Sziasztok!
Magyaros Augusztus bloghónapunk következő írónője Sienna Cole a Lefelé a folyón és a Négyszáz nap szabadság könyvek megalkotója.
Fülszöveg
Te hiszel a sorsszerűségben?
2002 májusában megdöbbentő vallomás söpört végig az Egyesült Államokon. A fiatal és mélyen megsebzett Alice Carrington olyan titkot hozott nyilvánosságra, mely felbolygatta és felháborította az egész országot. Alice megrettent a felelősség súlyától, és a szökést választotta, de elképzelni sem tudta, hogy tettei milyen események láncolatát indítják el. Olyan sorsokat csomózott össze, melyeknek sosem kellett volna találkozniuk.
Lynn Walker pincérnőként dolgozik Hohenwaldban, egy isten háta mögötti tennesseei településen, és egyetlen célja, hogy valóra válthassa lánya álmait. Frank Carrington újságíró és családapa, aki megszállottan küzd gyermeke igazáért. Jeffrey Mills zseniális tehetséggel megáldott, ám nehéz sorsú festőművész, akit egy személyes tragédia pályája feladására késztet. Az egyetlen közös nevező hármuk életében Alice titka, melyet csak az idő és hármuk külön-külön kibomló, majd egymásba kapcsolódó élete oldhat meg.
Sienna Cole, a hatalmas sikerű Négyszáz nap szabadság című regény szerzője páratlanul izgalmas, mély drámával átitatott lélektani thrillerében végigkalauzol a tizenöt éves rejtély kibogozásán.
Genevieve értékelése
Mély érzéseket ébresztett bennem, melyeket magam sem tudok megmagyarázni. Hiába írtam le egy sort, gyorsan meggondoltam magam, egyáltalán nem éreztem igaznak.
Sienna Cole egy hihetetlenül érzelmes, kétségbeesett, melankólikus, önmagából kifordult történetet írt.
A cselekmény több szálon, több szemszögből fut de tökéletesen érthető. Szerintem ezt nagyon nehéz összehozni, de neki sikerült.
"Nagyon korán megismertem a magányt, és jó barátokká váltunk. A magány mindig velem volt, nem utasított el, nem nevetett ki és nem szégyenített meg. Sötét, de hűséges démonként állt az árnyékba húzódva, és mikor már én magam is magam ellen fordultam, előlépett, hogy gyengéden magához öleljen."
Nem azt mondanám hogy a kedvenc szereplőm lett Jeff Mills, hanem ő volt az a személy aki a legszerethetőbbnek és legnehezebben megértettnek bizonyult a történet során. És mégis őt értettem meg a legjobban. Gyermekkorától fogva mély sebeket ejtettek lelkén, amiből az lett hogy a szegény kisfiú kényszeresen meg akart felelni mindenkinek. Édesanyjára haragudtam mind közül a legjobban, ő volt az aki az akkor még gyermek Jeffben minden a korral járó érzést csírájában fojtott el és ezzel együtt tiltott is. Jeffel együtt én is rengetegszer feltettem a kérdést "Mi lett volna, ha..."
"Volt már úgy, hogy valaki olyan vert át, akire az életedet is rábíztad volna?"
Aztán ott van a másik oldalon Ally, akinek levelével tulajdonképpen elkezdődött a történet. Az érme két oldala, az egyik ahol túlságosan féltenek, gyakorlatilag egy burokban nősz fel. A másik amikor akkor észlelik hiányodat mikor te már nem vagy. Mindenki elvárja hogy tökéletes legyél, felkészülj a jövődre, de a jelenedet nem értékelik. Nem tudom melyikük szülei követték el a legnagyobb hibát és nem is tisztem megmondani.
A harmadik szál pedig, Lynn-é akinél összefonódnak a szálak. Igaz, ő csupán egy egyszerű pincérnő egy félreeső kis városkában. De Allynek köszönhetően két ember útja is erre a poros kis helyre vezetett. Az egyikből egy csodálatos virágszál született, míg a másikból 15 évnyi bűntudat.
"Hogy féltem-e? Nem. Ha eljutsz a valóság legsötétebb, legridegebb szegletébe, nincs már mitől félned, csak vársz… várod a végét."
Írhatnám hogy végül mindenki megkapta amit érdemelt, de nem így látom. Egy kisfiú nem kapott esélyt egy jobb életre, egy apa nem értékelte kellőképpen családját és egy leány lett mindkettejük végzete.
Mesélj magadról légyszíves, hogy egy kicsit közelebbről is megismerhessünk.
2016-ban jelent meg az első nyomtatásban kiadott könyvem, a Száz évvel utánad, akkor még szerzőtársammal közösen. A következő évben egyedül próbáltam szerencsét, és a Négyszáz nap szabadsággal már az Álomgyár kiadót kerestem meg. A legújabb regényem, a Reményszimfónia október 3-án debütál az olvasóközönség előtt. Az írásaimban nagyon szeretek emberi sorsokkal, emberi problémákkal és olyan tabutémákkal foglalkozni, amik feszegetik a határokat. Kifejezetten szeretem a nehéz sorsú karaktereket, akik személyiségükből adódóan olyan mélységeit tárhatják fel az emberi létnek, ahova ritkán nyerünk bepillantást a hétköznapjainkban. A regényeimben gyakran kap szerepet a művészet is valamilyen formában, illetve a pszichológia – ez a két terület magánemberként is aktívan foglalkoztat.
Mindig is író szerettél volna lenni, avagy kislány korodban teljesen más hivatásról álmodoztál?
Amióta megtanultam olvasni él bennem a vágy, hogy magam is írjak. Az első történeteimet kilencéves koromban vetettem papírra, és azóta az írás kisebb-nagyobb megszakításokkal jelen van az életemben. Remélem, most már tartós marad a kapcsolatunk. 😊
Amióta megtanultam olvasni él bennem a vágy, hogy magam is írjak. Az első történeteimet kilencéves koromban vetettem papírra, és azóta az írás kisebb-nagyobb megszakításokkal jelen van az életemben. Remélem, most már tartós marad a kapcsolatunk. 😊
Mit gondolsz, mi a legfontosabb tényező egy könyvben?
Szerintem a jó könyv fő ismérvei az érdekes témaválasztás, a karakterek hitelessége, a koherens sztorivezetés és a választékos, stílushoz illő nyelvezet.
Szerintem a jó könyv fő ismérvei az érdekes témaválasztás, a karakterek hitelessége, a koherens sztorivezetés és a választékos, stílushoz illő nyelvezet.
Ha jól számolom eddig 4 könyved jelent meg, melyik karaktered nőtt a legjobban a szívedhez?
Személyes kedvencem Patrick Byrne, aki immár két történetemben is szerepel (a Négyszáz nap szabadságban és a Reményszimfóniában). Nagyon a szívemhez nőtt, hiszen éveken át élt a fejemben, és sok tekintetben tudok vele azonosulni. A Lefelé a folyónból Jeff Mills került hozzám a legközelebb, őt is nagyon nehezen engedtem el. De biztos vagyok benne, hogy még rengeteg olyan karakterem születik a jövőben, akikhez érzelmileg szorosabban kötődöm majd.
Személyes kedvencem Patrick Byrne, aki immár két történetemben is szerepel (a Négyszáz nap szabadságban és a Reményszimfóniában). Nagyon a szívemhez nőtt, hiszen éveken át élt a fejemben, és sok tekintetben tudok vele azonosulni. A Lefelé a folyónból Jeff Mills került hozzám a legközelebb, őt is nagyon nehezen engedtem el. De biztos vagyok benne, hogy még rengeteg olyan karakterem születik a jövőben, akikhez érzelmileg szorosabban kötődöm majd.
Eddig több műfajban is alkottál, melyik volt az amivel a legtöbb munka volt és nagyon nehezen állt össze?
Eddig a Lefelé a folyón megírása okozta a legtöbb fejtörést. Sok szempontból más és új volt, mint a korábbi történeteim, és a kutatómunka is jobban igénybe vett. A három szemszög három teljesen más tudatállapotot igényelt, miközben kézben kellett tartanom az összes szálat, hogy a végén összeállhasson a teljes kép. Ez nagy kihívásnak bizonyult, de élveztem minden percét.
Eddig a Lefelé a folyón megírása okozta a legtöbb fejtörést. Sok szempontból más és új volt, mint a korábbi történeteim, és a kutatómunka is jobban igénybe vett. A három szemszög három teljesen más tudatállapotot igényelt, miközben kézben kellett tartanom az összes szálat, hogy a végén összeállhasson a teljes kép. Ez nagy kihívásnak bizonyult, de élveztem minden percét.
Rengeteg pozitív véleményt olvastam könyveidről, de néhány negatív is született. Hogyan tudod kezelni, illetve milyen tanácsot adnál a többi írónak a kritikákkal kapcsolatban?
Szerintem az írói hivatás természetes és szükségszerű velejárója, hogy visszajelzéseket kapunk, és bizony nem csak pozitívakat, de negatívakat is. Ezt meg kell tanulni elfogadni és kezelni, még akkor is, ha olykor nem könnyű. De ezekből a véleményekből tanul az ember, ettől tud igazán fejlődni – ami szintén fontos és elkerülhetetlen, ha a minőségre törekszünk. 😊
Szerintem az írói hivatás természetes és szükségszerű velejárója, hogy visszajelzéseket kapunk, és bizony nem csak pozitívakat, de negatívakat is. Ezt meg kell tanulni elfogadni és kezelni, még akkor is, ha olykor nem könnyű. De ezekből a véleményekből tanul az ember, ettől tud igazán fejlődni – ami szintén fontos és elkerülhetetlen, ha a minőségre törekszünk. 😊
Októberben Reményszimfónia címmel jelenik meg legújabb könyved, amelynek középpontja a zene, titkok és a boldogság megtalálása. Meg kell mondjam nagyon felcsigáztál ezzel a témával. Elárulnál nekünk, olvasóidnak, egy aprócska titkot a könyvvel kapcsolatban?
A Reményszimfónia időrendi sorrendben a Lefelé a folyón előtt született, tehát régebbi írás, mint a tavasszal megjelent könyvem. Műfajában és témájában a Négyszáz nap szabadsághoz kötődik, de nem szoros folytatásregényről van szó – anélkül is érthető és élvezhető, hogy az olvasó ismerné az első regény történetét. Nagyon sok szimbolikus üzenetet beleszőttem, többek közt a saját belső küzdelmem is megjelenik benne, ami a regény születése környékén foglalkoztatott.
A Reményszimfónia időrendi sorrendben a Lefelé a folyón előtt született, tehát régebbi írás, mint a tavasszal megjelent könyvem. Műfajában és témájában a Négyszáz nap szabadsághoz kötődik, de nem szoros folytatásregényről van szó – anélkül is érthető és élvezhető, hogy az olvasó ismerné az első regény történetét. Nagyon sok szimbolikus üzenetet beleszőttem, többek közt a saját belső küzdelmem is megjelenik benne, ami a regény születése környékén foglalkoztatott.
Végül, üzensz valamit olvasóidnak?
Köszönöm, hogy vagytok és szeretlek benneteket! 😊
Köszönöm, hogy vagytok és szeretlek benneteket! 😊
Nagyon szépen köszönjük hogy elfogadta interjú felkérésünket, és készségesen válaszolt kérdéseinkre.
XoXo
Genevieve
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése