Értékelés - Kresley Cole: Poison Princess - Méreghercegnő


Sziasztok!

Kikyo meghozta saját olvasását a TBR Jar Challenge keretein belül + Coeur is újraolvasta a könyvet, mely így lekerült a felejthető könyvek listájáról. Most már emlékszik mi történt benne :) Ez a történet annyi minden egyszerre: romantika, kaland, apokalipszis, mágia, pszichothriller... A lányok egyhangúan 4 és fél -al jutalmazták Kresley Cole történetét. 



Fülszöveg:

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort? Kiben bízhat Evie?

Kikyo értékelése

Mivel nagyon közeli barátságban vagyok az apokaliptikus történetekkel, rendkívül örültem, hogy végre sort keríthetek a Méreghercegnőre. Így utólag visszagondolva elég vegyes érzelmeket váltott ki belőlem a regény. Szerintem vicces, de a vörös boszorkány első említésétől kezdve kb. a történet feléig el kellett jutnom, mire el tudtam vonatkoztatni a Batman képregények egyik főgonoszától, Poison Ivy-tól. (Erre talán a főhősnő – Evie – hasonló hangzású neve is rátett egy lapáttal) Ez eleinte kissé zavart, de aztán sikerült felülemelkednem rajta. Kissé megijesztett az is, hogy nagyon nem vagyok jártas a tarot kártyában, de később megnyugodtam, hogy igazából ennek nincs jelentősége az élvezet szempontjából. Azóta többször gondoltam rá, hogy legalább annak utána nézek, melyek a Nagy Arkánumok (a könyv szerint 22 van), de eddig valahogy mindig elmaradt. Evie személye nekem az első pillanattól szimpatikus volt, ez a véleményem nem is változott menet közben sem. Vele együtt számomra is elképzelhetetlen, hogy tényleg nem maradt egyetlen jó ember sem a „világvége” után?!?! Ez kicsit gáz, nem. Tényleg ennyire le kell degradálni az embereket? Különösen a férfiakat? Úgy éreztem K. Cole nincs velük túl jó viszonyban, ennek megfelelően állítva be őket a regényben. Jack számomra elég tuskó, sajnos azután sem tudtam eléggé megkedvelni, miután szeremet vallott Evie-nek. (Olyan „bármit megteszek, csak hogy kihúzzam végre a titkodat” kicsengése volt az egésznek). És láss csodát! Szépen csendben vártam a végkifejletet, abban a tudatban, hogy azért kellemes kis olvasmány volt, erre mi történik??? Az utolsó oldalakon felpörög a történet! De 0-ról 100-ra 1 másodperc alatt, mint a legjobb sportautó. Aztán ott állsz, és azt látod, hogy elfogytak a lapok. Neeem, nincs vége. Mi a következő lépés? Most azonnal beszerezni a folytatást, és nekiállni!

Kedvenc szereplő: Evie Green
Kedvenc jelenet: A vége.
Értékelésem másként: 4 és fél 

Coeur értékelése

Ez a könyv felkerült nálam a Top5-felejthető könyvek listájára. De ez nem a könyv hibája volt! Nagyon sokat olvasok, így sajnos kieshetnek még a jó könyvek is a memóriámból...

Szóval elhatároztam, hogy újraolvasom, és nem bántam meg. Ez a történet annyi minden egyszerre: romantika, kaland, apokalipszis, mágia, pszichothriller...
A történet két idősíkban játszódik: a villanás előtt és a villanás után. Főhőse Evie, aki egy roppant nehéz örökséggel van "megáldva".
Hallucinációk gyötrik, hangokat hall; így nem csoda, hogy mindennél jobban vágyik megtudni, hogy ki is ő valójában. És persze nem hiányozik mellőle a rossz fiú sem, aki börtönviselt, és magasról tesz a szabályokra.
Kalandjaik során közösen küzdenek meg az akadályokkal, és szereznek segítőket, mint egy népmesében. Igazi felnőtt mesekönyv.
A történet lendületes, izgalmas; másodszori olvasásra is végig fenntartotta az érdeklődésemet. Így tehát kivéve a felejthető könyvek közül!

Kedvenc karakterem: Jackson Deveaux, aki dögös, életrevaló, végtelenül elkötelezett, és nem mellesleg beszél franciául, amivel gimis emlékeket idézett fel..
Értékelésem másként: 4 és fél 

Köszönjük hogy elolvastátok!
Kikyo és Coeur

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.