Sziasztok!
Ma idézetes képeket hozunk nektek az írónő jóvoltából. Reméljük ti is annyira élveztétek ezt a hetet mint mi és legközelebb is velünk tartotok.
December havi meghívott írónk nem más mint Robin O'Wrightly :)
"Én azt vallom, hogy a szív könnyebben hoz döntést, mint az ész, és többször is van igaza."
"Soha, soha nem szabad lebecsülnünk az őrültség és a hit erejét...., mert ez a kettő együtt veszélyesebb a világ összes fegyverénél."
"Nem számít ezer, ha játéka a testnek, miközben a szív érintetlen, mint a szűz lány a nászéjszaka előtt. De számít egyetlen, ki a szívedet veszi birtokba, nem a tested."
"Sosem értette, a férfiak honnan veszik a bátorságot, hogy az erősebb nemnek kiáltsák ki magukat, a teremtés koronáinak, akik mindenben jobbak a nőknél, de úgy vélte, előbb-utóbb ráébrednek saját tévedésükre. Mivel szívügye volt, hogy ez minél előbb megtörténjen, minden alkalmat megragadott, hogy gondolkodásra késztesse őket,"
Odahajoltam, s egész idő alatt nyitva tartottam a szememet, próbáltam megjegyezni az arcának minden egyes milliméterét, éreztem a meleg leheletét az államon. Ilyen közelről még a borostát is láttam az állán és egy pillanatra hagytam, hogy elkalandozzak, kíváncsi lettem volna, milyen érzés, ahogy a hasamnak dörzsöli, majd a combomnak és végül mindennek.Aztán egyetlen mozdulattal felkaptam a tányérját és a maradék pitét belenyomtam az ostoba, helyes arcába.– Ezt csókold meg, seggfej!Felegyenesedtem és odavágtam a számlát az asztalra.– Hagyd a pénzt az asztalon. Ott az ajtó, tűnj innen, mielőtt visszajövök a baseballütőmmel, hogy megmutassam, miért hívtak annak idején Babe Rhuthette-nek.
– Az igazán veszélyes férfiakkal azonban az a baj, hogy mire rájössz, mennyire veszélyesek, már késő.
– Én vagyok Senior Köcsög. Vagy inkább Seniorita Köcsögina.
– Hé szexisten! – kiáltottam a fiúk felé. Egy csapásra három férfifej fordult felém, és mindegyik úgy érezte, hogy neki szóltam.Felsóhajtottam. Ha ez nem újabb, tipikus esete volt a férfiak téves önismeretének…– A középsőre gondoltam – mondtam, és Sebastianra böktem – Ennek az önjáró egy méter ötven centinek, itt ni, nem sikerül a póznákat szétszedni. Volnál esetleg olyan kedves?– Istenem, hát miért nem szólsz, Alex? – felelte és azonnal a barátnőjéhez sietett.Amikor Elyas és Andy csalódottan nyugtázták, hogy nem rájuk gondoltam, újra belemerültek a beszélgetésbe.Vajon akkor is mind megfordultak volna, ha azt kiabálom, hogy: „Hé, szarjankók”? Elhatároztam, hogy legközelebb kipróbálom.
– Olyan jó érzés nem érezni.Levi is kuncogott.– Ennek semmi értelme.
…a viszonzatlan szerelem reggel is éppolyan szar dolog, mint este. Sőt, valószínűleg még szarabb, mert előtted van egy teljes nap.
– Én nem vagyok jó ebben a szarságban, Summer – mondja erőtlenül.– Milyen szarságban? – szorítom ökölbe a kezem. – Ez nem olyan nehéz, Colin. Vagy akarsz engem, vagy nem. – Remegnek az ujjaim. – Szóval?Elgondolkodik.Konkrétan hezitál.A fájdalom keserű ízzel tölti be a számat. Próbálom visszanyelni, amennyire lehet.– Rossz válasz – suttogom.Beszállok az autóba, és becsapom az ajtót.
Szerette volna megismerni, milyen lehet az, ha valaki ilyennek, mint Dante, egyszer valóban beleveszne a tekintetébe, és bízna benne, hogy a fiú megtalálja őt. De senki másban nem bízhatott, csak saját magában.
Ugyan azt mondta, hogy ne lássak bele többet a kelleténél, de nő voltam, és egy nő bármibe képes belelátni bármit. És ha már egyszer belelátta, utána számtalanszor újra- és újranézi.
Az emberek sokszor tesznek olyat, amit nem akarnak, ha olyan illető kéri őket, akit viszont igen.
Én nem akarom beismerni, hogy megint hagytam magam csak szexre használni.Ő nem akarja beismerni, hogy ez több volt, mint csak szex. Mindketten hazudunk magunknak.
Csak szex – emlékeztetem magam. Ez csak szex, semmi több. Semmi mást nem ad nekem magából.Mantrázhatom ezt, amennyit csak akarom, de közben két marokkal kapkodok mindenért, amit csak megszerezhetek. Elemzem minden egyes hangját, minden érintését, és próbálom elhitetni magammal, hogy mindez több, mint amennyit feltehetőleg valójában jelent. Nem vagyok normális, de legalább tisztában vagyok ezzel.
…a viszonzatlan szerelem reggel is éppolyan szar dolog, mint este. Sőt, valószínűleg még szarabb, mert előtted van egy teljes nap.
Az emlékek ott vannak a szavakban. Erről aztán az a furcsa dolog jut eszembe, hogy az emlékeim vers minden egyes másolatában ott rejlenek, szóval bárki is olvassa ezt a verset, bármelyik kötetben, az emlékemmel is találkozik anélkül, hogy tudna róla.
– Nem léteznek válaszok. Te is tudod.
