Értékelés + Beleolvasó | Renáta W. Müller: A védelmező

Renáta W. Müller: A védelmező

Kiadó: Mogul

Oldalszám: 500

Fülszöveg

Egy ​régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Raven Bertone sem tehetett róla, hogy az Egyesült Államok keleti partjának legbefolyásosabb maffia dinasztiájába született. Amikor egy rivális család bosszúszomjas tagjai az életére törnek, azt is meg kell tanulnia, hogy a szülők és nagyszülők hibáiért gyakran a gyerekek fizetik meg az árat…

Raven egy dologra megesküszik magában: soha, de soha nem kezd olyan férfival, akinek a leghalványabb köze is van az alvilághoz. Francba a sármos, szexi rosszfiúkkal. Éljenek a szende, szolid könyvmolyok!

De a fogadalmak azért vannak, hogy megszegjük őket, így amikor a lány életébe erotikus forgószélként berobban az egyetem sármos drogkereskedője, Rafe Harlan, Raven megadja magát a kísértésnek. A férfi nem csak a bizalmát, a szívét is elnyeri, majd mikor azt apró darabokra töri, szétválnak útjaik. De nem örökre…

Évekkel később, amikor a maffia újra Raven életére tör, és menekülnie kell, a sors fintora, hogy pont annak a kezébe kerül a biztonsága, aki egyszer már darabokra morzsolta a szívét, és a sárba taposta a bizalmát.

Renáta W. Müller könyvei ezer éve várólistásak, korábbiakban már megvásároltam Testvér és Függőségben sorozatát, de sajnos még nem volt időm elolvasni. Pedig ezek után muszáj lesz. 

A történet több idősíkon játszódik, Rafe és Raven szemszögéből olvashatjuk. A cselekmény könnyen végigkövethető, több szálon fut, elsősorban Raven életét, múltját ismerjük meg, másodsorban a Rafe-el való kapcsolatáról, harmadsorban pedig a maffia elöli menekülésről olvashatunk. Nagyon tetszett hogy az írónő következetes volt, szépen felépítette történetét.

Az első 50-60 oldalon roppant nehezen tettem túl magam, ugyan nem szenvedtünk hiányt akcióban mégis lassúnak találtam, olyan 80-90 oldal után éreztem hogy a dolgok kezdenek felgyorsulni, innentől szippantott magába a történet.

A könyv erotikus jelenetekben bővelkedik, talán túlságosan is. Néha soknak tartottam. Pedig kedvenc műfaj.

Rafe és Raven kapcsolata, nem az a türelmes lassú égésű, hanem az a mindent elsöprő, porig égető tűz. Sajnos azonban egy borzalmas félreértés miatt minden elromlik. Mindketten a poklok poklát élik át, útjaik végérvényesen elválnak, gondoljuk mi! Évekkel később azonban a sors újra egymás útjába sodorja őket, onnan pedig már nincs visszaút. A szívembe zártam őket.

Ha szereted a maffia történeteket, forró, mindent elsöprő szerelemmel és akcióval ezt a könyvet mindenképpen olvasd el!

Rafe

  Képtelen vagyok kiverni őt a fejemből, mindig csak rá gondolok, és róla fantáziálok. Nem mintha nem próbáltam volna meg mással elterelni a figyelmemet, de semmi nem működik.

  Arra már elég hamar rájöttem, hogy Miss Bertone nem hasonlít azokhoz a csajokhoz, akik egyébként körülöttem legyeskednek. Távolságot tart tőlem. Kedves hozzám, de nem flörtöl. Udvarias és vicces, de nem kihívó. Azért van néhány apró jel, amiből sejtem, hogy nem vagyok teljesen közömbös számára. Néha elárulják a reakciói, például ahogy megborzong és tetőtől talpig libabőrös lesz, amikor hozzáérek és végigsimítok a karján. Vagy azok az őrjítő kis sóhajok, amik előtörtek belőle, amikor letöröltem egy morzsa darabkát a szája széléről a kantinban. De azt is érzem, hogy harcol a vonzalom ellen, és ha őszinte akarok lenni magamhoz, nem is hibáztathatom érte. Raven más, jobb, izgalmasabb bárkinél, akit eddig ismertem, és nem csodálkozom rajta túlzottan, hogy nem akar egy magamfajtával kezdeni. Minél jobban menekül azonban előlem, annál inkább felébred bennem a vadászösztön.    Tiszta égés, de már olyan vagyok, mint egy magszállott. Semmi más nem jár a fejemben, éjjel-nappal Raven Bertone köti le a fantáziámat.

  És ha még nem kínlódnék eléggé, most itt sétál mellettem, a csókolózás jelentőségét fitymálgatva, és csokoládét szopogat azokkal a buja ajkakkal, amiket már a legelső találkozásuk óta szeretnék a magamévá tenni. Ez a lány teljesen az őrületbe kerget, kimondottan rossz hatással van a koncentrációmra, az anatómiám egyéb részeit viszont a kelleténél sokkal jobban stimulálja. Alaposan benne vagyok.

– Nem úgy értem, hogy nem élveztem a dolgot vagy ilyesmi, csak valahogy… – veszi fel a fonalat ismét, de a hangja zavart. Biztosra veszem, már bánja, hogy egyáltalán belekezdett a témába, de én nem eresztem.

– Nem fordult még elő veled, hogy úgy elvesztél egy csókban, hogy még a nevedet is elfelejtetted közben, és a világ is megszűnt létezni körülötted? – kérdezem fojtott hangon.

Zavartan a haját kezdi csavargatni, mint aki komolyan próbálja felidézni az eddigi tapasztalatait e téren. Kikészít.

– Nem volt rám túl nagy hatással a dolog – válaszolja végül halkan. – Lehet, hogy bennem van a hiba. Valahogy nem tudok… nem vagyok képes kivergődni a saját gondolataimból – fúj ki lemondóan. – Azt hiszem túlanalizálok mindent, ahelyett, hogy egyszerűen csak hagynám, hogy megtörténjenek a dolgok – véli elgondolkodón, mintha valami pszichoterápiás ülésen lennénk. Ez most szándékosan heccel? – rágódom némán. Kezdem elveszteni a kontrollt, és ahogy végigjáratom rajta a szemem, piszokul erőlködöm, hogy ne essek neki. Amikor meglátja, hogy hogy bámulom, megremeg a szája széle, és zavartan nyel egyet. Most eshetett le neki, hogy gyakorlatilag nyílt kihívást dobott rám az előbbi szövegével. Ó, igen bébi. Túl messzire mentél. Fogalmad sincs, kivel van dolgod – forrongok magamban. – Nem nagy ügy – motyogja, és elkapva a szemét rólam, zavartan végigsimít a nyaka hajlatánál lévő kis gödröcskén. Kész vagyok. Nem bírom tovább.

– Akkor mmmég nem csókoltak meg re...rendesen – dadogom érdes hangon, és a kezem ökölbe szorul a zsebemben, ahogy cifrán káromkodom magamban. Ez a kurva beszédhiba mostanra állandósulni látszik ennek a lánynak a jelenlétében.

  Ég a képemen a bőr, ahogy a profilomat vizsgálja. Biztos vagyok benne, hogy a dadogásomat próbálja besorolni. Én is tisztában vagyok vele, hogy ez a makogás nem illik az imázsba, ami kialakult rólam az egyetemen.

– Miért? Te talán valami csókszakértő vagy? – kérdezi szemöldök felvonva, nálam meg ekkor szakad el a cérna.

Raven bizonytalanul lelassítja a lépteit, ahogy megérkezünk a ház bejáratához, én meg elé állok, és mielőtt még eszébe jutna bemenekülni a kapun, akcióba lépek.

– Jobb, ha ezt te magad ítéled meg. Utána – mondom, mire kérdőn ráncolja a homlokát. – Meg foglak csókolni – jelentem ki, és közelebb hajolok hozzá. De mielőtt az ajkunk összeérne, megállok, és valamivel lágyabban hozzáteszem: – Ha nem bánod.

  Válaszra nyitja a száját, de nem vagyok benne biztos, hogy hallani szeretném. Nem viselném el, ha visszautasítana, és az ajka ekkor már olyan közel van az enyémhez, hogy forró leheletét a bőrömön érzem. Akadozva veszem a levegőt, ahogy számat óvatosan végighúzom Raven alsó ajkán. A mozdulat gyengéd, az érintésünk könnyű, még magam is meglepődöm rajta. Gyanítom, hogy ő sem erre számított egy olyan fickótól, mint én. De amikor egy édes sóhaj tör elő belőle, nem várok tovább, rátapadok a szájára, és mohón magamba szívom. Úristen, mióta vártam már erre!

  Raven élesen beszívja a levegőt, érzem, hogy az érintésünkre libabőr fut végig a testét. Megvonaglik, amikor a kezem a derekára siklik, és engedelmesen bele simul a karomba. Kit akar hülyíteni? Tűzijáték robban a belsőmben a megelégedéstől, amikor érzem, hogy ő is pont ugyanúgy akarja. Hiába tettette, hogy elég neki, ha barátok leszünk, és nem akar többet, a teste elárulja.

  A szája puha, odaadó, és csokoládé ízű. Őrjítően édes, és tökéletesen illik a számra. Igyekszem megőrizni a hidegvéremet, próbálom visszafogni magam, lassítani a tempón, de piszokul kínlódom. Azóta vágyom erre a csókra, mióta ez a kék szemű, fekete hajú démon megfenyegetett az esernyőjével. Fantáziáltam róla a zuhany alatt, az ágyban fekve, ébren és álmomban, az előadásokon, edzésen, és egyáltalán alkalmas és alkalmatlan időben. Most pedig, amikor végre birtokba vehetem a száját, még többet akarok belőle. Meg akartam leckéztetni, de ahogy Raven selymes nyelve az enyémhez simul, és ízét a számban érzem, már egyáltalán nem vagyok biztos benne, ki kinek ad leckét. Soha még nem vesztettem el a fejem ennyire egy lány miatt, de Raven Bertonét a magaménak akarom. Nem szeretném elszúrni a dolgot, mert valahol mélyen, belül érzem, hogy ez más, mint a szokásos, random csajozásaim. Nem akarom elsietni, ezért türtőztetem magam, de a szívem olyan őrült tempóban ver, hogy attól félek, szívroham visz el itt helyben.

  Amikor végül sikerül a számat elvonnia az övétől, lassan visszahúzódok. Raven lehunyt szemmel, szétnyílt ajkakkal mozdul felém, mintha egy láthatatlan fonál vonná hozzám. Ez tetszik. Lihegve, ködös tekintettel nézem pár másodpercig, és ahogy megnyalja a szája szélét, kéjes élvezet tölt el. Érzem, hogy zuhanok. Életemben először kezdem igazán elveszteni az eszem.

– Milyen volt? – kérdezem rekedtesen, mire kinyílik a szeme, és révetegen rám néz.

– Hmm… – sóhajtja, nekem meg fogalmam sincs, hogy mire véljem a dolgot. „Hmm”, mint: Te egy isten vagy, Rafe Harlan. Vagy „Hmm”, mint: Egynek elmegy. Frusztráltan bámulom, várva a magyarázatra.

– Wow! Ez nagyon… jó volt – böki ki végül bizonytalanul.

  Az állam leesik, ujjaimat a hajamba mélyesztem, és zaklatott morgás tör elő belőlem. A mellkasom zihál, mint egy gőzgép, és a maradék önkontrollom egy pillanat alatt szétdurran, mint egy kicseszett, túlfeszített luftballon. Egyik kezemet a tarkójára szorítom, másikkal erősen átfogom a derekát, és teszek egy lépést előre, beszorítva ezzel a testem és a téglafal közé. A kezemben van, mozdulni sem tud, a foglyom lett. Mozdulataimban nincs többé játékosság, csak vágytól vezérelt, határozott dominancia. Én vért izzadva próbálom játszani a hűvös vagányt, korlátok közé szorítom a szenvedélyem, hogy el ne riasszam, miközben ő olyan vérforraló módon nyalja végig az alsó ajkát, hogy már a puszta látványtól kőkeményen meredezik a farkam. És mindezek tetejében képes jó nak nevezni a csókunkat. A picsába a finomkodással!

Az önfegyelem ideje lejárt.

– Szóval jó volt? – morgom a szájába.

  Ujjaim határozottan markolják a tarkóját, szám őrült szenvedéllyel tapasztom az ő, csokoládé ízű szájára. Nyelvem körbe fonja az övét, buja táncot járva vele. A szenvedély hajtotta fenevad, akit már hetek óta próbálok féken tartani, most elszakítja a láncait.

© Renáta W. Müller 2019