Chevy Stevens: Aznap éjjel
Eredeti cím: That night
Kiadó: Álomgyár
Fordította: Schwartz Marianna
Oldalszám: 448
Fülszöveg
„Intenzív és felkavaró – egy fantasztikus pszichológiai thriller” – Lee Child
„Gyors tempójú, ugyanakkor elgondolkodtató.” – Kimberly McCreight, New York Times bestsellerszerző
„Az írónő eddigi legjobb könyve.” – The Globe and Mail
„Igazi érzelmi hullámvasút, amiről nem akarsz leszállni.” – Jennifer McMahon, New York Times bestsellerszerző
Azt mondták, hogy a lány gyilkos.
Azt mondták, hogy megölte a húgát.
De hazudtak.
Toni Murphy a kamaszok tipikus életét élte: a fiúját imádta, a húgát nem értette, a szüleivel feszült volt a kapcsolata, néhány évfolyamtársa pedig elszántan meg akarta keseríteni az életét. Nem volt könnyű a sorsa, de még álmában sem gondolta, hogy ennél rosszabb is lehet. A borzalmak egy nyári éjjelen kezdődtek, amikor a húgát brutálisan meggyilkolták.
Tonit és a fiúját, Ryant emberölésért elítélték és börtönbe zárták.
A most harmincnégy éves Tonit feltételesen szabadon engedték, így visszatérhetett a szülővárosába. Küzd, hogy alkalmazkodjon az új, kinti világhoz. A börtön megváltoztatta, keménnyé tette. Toni minden tőle telhetőt megtesz, hogy a szabadlábra bocsátás feltételeit ne szegje meg, hogy ne kelljen visszamennie. Így semmilyen kapcsolat nem jöhet szóba sem Ryannel, sem más feltételesen szabadlábon levőkkel, és a baj minden formájától tartózkodnia kell. Nem könnyű mindezt teljesítenie, amikor senki se támogatja: sem Ryan, akinek meggyőződése, hogy megleli az igazságot; sem az anyja, aki kételkedik az ártatlanságában. Ráadásul ott van az a csapat nő, aki már a középsuliban pokollá tette az életét, és minden képzeletet felülmúló titkokat rejtegethet. Nem számít, hogy Toni mennyire elszántan próbálkozik, lehetetlen a régi életével nem törődni, amikor újat szeretne kezdeni. Mindent kockára kell tennie, hogy megtudja, valójában mi történt azon az éjjelen, hogy igazán továbbléphessen. De talán maga az igazság a legijesztőbb.
Chevy Stevens nagy sikert aratott Végzetes örökség és Soha nem engedlek el című regényei után egy újabb vérfagyasztó pszichológiai thrillerrel érkezik. Könyveivel nemzetközi sikereket ért el, és gyorsan meghódította a hazai borzongani vágyó olvasóközönséget is.
Chevy Stevens regénye már fél éve állt a polcomon, mire sorra került az olvasásban, és nagyon örülök, hogy végre nem tolakodott elé semmi a sorban, ugyanis még mindig a hatása alatt vagyok, pedig már hetekkel ezelőtt végeztem vele. Ez alatt az idő alatt néhányszor az értékelésnek is nekirugaszkodtam, de valahogy sosem érzetem azt, hogy igazán meg tudom fogalmazni az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban. Most sem érzem, azt viszont tudom, hogy vannak gondolatok, amiket muszáj kiírnom magamból a történettel kapcsolatban. Megdöbbentő? Inkább elgondolkodtató. Nem is igazán a krimi része, hiszen még én is viszonylag hamar rájöttem a gyilkos kilétére, néhány részlettől eltekintve majdnem az indítékra is, sőt nem is az a rész, hogy Toni és Ryan ártatlanul töltött 15 évet a börtönben. Ez is elég hamar világossá vált. Ami nem hagyott nyugodni, az a pszichológiai rész. Tényleg ennyire általános jelenség az Egyesült Államokban, hogy van a diákok közt egy falkavezér, a nagy sulikirálynő, aki minden következmény nélkül játszhat az iskolatársai életével? Hogy aki kicsit kilóg a sorból, az már rossz? És ha folyamatosan azt hallod, hogy nem érsz semmit, akkor tényleg értéktelen ember leszel? Toni és Ryan karakterével maximálisan tudtam azonosulni. Többször elgondolkodtam, mi lett volna velük, ha Nicole nem válik gyilkosság áldozatává. Azt gondolom, hogy számukra csak valahol a szülővárosuktól távol adódott volna lehetőség normális életre. Épp ezért maximális tisztelet jár nekik, hogy a szabadulásuk után ott maradtak, és szembeszálltak a képmutatókkal. Nicole-t azonban sajnos nem tudtam sajnálni. Számító magatartása, ahogyan átgázolt Tonin, semmivel sem tette különbbé a szememben Shaunánál. Akit viszont szó szerint gyűlöltem, az Toni és Nicole anyja volt. Igazi képmutató, akinek csak a tökéletesség látszata fontos. Sosem fogom megérteni, hogy viselkedhet valaki így a saját gyerekével. A feszültséget persze fokozza a helyzet, hogy egy gyilkossági ügyben az egyik gyerekem áldozat, a másik vádlott. Elképzelésem sincs, hogyan reagálnék, de kétlem, hogy olyan rideg és elutasító tudnék lenni, amilyen ő volt. Azt hiszem a történet elsősorban dühöt váltott ki belőlem, és csak másodsorban éreztem szánalmat, azt is csak a két főszereplő iránt. Bár Margaretet is hamar megkedveltem. Chevy Stevens érdekes emberi sorsokat ismertetett meg velünk. A történetvezetés is lebilincselő volt, ahogy összeértek a múlt és a jelen szálai, és mindig egy kicsivel több információmorzsát kaptunk a cselekmény előrehaladtával. Toninak és Ryannek végig drukkoltam, reméltem, hogy lesz közös jövőjük, bár sokszor kilátástalannak éreztem a helyzetüket. A kedvenc szereplőm Ashely volt, annak ellenére, hogy nem mindig éreztem hitelesnek a karakterét. Nehéz elképzelni, hogy valakinek akkora legyen az igazságérzete, hogy (közvetve) a saját életét is romba döntse miatta. A legnehezebb kérdés talán az, hogy kinek ajánlom a könyvet. Kamaszoknak mindenképp. Sok tanulságot hordoz, mindezt úgy tálalva, hogy az írónő szerintem belelát a fejükbe. Ezen kívül bárkinek, aki a pszicho-thriller műfaját kedveli, hiszen a történet beszippant és nem enged el egészen az utolsó mondatig.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése