Értékelés | Patricia Gibney: Az elveszett gyermek

https://www.imgrumweb.com/post/Bao2alQF5NE

Patricia Gibney: Az elveszett gyermek 

Sorozat: Lottie Parker 3.

Eredeti cím: The Lost Child

Kiadó: Libri

Fordította: Tóbiás Csenge

Oldalszám: 564

|Tedd kívánságlistára|Rendeld meg|

Fülszöveg

Lélegzetelállító ​nyomozós thriller… megdöbbentő esettel 
Mikor egy középkorú asszonyt saját otthonában meggyilkolnak, Lottie Parker nyomozót és társát, Boyd őrmestert bízzák meg az ügy felderítésével. Mikor azonban rájönnek, hogy az áldozat lánya is eltűnt, joggal kezdenek aggódni az egész család biztonságáért… 
Két nappal az eset után egy közeli ház ég le, s ezzel megnő a környékbeli áldozatok száma. Lottie és csapata titkok és hazugságok szövevényén kénytelen átrágni magát, melyek furcsa módon egy nagyon régi ügyhöz kapcsolódnak… Egy ügyhöz, melyben még Lottie édesapja is nyomozott, mielőtt végett vetett volna a saját életének. 
Lottie, aki alig ismerte apját, azonnal rájön, hogy ezen az eseten keresztül végre felfedheti a családját övező rejtélyek némelyikét. De vajon tényleg akarja ezt? És vajon készen áll rá, hogy megtudja az igazságot?


A hiányzók és Az elrabolt lányok bestsellerszerzőjének legújabb thrillere az utolsó oldalakig kétségek között tartja az olvasót. Rachel Abbott, Angela Marsons és Robert Dugoni rajongóinak kötelezően ajánlott.

Patricia Gibney: az Elveszett gyerek című könyve a második könyv, mellyel megtisztelt a Libri Kiadó. Az írónőtől pedig ez az első olvasmányom. Lehet, hogy furcsa választás volt ez  részemről, hiszen ez a könyv a Lottie Parker sorozatnak a harmadik kötete. De mivel már olvastam hasonló sorozatot, (M. J. Ardigle: Helen Grace) tudtam, hogy  az előzmények csak érintőlegesek az adott történetben; a sorozat kötetei különálló epizódként is megállják a helyüket. És ez így is volt.

Lottie Parker nyomozó élete cseppet sem egyszerű. Hisz kamasz gyerekeit egyedül neveli, a főnöke sem a beosztottak álma, s emellett saját múltjának árnyai is kísértik. Ezek után nem csoda, ha lelket megnyomorító munkája, a teljesítménykényszer és a felesleges önvád lelkileg megroppantja. Bár lenne aki(k)re támaszkodhatna. Mégis az összes terhet maga cipeli, míg megpróbál a szövevényes, több életöltőn átívelő bosszúhadjárat végére pontot tenni. 

A több szálon futó nyomozás részleteit rövid, pörgős fejezetekben tárja elénk az írónő, meg-megszakítva a történetet egy rejtélyes szereplő visszaemlékezéseivel, gondolataival. A titokzatos szereplő - kinek kilétét talán nem is annyira titkolja az írónő - eleinte szánalmat, együttérzést vált ki, majd egyre inkább elborzaszt, taszít, annak ellenére, hogy önhibáján kívül, a körülményeknek köszönhetően vált azzá, aki.

Szóval van itt minden, ami egy igazi  thrillerbe kívánkozik: sötét, titkokkal terhes múlt, családon belüli erőszak, sorozatgyilkos, véres bosszú, rejtélyes, lelkileg sérült karakterek; mégsem volt számomra ez a történet igazán thriller. Nem éreztem azt a nyomasztó, oldhatatlan feszültséget, amit a műfaj olvasásakor szoktam. (Remélem, nem az ingerküszöbömmel van baj.) Inkább azt éreztem: de jó kis krimi volt!

Ezért én azoknak ajánlom ezt a történetet, akik szeretik az igazi, ízig-vérig valódi, több szálon futó, izgalmas krimit. Nekik Gibney könyve kötelezően ajánlott.  

Úgy gondolom, hogy ha  Gibneytől olvastam volna először thrillert, és csak aztán akadnak kezembe M. J. Ardigle könyvei, akkor biztosan más lenne a véleményem.  S bár tudom, hogy ez nem a könyv hibája, ennek ellenére értékelésem: 4 csillag.

ui: Ha lehetőségem lesz rá, biztosan elolvasom az előző és a következő részeket is, ugyanis szeretem a jó krimit.