Sziasztok!

Tudom, hogy az utóbbi időben mintha elnyelt volna minket a föld, de itt vagyunk és igyekszünk aktívabbak lenni :) Kezdetnek: Coeur, Trevor Noah: Bűnben születtem c. könyv értékelését hozta el nekünk :)

Tedd kívánságlistára! Rendeld meg!

Fülszöveg

A The Daily Show világszerte népszerű műsorvezetőjének elképesztően vicces és szívbemarkoló története.

Trevor Noah valószínűtlen úton-módon jutott el a dél-afrikai apartheidből a The Daily Show asztala mögé, és már a születése is bűncselekménynek minősül: fehér svájci apa és fekete xhosza anya gyermekeként jött világra egy olyan időszakban, amikor öt év börtönbüntetéssel sújthatták az ilyen családokat. Szülei vétségének élő bizonyítékaként első éveit zárt ajtók mögött töltötte, mert anyja szélsőséges és nemegyszer abszurd mértékben rejtegette a kormányzat elől, amely egyik pillanatról a másikra elvehette volna tőle. Dél-Afrika fehér zsarnoksága alól felszabadulva pedig Trevor és édesanyja nekivágott a nagy kalandnak, hogy nyíltan, szabadon, a több évszázados viszontagságokon felülkerekedve megragadják új lehetőségeiket.

A Bűnben születtem főhőse egy rosszcsont kissrác, aki nyughatatlan fiatalemberré érve keresi magát a világban, ahol a puszta létezését is megkérdőjelezik. A könyv nem csak róla szól, hanem rettenthetetlen, lázadó szellemiségű, mélyen vallásos édesanyjával való kapcsolatáról is. Az asszonyról, aki mindenáron ki akarta menteni fiát a nyomor, az erőszak és bántalmazás körforgásából, amely veszélybe sodorta az életét.

A kötetben összegyűjtött tizennyolc személyes vallomás hol fergeteges, hol drámai, de mindvégig nagy hatást gyakorol az olvasóra. Trevor metsző szellemességgel és keresetlen őszinteséggel tárja fel különleges életét, legyen szó arról, hogy hernyót kell ennie az ínséges időkben, emberrablási kísérlet közben kihajítják egy mozgó járműből, vagy megpróbálja ép bőrrel megúszni a gimis csajozás élet-halál harcát. Egy olyan fiú megható, ellenállhatatlanul mulatságos portréja rajzolódik ki az elbeszélésekből, aki veszélyes időkben, egy szétesni készülő közegben tör utat magának, és egyedüli fegyvere az éles humorérzéke, illetve anyja rendhagyó, feltétel nélküli szeretete.

Meg kell valljam, hogy félelemmel vegyes izgalommal vettem kezembe Trevor Noah Bűnben születtem című könyvét. Egyrészt már nagyon régen olvastam önéletrajzi ihletésű könyvet, másrészt nem ígérkezett a téma pihe könnyűnek, hisz Noah Dél-Afrikában nőtt fel az apartheid ideje alatt. De a borítóról mosolygó arc annyira biztató volt, hogy vettem egy nagy levegőt és belevágtam a történetbe. Aztán az első oldalak hangvétele után rögtön tudtam, hogy nem tudom majd letenni a könyvet. Szinte faltam az oldalakat, és folyamatosan részletekkel traktáltam a családomat, annyira szerettem volna valakivel azonnal megosztani a kis Trevor történeteit.

A kis Trevor, aki komoly katolikus neveltetésben részesült mélyen vallásos, egyedülálló anyja révén, minden intelem és nem kevés elnáspángolás ellenére is igazi rosszcsont gyerek volt. Kalandjai, ügyeskedései nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra. A komoly történelmi háttér ellenére a könnyed hangvétel roppant olvasmányossá tette a visszaemlékezést. Miközben tökéletes képet festett az embert próbáló társadalmi rendről, - számunkra kívülállóknak is tisztázva sok kérdést - mégsem lett a történet nyomasztó. Pedig a túlélésért, a napi betevő falatért állandó küzdelmet kellett folytatniuk. De Noah egyedi stílusa és humora annyira dominál a történetben, hogy bármilyen furcsán hangzik is, roppant szórakoztatóvá tudta varázsolni ezt a küzdelmet. Nem csoda hát, hogy végül sikeres humorista lett az éles eszű kisfiúból. (Zárójelben megjegyzem, hogy szívesen olvasnék arról is, hogyan jutott el a színpadig.)

És bár nagyon megszerettem a kis csibészt, nálam mégis a Trevor anyja volt a number one! Egyrészt hagyomány tisztelelő, keresztény, és makacsul ragaszkodik az elveihez. Másrészt igazi lázadó, talpraesett és önálló nő, aki a jég hátán is megél. Gyereknevelési módszerei többször megdöbbentettek, megnevetettek, de vitathatatlanul célravezetőek voltak. Egy-két példa:

"Tanulj a múltbéli hibáidból - tanácsolta - , mert így válhatsz jobb emberré, de nincs értelme siránkozni a múlt felett. Az élet csupa szenvedés. Engedd, hogy a fájdalom megeddzen, de ne kapaszkodj bele. Ne keseredj meg!"

" A biztonsági őr elkapott, az irodájába vonszolt, és felhívta anyámat.

- Fülön csíptük a fiát, amint elemet lop - tájékoztatta. - Kérem, fáradjon ide érte.

- Nem. - felelte.- Vigye csak börtönbe. Majd ebből megtanulja, hogy az engedetlenség következményekkel jár.

Azzal bontotta a vonalat. Az őr tanácstalanul nézett rám. Végül elengedett, mert úgy gondolta, biztosan árva gyerek vagyok. Milyen anya lenne képes rá, hogy börtönbe küldje tízéves fiát?"

" Amikor terapeutához küldtek, miután felnevettem az igazgatótól kapott fenyítés közben, megmondta az iskolavezetésnek, hogy ez tiszta hülyeség.

- Miss Noah, a fia nevetett, mialatt megütöttem.

- Nyilván fogalma sincs, hogyan kell elfenekelni egy gyereket. Ez nem az én gondom, hanem a magáé. Higgye el, olyankor sosem kacag, amikor én verem."

" - Állj, Trevor! Nézz rám! Vegyél tudomást rólam. Mutasd ki, hogy számítok neked, mert ahogy velem bánsz, úgy fogsz bánni a feleségeddel is. A nők szeretik a figyelmességet. Vegyél észre, tudasd velem, hogy figyelsz rám. Ne csak akkor láss meg, amikor szükséged van rám..........Még a szex rejtelmeibe is bevezetett. Gyerek lévén igencsak kínos helyzeteket éltem át.

- Trevor, ne feledd: a nők előbb gondolatban szeretkeznek veled, és csak azután engednek be a vaginájukba.

- Trevor, az előjáték már napközben kezdetét veszi. Nem a hálószobában.

Mire én:

- Micsoda? Mi az az előjáték? Mit jelenthet?"

Trevor Noah önéletrajza szórakoztat, megnevettet, gondolatokat ébreszt, látásmódot formál, s közben rámutat arra, amit mi magyarok egy frappáns közmondásba sűrítettünk: " Lakva ismerszik meg az ember.". Szóval: ne ítéljünk, amíg nem éltük át! Hisz messziről csak a felszínt kapargathatjuk.

S bár még csak az év első harmada telt el, Trevor Noah könyve biztosan előkelő helyet fog elfoglalni a 2021-es top 10-es listámon! Csak ajánlani tudom!

1. | FUTÁS!

A nagyszabású hollywoodi filmekben néha jön egy-egy elképesztő üldözéses jelenet, amelyben valaki kiugrik egy száguldó járműből, netán kilökik őt. Az illető rendszerint nyekken eyget a földön, és odébb hengeredik. Végül megáll, felpattan, és leporolja magát, mintha az egész meg sem kottyant volna neki. Ilyenkor mindig arra gondolok: micsoda baromság! Ennél ezerszer fájdalmasabb mozgó autóból kizuhanni.

Kilencéves voltam, amikor anyám kihajított egy mozgó kocsiból. Vasárnap történt. Onnan tudom, hogy templomból tartottunk hazafelé, márpedig gyerekkoromban a vasárnap egyet jelentett a templomba járással. Soha nem mulasztottuk el. Anyám mindmáig mélyen vallásos asszony. Tetőtől talpig keresztény. Mint világszerte sok más bennszülött nép, a dél-afrikai feketék is átvették a gyarmatosítóik vallását. Értsd: ránk lett kényszerítve. A fehérek módfelett hajthatatlanok voltak ezen a téren. "Jézushoz kell imádkoznotok!" - kötötték ki. - "Jézus majd megment titeket." Mire az őslakosok: "Végül is tény, hogy megmentésre szorulunk. Történetesen épp tőletek, de ez most mellékes. Egy próbát megér ez a Jézus!"

Az egész családom vallásos, míg azonban anyám kezdettől Jézus-párti volt, a nagymamám keresztény hitét a hagyományos xhkosza hiedelmekkel ellensúlyozta, amelyeken nevelkedett, s amelyek révén kapcsolatban állt az őseink szellemével. Sokáig nem fért a fejembe, miért hagyta el rengeteg fekete ember a bennszülött hitét a kereszténységért, ám minél többet jártunk templomba és ültem a padsorokban, annál inkább megértettem a kereszténység működését. Az amerikai őslakos, aki a farkasokhoz imádkozik, barbárnak minősül. Az afrikai, aki az őseihez fohászkodik, primitív ember. Az bezzeg rendben van, hogy a fehérek olyan csávót imádnak, aki a vizet borrá változtatja.

Gyerekkoromban hetente legalább négy estém az egyházról szólt valamilyen formában. Kedd este ájtatosságot tartottak. Szerda este hittanórát. Csütörtök este ifjúsági találkozó volt. Péntek és szombat: szabadnap. (Hajrá, bűnbeesés!) Vasárnap pedig templomba mentünk. Egész pontosan három templomba. Anyám ezt azzal indokolta, hogy mindhárom helytől mást kapott. Az első istentiszteleten örvendezve lehetett hirdetni az Úr fenségét. A másodikon mélyrehatóan elemezték a Szentírás szövegét - anyám imádta ezt. A harmadik szenvedélyt és katarzist kínált: abban a templomban mélyen eltölthette a hívőt a Szentlélek. Az egyes helyek között ingázva merő véletlenségből felfigyeltem rá, hogy mindhárom gyülekezetnek megvan a maga jellegzetes faji összetétele. Az örvendező istentiszteleten etnikai szempontból vegyes gyülekezet vett részt. a mélyelemzőn fehérek. A szenvedélyes, katartikus misére pedig feketék jártak.

A vegyes összetételű verziót Rhema Bibliai Gyülekezetnek hívták, és a gigantikus, hipermodern, kertvárosi megagyülekezetek közé tartozott. Élén egy testépítőből lett lelkipásztor, a széles mosolyú, vezérszurkoló habitusú Ray McCauley állt. Ray lelkész 1974-ben elindult a Mr. Universe címért. Harmadik helyen végzett. A versenyt abban az évben Arnold Schwarzenegger nyerte.

Ray minden héten színpadra lépett, és mindent latba vetett, hogy menőnek tüntesse fel Jézust. A sportaréna mintájára kialakított templomban rockegyüttesek nyomták az aktuális keresztény könnyűzenét. A gyülekezet kórusban énekelt - nem baj, ha nem tudtuk a szöveget, mert ott volt minden sor az óriáskivetítőn. Gyakorlatilag keresztény karaokén voltunk. Ott mindig marha jól éreztem magam.

A fehérek alkotta Rosebank Union gyülekezetnek Sandtonban, egy hófehér, tehetős emberek lakta johannesburgi városrészben volt a székhelye. Imádtam a fehér gyülekezetet, mert nem kellett beülnöm a szertartásra. Anyám a misére ment,, én pedig a többi fiatallal a vasárnapi iskolába, ahol klassz történeteket olvashattunk. Noé esete az özönvízzel nyilván a kedvenceim közé tartozott: a névrokonság miatt személyes érintettségem is volt a dologban. De bírtam azokat a sztorikat is, amelyekben Mózes kettéválasztotta a Vörös-tengert, Dávid legyőzte Góliátot, Jázus pedig kiűzte a kufárokat a templomból.

Odahaza olyan környezetben nevelkedtem, amelyben igencsak kevés popkulturális benyomás ért. A Boyz II Men zenéje ki volt tiltva anyám házából. A dalokban a fiúk egész éjjel lányokhoz simultak - még mit nem! Szó sem lehetett róla. Hallottam, ahogy a többiek az End of the Roadot énekelték a suliban, és halvány gőzöm sem volt, mi ezi az egész. Hiába jutott el hozzám is a Boyz II Men híre, nem tudtam, mi fán teremnek. Én csak az egyházi zenét ismertem: szárnyaló, lélekemelő, Jézust dicsőítő énekeket. Ugyanez volt a helyzet a filmekkel is. Anyám nem akarta, hogy a szex és az erőszak a filmeken keresztül beszennyezze a gondolataimat. Így aztán számomra a Biblia pótolta az akciófilmeket. Sámson volt a szuperhősöm. A HeManem. Könyörgöm, a pasa egy szamárállkapoccsal agyonvert ezer embert! Azért ez elég vagány. Később persze eljut az ember odáig az olvasásban, hogy Pál leveleket írogat az efeusiakhoz, és leül a cselekmény. De az Ótestamentumot és az evangélumokat kívülről fújtam. A fehéreknél hétről hétre taroltam a bibliai tematikájú kvízekben és játékokban.