Előolvasás | Marilyn Miller: A rabság gyönyöre

Marilyn Miller: A rabság gyönyöre

Kiadó: NewLine

Megjelenés időpontja: 2019. október 24.

|Tedd kívánságlistára|Rendeld elő|

Fülszöveg

Egyszerű nyaralásnak indul az egész, ami rémálommá válik.

Egy barátnő. Egy ház. Ahol semmi sem az, aminek látszik.

Egy titkos buli, ahol Aisha elveszíti a legfontosabbat.

A szabadságát.

Az élete már nem az övé, más rendelkezik vele.

Olyan életet kell élnie, amit nem ő választott, hanem amibe belekényszerítették.

Minden napja szenvedés, amiből egy kiút látszik.

Ám a pokolból nem ilyen egyszerű a menekülés.

Egy majdnem tragikus találkozás mindent megváltoztat, szabadságának kulcsa Roman Raine kezébe kerül. Egy olyan férfi kezébe, akihez még vonzódni is veszélyes.

Azonban az ellentétek ellenére feltámad a vágy, a határok, amik elválasztják őket,

egy napon elmosódnak, hogy átadhassák magukat a gyönyörnek.

A rabság gyönyörének.

„ Semmi mást nem akarok ebben a pillanatban, csak a karjaiban darabokra hullni, hogy a végén csak azokat a darabkákat szedhessem össze, amik fontosak. Azokat, amikben ő már benne él.”

Azzal kezdeném hogy szerelmes vagyok a borítóba! Lélegzetelállítóan gyönyörű lett. Azonban egy kicsit megtévesztő is, de amire a borító nem figyelmeztet arra a cím annál inkább. 

Marilyn Miller ezúttal is egy sötét világba kalauzol el bennünket, legnagyobb örömömre úgy érzem nagyon ráharapott az ilyen és hasonló könyvek ízére. Ugyan az én ízlésemnek megfelelően voltak helyzetek ahol még elbírt volna egy cseppnyi sötétséget, de így sincs okom panaszra, a történet tökéletes lett! 

A cselekmény már az elején pörög majd egy kicsit visszaesik, de éppen annyit amennyit a történet megkövetel. Úgy érzem az írónő alaposan utánanézett a témának, már-már túlságosan is valóságosra sikeredett. Hol a borzalmaktól hol az izgalomtól leszel lúdbőrős. 

Főszereplőnk Aisha & Roman, az ő szemszögükből olvashatjuk a könyvet. Két totálisan ellentétes karakter. De ahogy mondani szokták az ellentétek vonzzák egymást. 

Aisha kissé korlátolt, mégis nagyon erős és elkötelezett karakter. Élete fenekestől felfordul, rengeteg szörnyűségen kell átesnie és van egy pont ahol úgy érzi nincs más kiút csak a halál. Ekkor lép a képbe Roman Raine. Egy két lábon járó ellentét. Határozott mégis lágy, kemény és mégis szerethető. Borzalmas múltja ellenére képes megkülönböztetni a jót és a rosszat. Azonban megkülönböztetni és választani a két oldal között nem ugyanaz. De vajon képes rá? Sőt a legfőbb kérdés, akar egyáltalán választani?

Emberrablás- kereskedelem, erőszak és szerelem ott ahol sohasem gondolnád. 

Beleolvasó

Mire magamhoz térek, már az autóban ülök a hátsó ülésen megkötözve. Nyöszörögni kezdek, próbálom kinyitni elnehezült szemeimet.

– Végre felébredtél. Nemsokára ott vagyunk. – A fogva tartóm érces hangjára szinte kipattannak a szemeim és magam elé meredek.

– Elájultál – válaszolja szenvtelenül.

– Mi történt? – nyöszörgöm, közben sötét tekintetét figyelem a visszapillantó tükörben.

– Mit csináltál velem? – kérdezem elhalón, közben kipislogom a szemem sarkában ülő könnyeket.

Végignézek magamon. Az a ruha van rajtam, ami a szatyorban volt. A fehérnemű szett a fekete csuhával. – Felöltöztettelek. – És előtte? – Kinyaltalak.

– Ne! – kiabálom. – Ne kábíts el még egyszer! – ellenkezem. Annyi szert kaptam az elmúlt két napban, hogy lassan már azt sem tudom követni, milyen nap van, hol vagyok, vagy hány óra van. Most is csak saccolni tudom, hogy délután lehet, mert a nap lassan a horizont alá bukik, erős fénye narancssárgába vált, hogy utolsó sugarait elnyelhesse a sötétség.

– Te szemét gazember! – sikítom és vergődni kezdek, már amennyire a csomó engedi a csuklóm körül. – Nyughass! Ne okozz magadnak sérülést. Ha nem hagyod abba, kapsz még egy kis nyugtatót.

– Akkor kussolsz, és azt teszed, amit mondok neked. Akkor nem eshet bajod. Bólints, ha megértettél!

– Én sem akarom, hidd el. Legyél magadnál, amikor kell. Csak annyi marad benned, hogy azt tedd, amit mondok neked. Ha nem engedelmeskedsz, golyót kapsz a fejedbe. Élni akarsz? – Igen – dadogom.

Lassan sötétségbe borul az égbolt, és azon kapom magam, hogy az autó lassítani kezd. Megállunk egy magas betonkerítés előtt.

Nem válaszolok, csak bólogatok. A hangok nem jönnek, csak forró és sós könnyeim. Megállíthatatlanul, fájdalmasan és keserűen karcolják a bőrömbe a megadást. Nem halhatok meg, hinnem kell benne, hogy megszökhetek. De ettől a férfitól nem. Tőle nem. – Ha éjfélt üt az óra, álmok válnak valóra. – Mi ez a baromság? – kérdezem számon kérően, mire kinyílik az előttünk lévő vastag vaskapu.

– Add a kezed! – Elvágja a kötelet és segít kiszállni. Megbillenek, így egyenesen a karjaiba zuhanok. Nem vagyok ura a testemnek. Gyenge vagyok.

– Bent vagyunk – motyogja, majd ismét elindulunk. Hallom a gumiabroncsok alatt roppanó apró kis kavicsokat, a házhoz vezető utat sűrű növényzet kíséri. Grandiózus ház előtt parkolunk le, olyan, akár egy kastély szürke homlokzatával, karcsúra faragott kőoszlopaival. – Megjöttünk. – Kiszáll az autóból, majd hirtelen kivágódik mellettem az ajtó. – Kérlek – suttogom. Nem válaszol, elővesz egy kést és felém tartja.

– Gyere! – A férfi megragadja a karomat, és bevonszol az elegáns házba. A padlót vérvörös szőnyeg borítja, kisebb-nagyobb szobrok állnak a fal mellett, a mellettem lévő asztalon hófehér rózsák illatoznak. Egy hang sem jön ki a torkomon a bennem dúló rémülettől, némán követem az előttem lépkedő férfit. Elhaladunk egy ajtó mellett, ahonnan nyögések szűrődnek ki. Újabb könnyek hullnak a mellkasomra, érzem, ahogy a mellem közé folynak.

– Hát itt vagytok! – Egy fiatalabb férfi jelenik meg és végignéz rajtam. – Micsoda szépséget hoztál! – Ujjait meglepő gyorsasággal végigfuttatja könnyáztatta arcomon, időm sincs ellenállni vagy tiltakozni. – Nem sérült, ugye? – Ismét a fogva tartóm felé fordul. – Nem! Tökéletes. – Helyes! Gyertek beljebb, az árverés hamarosan kezdődik. – Itt várjatok! – A fiatal férfi előremegy és kinyit egy ajtót, ami mögött sötét van. – Nem akarok bemenni – nyöszörgöm és vonaglani kezdek, de minden erőm elszáll. – Be fogsz menni! – Elrablóm haragosan rám förmed. – Sötét van – suttogom remegő hangon. – Majd nem lesz. – Mi történik velem? Mi vár ott bent?

A fogva tartóm mondata cseng a fülemben. Túl akarom élni. Ki akarok jutni ebből a sötétségből. Szétnyitom a selyemanyagot magamon, hogy közszemlére tegyem fekete csipkébe rejtett vonalaimat. Nem látok semmit, olyan erős fény világít a szemembe. Csak annyit bírok kivenni, hogy a szobát sötét üveg veszi körbe.

– Csak tedd, amit kérnek tőled, és túlélheted! – Bejöhet! Fogva tartóm betol a sötét szobába, megállít egyhelyben, majd elenged. – Kérem – suttogom, közben magam köré fonom a karomat. Hirtelen éles fény támad, hunyorognom kell, hogy a szemem megszokja az erős fényt. – Fordulj meg! – Egy gépies hang vágja ketté a rémisztő csendet. Nem bírok megmozdulni, teljesen lefagyott minden izmom. – Azt mondtam, fordulj meg! – A hang erélyesebb lesz, már-már dühös. Lassan körbefordulok, ide-oda billegek. – Nyisd szét a köntöst! – Hányingerem lesz, keserű epe marja a nyelőcsövemet. Csak tedd, amit kérnek tőled, és túlélheted!

– Fordulj körbe még egyszer! – Az előbbi könnyekbe bárcsak belefulladhatnék! Egész testemben remegek, érzem, hogy engem néznek. Azonban a férfi kiléte – már ha férfi egyáltalán – még rejtve van előttem. Ki lehet olyan kegyetlen, hogy így szerez magának nőt? Annyira gusztustalan lehet? Öreg? Beteg? A lelke biztos, hogy az. Nem ember az olyan, aki képes ezt tenni valakivel. Pánik fut végig a gerincem mentén. A kijáratot keresem, de nem tudom, merre van. Mintha egy feneketlen kútba zuhantam volna, ahonnan nem tudok kimászni.

– Újra! – A hang szinte a csontomig hatol. Lassan ismét körbefordulok, érzem forró könnyeimet, amik remegő ajkamon pihennek. Szédülni kezdek, ha nem jutok ki innen, menten elájulok. Eladnak. Akár egy olcsó kurvát. Ki tudja, ki vesz meg? Ki tudja, hova kerülök? És Gloria? Vajon ő is itt van? Próbálok átlátni az előttem lévő sötétségen, de nem tudok. – Lépj előre! – jön az újabb utasítás. Teszek egy lépést előre, majdnem kibicsaklik a lábam a cipőben. Elnyel és magával ragad. Percekig állok a sötétben, mintha a halálos ítéletemre várnék. A sorsomra, amiről más dönt, nem én. Hirtelen kinyílik az ajtó és belép az elrablóm. Megragadja a karomat és kivonszol a sötét szobából. – Ügyes voltál. És nagyon szerencsés. – Miért? – Csak ennyi bukik ki belőlem.

– Ne érj hozzám! – vicsorgom az előttem álló szemétládára. A következő pillanatban egy fiatalabb, öltönyös férfi lép mellénk. Végignéz rajtam, a tekintete sötét és vészjósló.

– Egy jómódú fiatal férfi vett meg. Amerikai. Igazi üzletember. – Már miért lenne jó, hogy megvettek, akár egy kiállítási tárgyat. – Örülj, hogy nem valami arab fanatikus háremének egy újabb tagja lettél. – Mi lesz most velem? Mire válaszolhatna, mellénk lép az a férfi, aki fogadott, amikor megérkeztünk. – Nagyon szép lányt hoztál nekem. – Elismerően a mellettem álló férfira néz, majd újra rám. – Hamarosan elvisznek, szépségem. – Meg akar érinteni mire elhúzódom.