Előolvasás | Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa

2019. május 14., kedd


Brittainy C. Cherry: A szív ritmusa
Sorozat: A szív ritmusa 1.
Kiadó: Libri
Fordította: H. Prikler Renáta
Oldalszám: 440




Fülszöveg

Amikor először pillantottam meg Jasmine Greene-t, olyan hatással volt rám, mint a hűs, simogató esőcseppek egy forró napon. Én voltam a félénk, visszahúzódó zenész, ő az iskola koronázatlan királynőjeként tündökölt. Nem volt bennünk semmi közös, csak a zenénk és a szívünket gyötrő magány. 
Volt valami a szemében, ami azt sugallta, hogy a mosolya nem mindig őszinte. Volt valami a hangjában, ami megadta nekem a reményt valamire, amire mindig is vágytam. 
Aztán egyszer csak eltűnt az életemből. Gyorsan és váratlanul, akár egy villanás.

Egy örökkévalóság után újra találkoztunk. Ott állt előttem a New Orleans-i utcán. 
Megváltozott. Akárcsak én. Hideggé tett bennünket az élet. Keménnyé. Elszigeteltté. 
De bármennyire is különböztünk egymástól, a darabokra tört lényem meglátta benne a magányosságot. Visszajött, és én tudtam, hogy többé nem engedem el magam mellől.

Először is egy jó tanács: 100-as papírzsepi nélkül ne kezdjétek el olvasni! Brittainy C. Cherrytől már túl vagyok jónéhány könyvön, de még mindig meg tud lepni. Az írónőben egyszerűen annyi empátia van, ami kevés embernek adatik meg. A szív ritmusa karakterei az eddigiekhez hasonlóan súlyos tragédiákat megélt emberek, akiknek sikerül kimászniuk olyan mély gödörből, amire csak kevesek lennének képesek. Legyen az a szerettünk tragikus elvesztése vagy éppen a szeretet teljes hiánya, Cherry mindegyikről úgy tud nyilatkozni, mintha személyesen érintett lenne a dologban. Sikerül mindig szerethető, összeillő párosokat alkotnia, Jasmine és Elliott pedig olyannyira a szívembe lopta magát, mint annak idején Sidney és Ridge Colleen Hoover Egy nap talán-jából. (Őket eddig még megközelíteni sem tudták.) Többedszerre találkoztam már a könyv alapsztorijában megjelenő jelenséggel, mely szerint a férfiak úgy próbálják feldolgozni az átélt tragédiákat, hogy bezárkóznak, szándékosan eltaszítanak mindenkit maguk mellől, majd jön valaki, akinek sikerül áttörnie a falat. Ez a gyengeség számomra már egy kissé zavaró volt, de ha belegondolunk, ez a való életben sincs másképp. Mi nők, ahogy Jasmine is, mosolyogva bizonygatjuk, hogy boldogok vagyunk, akkor is, ha súlyos terheket cipelünk magunkkal. Jasmine problémája pedig szerintem nem jelentéktelenebb Elloitténál, még ha teljesen más jellegű is. Örültem, hogy a cselekmény mindkét fél gondolatain keresztül bontakozott ki előttünk. A főszereplő páros mellett ebben a könyvben is igazán jól kidolgozott mellékszereplőkkel találkozunk. Ray, Laura és Jason is igazán szerethető figurák, az abszolút kedvencem azonban TJ karaktere volt. A karácsonyi ajándékán úgy bőgtem, mint a záporeső. Egyértelműen a könyv legszebb jelenete volt. Haether és Trevor személyében pedig megkaptuk a megfelelő ellenpólust is. Én személy szerint elégedett voltam a Todd-szál alakulásával is. Muszáj néhány szót ejtenem a helyszínről is. New Orleans azóta rabul ejtett, mióta az Interjú a vámpírral-ban megismertem, azóta pedig több, számomra kedves történet játszódott itt, ennek pedig nem is lehetett volna más a helyszíne. hiszen a jazz őshazájában járunk. Aki egy igazán érzelmes történetet szeretne olvasni, annak A szív ritmusa kihagyhatatlan könyv. Aki ismeri az írónő munkáit, nem fog csalódni, sőt szerintem az egyik legjobban sikerült könyvét veheti a kezébe, aki pedig még nem ismeri őket, az számítson rá, hogy magasra kerül a mérce. Viszont biztosan "megfertőződik" Brittainy többi regénye iránt is. 

Brittany C. Cherry minden magyarul megjelent könyvét volt szerencsém olvasni. S mivel az írónő stílusa, történetvezetése és karakterei is nagyon tetszettek,  könyvei mind ott díszelegnek a könyvespolcomon. Ezért nagyon örültem a lehetőségnek, hogy legújabb könyvével az elsők között ismerkedhetek meg. Köszönet érte a Libri Könyvkiadónak!

Amikor A szív ritmusát elkezdtem olvasni, valahogy úgy éreztem, ez a történet kicsit más, mint a többi. Eleinte azt gondoltam, hogy ez a történet két hányattatott sorsú kamasz egyszerű kis története lesz. Jasmine-é, aki annyira vágyik anyja szeretetét elnyerni, hogy saját vágyait háttérbe szorítva igyekszik annak fiatalkori álmát beteljesíteni. És Elliotté, aki zseniális zenei tehetsége ellenére alacsonyabb rendűnek érzi magát gyenge fizikuma és dadogása miatt elszenvedett zaklatások következményeként. Aztán rá kellett döbbennem, hogy ez csak a felszín! Olyan érzelmi hullámvasútra ültetett fel az írónő, amely egy szuszra elrepített egészen a történet végéig. S bár igazán érzelem dús a történet, mégsem cukormázas. Egy percig se áltatja az írónő az olvasót azzal, hogy a problémák varázsütésre megoldódnak, vagy hogy a saját út megtalálása küzdelemmentes lenne. Talán épp ezért szeretem annyira az ilyen típusú történeteket. S bár ezeket általában a könnyű, szórakoztató olvasmányok közé sorolják, mégis.. Sokkal több van bennük!  Nemcsak szórakoztatnak, de példát mutatnak, elgondolkodtatnak, szemléletet formálnak. 

Brittany karaterei most is nagyon jól kidolgozottak. A váltott szemszögű történetvezetés pedig lehetővé teszi, hogy mindkét főszereplőt igazán megismerhessük és jobban tudjunk azonosulni az érzéseikkel, gondjaikkal. De azt hiszem, nem leszek egyedül azzal a véleményemmel, hogy a könyv legjobb karaktere TJ! Ő az, akit az orvos felírhatna sokunk számára receptre! Épp ezért nagyon fájdalmas volt az ő tragédiáját átélni...

A szív ritmusa Brittany C. Cherry újabb kitűnő írása, mely megérint és magával ragad. Egy különlegesen érzelmesre sikerült történet, tele zenével és szívfájdalommal. Biztosan nem úszod meg könnyek nélkül!

Értékelésem: 
csillagos 5!

 Kedvenc idézeteim:

"Ha az embernek van valakije, aki elkapja, amikor zuhanni kezd, már szerencsésnek és boldognak mondhatja magát."

"Minden ember életében volt olyan dalszöveg, amelynek az eléneklése fájdalommal jár."

"Te vagy a zene egy süket világban, és a szívem azóta dobog újra, hogy te itt vagy, velem."

"Az igazi elfogadás az újonnan megtalált boldogság elfogadását jelenti leginkább. Amikor az ember már megengedi magának, hogy sírjon vagy hogy olyan boldog legyen, hogy szinte szétrobban körülötte a világ."

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése

Copyright © 2025 GCK's Book Review Blog. Blog Design by SkyandStars.co