L.J. Wesley: Brooke
Oldalszám: 232
Fülszöveg
Egy baleset, ami mindent megváltoztat. Brooke emlékek nélkül a saját testének börtönébe kerül. A kezelések hatására lassan visszatérő emlékei meggyötrik a lelkét. Vajon miként viseli ezt az időszakot? Ugyanaz az ember lesz, aki volt? Van még bármiféle jövő Brooke számára?
L. J. Wesley- től ez az első olvasmányom, s meg kell vallanom, hogy kissé tartottam tőle a téma komolysága miatt. De ez a könyv egyszerűen zseniális!
Annak ellenére, hogy Brooke helyzete kimondottan súlyos, mégis többször hangosan felnevettem az olvasás közben. El se tudom képzelni, és jaj! nem is akarom meg tudni, hogy milyen Brooke helyzetében lenni: emlékek nélkül, identitás vesztetten, mozdulatlanságra és némaságra ítélve ... De olyan ellenállhatatlan humorral vértezte fel az író Brooke-t, hogy ettől mégis könnyed lett a történet hangvétele.
Nagyon érdekes a történet dinamikája is. Ahogy halad előre a kísérleti kezelés, nemcsak Brooke -nak kell szembenéznie és megbékélnie önmagával, de családja életében is drámai változások következnek be. Hisz egy súlyos baleset következményei mindnyájukra hatással vannak. A változás szükségszerű, időnként fájdalommal jár, ám hozhat jót is... De csak akkor, ha szembe tudunk nézni a hibáinkkal, s tanulunk belőlük.
Brooke-nak durva leckét ad az élet, s ha tudni akarod, miként tud megbirkózni a nehézségekkel, ha egy igazán színvonalas, fanyar humorral átszőtt drámai írásra vágysz, ne keress tovább! Ez pont neked való!
Értékelésem: csillagos 5!
Végül egy kis ízelítő Brooke csak számunkra "hallható" gondolataiból:
"Úgy látszik, nem csak nekem fordult ez meg a fejemben, de ha józanul belegondolunk, ugyan mit tudna ezen rontani a doki? Jó, persze, ha meghalnék a kezelés miatt, az egyértelműen rontana a dolgokon, de erre az előző helyen is lett volna esély. "
"Műtét? Milyen műtét? Eddig szó sem volt műtétről. Miért én tudok meg mindent utoljára? Oké, kezd úgy tűnni, hogy a zsivány dokiban is vannak mészáros hajlamok, de legalább nem dobta be, hogy üzérkedne a szerveimmel. Legalábbis, engem ilyesmiről senki sem tájékoztatott. Pedig úgy lenne etikus, nem?"
"Lakat a számon, doki, ha kínoznak sem árulom el."
"Köszi, doki. Köszönöm, hogy ennyire próbálkozik. De ha kérhetem, a nagy próbálkozás közben próbáljon életben tartani! Nem szeretnék kísérleti nyúlként meghalni. Meg sehogy sem…"
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése