GCK's Book Review Blog: Előolvasás + Beleolvasó

Fülszöveg

Serena Salvatore vagyok, és ez az én történetem.
Egy olyan világ részévé váltam, ahol egy szabály létezik: a hűség. Egy olyan világ részévé, amely nem ismeri a könyörületet, ahol mindennap meg kell küzdeni az életben maradásért. Félre kellett tennem az elveimet, azt, aki voltam, hogy azzá az emberré válhassak, aki ma vagyok.
Egy maffiavezér felesége. Szerelme. Társa. Bizalmasa.

Hogy féltem-e? Igen. Hogy akartam? Az már nem számít, mert ezt az életet választottam. Egy maffiavezért. Egy férfit, akibe visszavonhatatlanul beleszerettem. Már az övé vagyok. Az alvilág része vagyok.
Én vagyok A KIRÁLYNŐ.

„Mikor megérint, világok dőlnek romba. De leginkább az én világom erősnek hitt pillérei. Olyan ez, mintha csak ekkor élnék igazán. Mintha az érintése nélkül egy haldokló test lennék, ami a sötétséget vágyja.”

Marilyn Miller újra az alvilág kegyetlenségébe taszítja az olvasóit A vezér c. könyv folytatásában, választ keresve arra, hogy egy hétköznapi nő, hogyan képes az alvilág egyik legmeghatározóbb személyévé válni.

A történetet jelen időben és váltott szemszögben olvashatjuk. A cselekmény lassan fokozatosan indul be majd felgyorsul, aztán ismét lelassul egy kicsit és így tovább... Azt azonban biztosíthatom hogy egy percig sem fogsz unatkozni. Az írónő rengeteg meglepő csavart adott történetéhez. Serena & Alexander mellett pedig rengeteg új mellékszereplőt ismerhetünk meg.

Nagyon sokat gondolkodtam hogy mit írjak A királynőről. Nem volt egyszerű megfogalmazni az érzéseimet, na nem azért mert nem tetszett, hanem azért mert Marilyn ismét valami újat nyújtott. Ahogy az első részben megismertük Alexander kemény világát, úgy mutatta be most Serena érzéseit és betekintést kaptunk kettejük közös életébe. Serenának az első részben a testvére miatt kell erősnek lennie, ebben viszont Alexander miatt kell megállnia a helyét. Egy maffiavezér világában ahol egy nőnek nincs beleszólása semmibe. A királynőben ismerhetjük meg úgy teljes valójában Serenát. Megértem aggályait, félelmeit eme új világ iránt, néha azonban kiakasztott. Nem egyszerű egy maffiavezér feleségének lenni és mindennap harcolni a túlélésért. Kicsit olyan mintha mindennap egy szerepet játszanál, aztán egy nap ráébredsz hogy igen ez is én vagyok. Serenának pedig sikerült alkalmazkodnia, sőt magáévá tette eme félelmetes világot. Alexanderrel való kapcsolatát nem mondanám sétagaloppnak, tudtuk hogy nem lesz egyszerű, mint ahogyan egyik kapcsolat sem az. Mégis, tetszett hogy Marilyn meghagyta ugyanolyan erős egyéniségnek mint amilyennek az első részben megismerhettük. Igen néha orbitális nagy s***fej volt, de mindenre megvolt az oka, ettől eltekintve tenyerén hordozva feleségét. Ha már itt tartunk, néha már idegesített hogy ennyire hangsúlyozza hogy a felesége. Másrészről pedig ez egy teljesen új érzés, helyzet Alexander számára tehát ez is érthető.
Volt egy pillanat ahol a legszívesebben a falhoz csaptam volna, olyan ideges és frusztrált voltam. Hogy miért? Hát figyelj! Képzeld el hogy ott vagy a történet közepén, ezerrel mennek az események, erre az írónő behúzza a féket és azt mondja: A-a még nem tudod meg mi történt, majd ha itt lesz az ideje! Szóval köszi szépen! Idegőrlő volt a várakozás (na de jó értelemben), mégis imádtam minden egyes percét.

Ha élvezted A vezér történetét, akkor A királynőt sem hagyhatod ki. De vigyázz! Ne hagyd hogy megtévesszen! Amennyire érzelmes és akciódús történet, pont annyira kegyetlen is tud lenni.

Megérkezünk Austin irodájához, ami a város központjában van. Kurva sok pénzt fizetek azért, hogy fenntartsuk a látszatot, miszerint ő egy tisztes polgár, aki arra hivatott, hogy a köz érdekeit szolgálja. De nagy hibát vétett, amikor éhes hiénává változott. Serena még nem is sejti, mi vár rá, ha bemegyünk, de hamarosan megtudja. Kiszállunk az autóból, majd elindulunk a bejárat felé. Nem fogjuk egymás kezét, egy külső szemlélő talán meg sem mondaná, hogy házasok vagyunk. A kezemet Serena vékony derekára csúsztatom, hogy a megfelelő irányba irányíthassam.
Ahogy a recepció mellé lépünk, a pult mögött ülő fiatal titkárnő azonnal vigyázzállásba vágja magát előttünk.
– Mr. Salvatore! Nem is tudtam, hogy megbeszélésük van.
– Nekem nem kell időpont.
– Igen, igen, elnézést, nem úgy gondoltam. Azonnal szólok Mr. Austinnak.
A zavarban lévő titkárnő azonnal Austin irodájába siet, hogy szóljon neki, itt vagyunk.
– Tőled még a nők is rettegnek – jegyzi meg Serena kissé csípősen, mire felhúzom a szemöldököm.
– Azért nem minden nő. – A kezem kicsit lejjebb csúszik a derekán.
– Valóban nem.
– Mr. Austin fogadja önöket, uram.
Ahogy belépünk az irodába, Austin azonnal feláll a kényelmes székéből.
– Mr. Salvatore! Nem is tudtam, hogy meglátogat.
Azonnal elém áll, hogy kezet fogjunk, amit nem fogadok el. Nem fogok tolvajokkal kezet!
– Fogalmazzunk úgy, hogy ez egy villámlátogatás. Ő a feleségem, Serena Salvatore.
– Üdvözlöm, asszonyom! – Austin megfogja a feleségem kezét, majd finoman megcsókolja a kézfejét.
– Foglaljanak helyet, kérem.
– Nem szándékozunk sokáig maradni.
– Értem – motyogja. – Miben tudok segíteni? – Kérdezi, közben elővesz egy szivart, majd a dobozt felém tartja.
– Kér egyet?
Nem válaszolok, Austin mellé lépve magamhoz veszem az asztalon lévő szivarvágót.
– Mondjuk abban, hogy elmagyarázza, miért lop tőlem.
– Tessék? – kérdezi kikerekedett szemekkel. Pont úgy néz rám, ahogy a tolvajok, akiket lopáson kaptak. Hirtelen megragadom a karját, majd arccal lenyomom az asztalra. – Még egyszer felteszem a kérdést. Miért lop tőlem, Austin? Nem kap elég pénzt?
– Uram, itt valami félreértés lesz – hadarja.
– Serena! – A feleségemre nézek, aki tágra nyílt szemekkel nézi az előtte zajló jelenetet. – Ki kapjon büntetést? Louis, aki hülye, vagy Austin, aki a szemembe hazudik?
Serena rám néz, majd a kezem alatt nyöszörgő férfira.
– Szóval? – Jobban megcsavarom Austin karját, aki fájdalmában felordít.
– Austin – suttogja remegő hangon.
– Louisnak hiszel?
– Igen.
– Austin! A feleségem nem hisz magának. Ahogy én sem. – Megfogom a szivarvágót, majd levágom vele a kisujját. Fájdalmasan felordít, közben én Serenát nézem. A tekintetét, a reakcióját.
– Nos, mi legyen? Serena? Átveszed akkor a tanácsadóm helyét?
– Én…
Austin újra felordít, ahogy levágom még egy ujját.
– Igen! Csak kérlek, hagyd abba. – Tesz egy lépést hátra, látom rajta, hogy nehezen birkózik meg a helyzettel. A világomat akarta látni, felelős pozíciót a szervezetben.
– Uram, kérem! – Érzem, hogy a kezem alatt lévő férfi teljes testében remegni kezd.
– Tudod, mi jár annak, aki elárul.
– Nem árultam el. Én csak…
– Csak loptál tőlünk – vág közbe Serena. – Ezért nem jár halál.
– Nem? – kérdezem felvont szemöldökkel.
– Nem. Engedd el! – A hangja mintha keményebbé válna.
– Ha ezt teszem…
– Akkor kegyes vagy.
– Én nem vagyok kegyes, Serena! – Még egy ujjat vágok le, mire Austin újra felordít, és hevesen zihálni kezd.
– Azt akarom, hogy engedd el. Foszd meg minden vagyonától, de engedd el, kérlek.
– Austin? – Erősebben lenyomom a kezem alatt remegő férfit, izzadt arca a kemény bútorlapnak nyomódik.
– Igen, elfogadom – hadarja kétségbeesetten. Elengedem, mire magához szorítja vérző kezét. – Elfogadom – válaszolja újra.
– A harmadik emberem voltál.
– Uram.
– Csókold meg a feleségem lába nyomát is, amiért életben maradsz.
– Nem kell… – hadarja Serena zavarban, majd riadt tekintettel Austinra pillant.
– Térdre!
Austin remegő lábakkal elindul a feleségem felé, majd lassan elé térdel. Serena mögé lépek, kezem a vállára teszem, és kicsit megszorítom.
– Nézz rá! – utasítom, mire lenéz az előtte térdelő férfira. – Ez a hatalom. Ez a félelem. Ez vagy te – suttogom a fülébe, mire érzem, hogy megremeg. – És most csókold meg a feleségem lábát, akinek az életedet köszönheted – utasítom az előttünk térdelő férfit, aki habozás nélkül lehajol, és megcsókolja a feleségem cipőjét.
– Köszönöm, asszonyom – suttogja.
– Alexander – Serena hangja legalább úgy remeg, ahogy percekkel ezelőtt a férfi teste a kezem alatt.
– Elmehetsz, Austin! Ha még egyszer meglátlak, nem úszod meg ennyivel, golyót kapsz!
Lassan feláll, fejet hajt Serena előtt, majd meghátrál és sietősen távozik.
– Ezt miért tetted? – kérdezi Serena szinte ordítva, majd erősen meglök. Újra meg akar, mire megragadom a csuklóját és magamhoz rántom.
– Tanácsadó akartál lenni. A tiéd.
– De nem így! Hogy tehettél ilyet?
– Életben hagytam.
– De amit előtte tettél, az…
– Példát statuáltam. Én golyót engedtem volna a kibaszott fejébe! Neked köszönheti, hogy él. Most örülnöd kellene.
– Véres vagy. – Megfogja a kezemet és az arcunk elé emeli.

– Egy nap a te kezedhez is vér tapad majd.