feleségemmel nyári táborokat szerveztünk, ahol együtt nyaraltunk a Gergő-regények akkori olvasói, akik a mai napig a mi „Álomfogós gyerekeink”, bár közben felnőttek, sőt, saját gyerekeik születtek, de még mindig tartjuk velük a kapcsolatot (van, akivel Angliából, az USA-ból, sőt Japánból), és összejárunk: épp néhány napja voltak nálunk négyen. Az ő kitartó szeretetük számomra a Gergő-regények legfontosabb hozadéka.
De most térjünk át napjaink sikersorozatára, Ambrózy báró eseteire. Az első kötetnél kíváncsian vártam, hogy hogyan szól egy másik műfajban. És hát nem csalódtam! De rögtön felmerültek bennem a következő kérdések:
-Mennyi és milyen kutatás előzte meg e regények írását, hiszen korrajznak is beillően jeleníti meg a szereplőket és a helyszíneket?
Röviden: rengeteg. Bővebben: irtózatosan sok, melynek javát Noémi, a feleségem végzi. Az első kötetet még csak amolyan ujjgyakorlatnak szántam. Kíváncsi voltam, tudok-e ilyet írni. Az elkészülte után két évig nem is adtam ki a kezemből, kicsit vérszegénynek éreztem, úgyhogy lemondtam róla – aztán a kiadóm, Katona Ildikó rábeszélt, hogy adjuk ki. Az első igazi Ambrózy regénynek azonban én A Rudnay gyilkosságokat tartom. Az olyan lett, amilyet akartam.
-Miért a krimi műfajára és miért a XIX. század végére esett a választása?
Elbűvölt a kor: szeretem az optimizmusát, a liberalizmusát, a finomságát, a légiességét, de a durvaságait, a piszkosságát, a züllöttségét is. Ebbe a korba azonban csak családregényt, romantikus sztorit vagy krimit lehet elképzelni, legalábbis én ilyesmit tudok, ám a családregény, és főleg a szirupos romantika távol ál tőlem, szóval maradt a krimi.
Nemrég fejeztem be a Nász és téboly kötet olvasását, és az első rész mellett ez lett a kedvencem. Erről a részről értékelés is fog megjelenni a blogunkon még augusztus folyamán.
-Ugye lesz még folytatása?
Khrm, rrrmm... Bocsánat, nem hallottam a kérdést. ☺
Végül, engedjen meg néhány általánosabb kérdést:
-Hogyan érhető tetten egy ötlet vagy egy szereplő születése?
Nem tudom. Ez varázslat. Vagy kivételes agyi kémia, ami fölött nincs hatalmam. Egyszercsak ott van a fejemben, mond vagy tesz valamit, és ha tetszik, megírom őkelmét. Márika pl. eredetileg egy kb. kétmondatos, egyszer felvillanó mellékszereplő lett volna, ám amikor írni kezdtem, ő csak dumált és dumált, be nem állt a szája, úgyhogy végül nagyon fontos szereplővé cserfeskedte magát. Ügyes a csaj!
-Milyen körülmények szükségesek Önnek az alkotáshoz?
A saját dolgozószobám csendje. Próbáltam máshol, pl. a kertünkben írni – nem megy, mert minden szokatlan dolog (egy bogár, a szél, ahogy a napfény áttör a levelek közt, stb.) eltereli a figyelmemet.
-Milyen érzés letenni a tollat egy regény végén?
Boldog. Vagyis annál több, más. Olyan, mint... Nos, Woody Allen Annie Hall c. filmjében van egy jelenet, mikor is Woody ezt mondja: „Na tessék, még egy regény!” Meg kell nézni a filmet: aki látja ezt a jelenetet, azonnal megérti majd, hogy mire gondolok: pont olyan érzés!
És az utolsó kérdés:
-Legközelebb milyen könyvvel örvendeztet meg minket, könyvmolyokat?
Tervben van egy új novelláskötet, ami most a felnőtteknek írt, komolyabb írásaimat, ill. a Kucó c. kisregényemet tartalmazza majd, továbbá... A többi néma csend.
Köszönöm, hogy lehetőséget adott az interjúra! További jó egészséget, magunknak pedig még sok Böszörményi könyvet kívánok!
Én is köszönöm, hogy rám gondoltál, sok mosolyt neked.
gy
Köszöntem
Coeur
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése