Értékelés | R. Kelényi Angelika: Lánynevelde 1.

Értékelés | R. Kelényi Angelika: Lánynevelde 1.

2019. december 29., vasárnap

Nincsenek megjegyzések

kép forrása

R. Kelényi Angelika: A Lánynevelde 1.

Sorozat: Riva Nővérek

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 360

|Tedd kívánságlistára|Rendeld meg|

Fülszöveg

Szövevényes ​bűntény Róma fényűző poklában…

Öt évvel a Sant'Ambrogio zárdában történtek után…
Schillingfürst hercegnő támogatásával Blanca Riva, azaz új nevén Christina Rivera a húgaival együtt egy lányiskolát hoz létre. A Sorores nevet viselő iskola árvák, meggyalázottak, kitaszítottak menedéke lesz.
Marco Fiore magánnyomozó irodát nyit, és az évek során egyre több sikeres bűnügyet old meg. Egy nap bekopogtat hozzá egy kétségbeesett nő, és a segítségét kéri eltűnt férje ügyében. A szálak egy hírhedt báróhoz és egy úri szajhához vezetnek… Ugyanebben az időben az egyik, Christina által megmentett gyermek apját brutálisan meggyilkolják.
Vajon mi köze az eltűnt férj és a meggyilkolt apa esetének egymáshoz?
Marco és Christina újra együtt nyomoz. Lehetséges, hogy nem csak a két bűntény szálai fonódnak össze?
R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal is a 19. századi Rómába viszi olvasóit. A Riva nővérek-sorozat újabb epizódjában ismét egy megbotránkoztató bűnügyet tár fel a két főszereplő segítségével.

A Mennyei bűnök két kötetének olvasása után izgatottan vártam, lesz-e a sorozatnak folytatása. Szerencsére R. Kelényi Angelika is úgy gondolta, hogy a Riva nővérekben több lehetőség van a két kötetnél. Nagy örömmel vettem kezembe a lányok életének további részleteit tartalmazó új kötetet: A lányneveldét, melyet hálás szívvel köszönök az Álomgyár Kiadónak.

Lehet, hogy nem szép dolog, de azonnal félbehagytam az épp aktuális olvasmányomat, hogy újból elmerülhessek a korabeli Róma világában. Nagyon örültem, hogy Christina története folytatódik, mert nagyon megszeretettem a Mennyei bűnök köteteiben. S bár tudtam jól, hogy talpraesett lány, aki nem ijed meg a saját árnyékától, azért okozott egypár meglepetést. Nemcsak azzal, ahogyan vezette az iskoláját, hanem Marco Fiore-val folytatott kapcsolata sem úgy alakult, ahogyan azt gondoltam. Személyisége teljesen kibontakozott, már nemcsak sodródott az eseményekkel, hanem ő maga alakította azokat. Egy igazi szüfrazsettbe oltott női Zorro, aki mellékesen még Dr.. Watsont is játszik Marco mellett. Hisz Marco magánnyomozóként végre egy komolyabb rejtélyt igyekszik kibogozni. S ki segíthetne neki benne, ha nem Christina? Na és persze Rizzo, aki a legjobb mellékszereplő címét érdemelte ki nálam. A középső lánytestvért, Nellát ugyanis nem igazán szerettem meg az előbbi történetben sekélyes gondolkodásmódja miatt. S bár valamelyest fejlődött az ő személyisége is, de az a sejtésem, hogy kutyából nem lesz szalonna. S akkor még nem esett szó Leonáról, akivel kapcsolatban hátborzongató előérzetem van a folytatást illetően.

A folytatással, amit nagyon-nagyon várok. Hiszen épphogy csak elkezdődött a nyomozás, s máris véget ért  a könyv. Nem értem, hogy tehette meg az írónő  újból velünk, olvasókkal, hogy felkeltette az étvágyunkat az előétellel, hogy aztán hónapokig koplalnunk kelljen!

Mindenesetre R. Kelényi Angelika legújabb regénye a történelmi romantikus regények szerelmeseinek kihagyhatatlan, kötelező olvasmány. Csak ne kellene olyan sokat várni a folytatásra ...

Olvasd tovább!

Értékelés + Beleolvasó | R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök

Értékelés + Beleolvasó | R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök

2019. augusztus 21., szerda

Nincsenek megjegyzések

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök

Sorozat: Riva nővérek

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 392

|Tedd kívánságlistára|Rendeld meg|

Fülszöveg

Kegyetlen titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában.

1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik.

Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni.

Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen

Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére.

 A történetet valós események ihlették.

 R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a


19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.

Az ártatlan sorozat olvasása után várakozással telve vettem kezembe a Mennyei bűnök első kötetét, mely a Riva nővérek történetét meséli el az 1800-as évek végéről.

A helyszín ezúttal Róma, itt ismerkedhetünk meg Blanca Rivával, akit első pillanatra a szívembe zártam.  Hogy is lehetne őt nem szeretni, hisz erőn felül teljesítve, önfeláldozóan, saját vágyait elfojtva tesz meg mindent annak érdekében, hogy húgait felnevelje. Közben igyekszik tiszta maradni, ami egyáltalán nem könnyű ebben a züllött világban.

Másik szálként a teljesen más életvitelt folytató Marco Fiore alakjával ismerkedhetünk meg. A volt vatikáni pap élete teljes fordulatot vesz. Habzsolja a világi élet nyújtotta élvezeteket: ital, nők, ópium. Mégis, tudható, hogy több ő egyszerű züllött alaknál és múltjában titkok lappanganak.

Eleinte nem is nagyon tudtam elképzelni, hogy fog ez a két szál egymáshoz közelíteni. Hát nem kellett volna aggódnom! R. Kelényi Angelika roppant érdekes módon fűzi egybe a két szereplő életét. S bár felsejlik egy romantikus szál- amely talán kiteljesedik majd a második részben-, de ebben a történetben inkább a tökéletes korrajz, s egy izgalmas nyomozás előkészítése folyik. 

Igen talán pontosan az fogalmazódott meg bennem, mikor az első kötet végéhez közeledtem, hogy ez csak egy kis bevezetés. Csak kis ízelítő, előétel a főfogáshoz. Arra jó, hogy minél előbb bele akarjunk kóstolni a folytatásba, a főételbe, hogy élvezhessük az ízek széles választékát. Hogy megmártózzunk a mennyei bűnök mocsarában. Már alig várom!

Beleolvasó

1. 

  Azon az augusztusi éjjelen csendes eső áztatta Róma utcáit. A gázlámpák fénye megcsúszott a vizes köveken, a sikátor kapualjaiban részegek és szajhák évődtek, nem törődve a vigasztalan időjárással. Az egyik sarkon vörös lámpa égett, egy bordélyházat jelezve. Feljebb, az utca két oldalán álló ház ablakai közt kötél feszült, melyen kint felejtették a korábban száradó, később azonban újra csuromvizessé váló alsóruhát. A hónaphoz képest hűvös volt, de senki sem bánta, hogy ideig-óráig enyhült a hőség. 1860 nyarán nem csak Róma városa fuldoklott tőle, egész Itália forrongott. Bár az erősödő cenzúra miatt az újságok nem írták meg, de az utcákon pletykaszinten terjedt a hír, hogy Garibaldi partra szállt Szicíliában, elfoglalta Nápolyt, és az Örök Város felé tart. Ezt azonban a sikátorokban senki nem érezte – éppúgy folyt a züllött élet, mint mindig.
  A magas, széles vállú pap sem foglalkozott pillanatnyilag Garibaldival, egészen más töltötte ki a gondolatait. Fekete reverendája a nedves macskakövet söpörte, de nem emelte fel, hagyta, hadd nedvesedjen át. Nem illett hozzá a ruha, fizikuma alapján inkább látszott katonának vagy kocsmai verekedőnek, mint Isten emberének. Arca cseppet sem volt ruhájához méltón jámbor, fekete szemei élesen pásztázták a környéket, mintha keresne valamit. Egy szajha pördült elé. A pap oldalra lépett, hogy kikerülje, a nő azonban nem hagyta magát, újra elé állt.
  – Szép leányt keres, atyám? – mosolygott negédesen, vörösre festett, vaskos ajkai mögül kivillantva rohadó fogait, majd elkapta a reverenda szélét. – Ne siessen annyira! – búgta.
  – Takarodj! – mordult a férfi, és ellökte a nő kezét.
  Az egy pillanatra megbillent, eltátotta a száját, s a pap megérezte a szesz szagát. Elfintorodott, undorodva pillantott a kimázolt arcra, végigfuttatta tekintetét a hiányos öltözékű, elhasznált testen, és elhúzta a száját.
  – Milyen finnyás a szent ember… – sziszegte az éjszaka rongya, majd részeg vigyorra húzódott az ajka. – Nem kell Istenre várnia, atyám, én a mennyországba juttatom. Ha akarja minden nap…
  A pap elérte a bordélyházat, de nem oda, hanem a szemben álló ház kapujához lépett, és erősen megütögette az oroszlánfejes kopogtatóval. Hamarosan egy kis, rácsos ablak nyílt a faajtón, s egy tarkopasz fej jelent meg mögötte. Riasztóan sovány arc bámult ki beesett, fekete karikás, szemöldök nélküli szemekkel. A hústalan száj megrándult, amikor meglátta, ki áll a másik oldalon.
  – Kit keres, atyám? – kérdezte reszketeg hangon. 
  – Engedj be, fiam, és megmondom! – felelte nyugodt hangon a pap. 
  – Nem lehet atyám, ez egy zárt klub – rázta meg kopasz fejét az alak. – Senkit sem engedhetek be, aki nem tagja.
  A pap felsóhajtott, a reverendájába nyúlt, pénzt vett elő, majd megvillantotta a kopasz orra előtt. 
  – Most már klubtag lehetek?
A kapuőr kinyújtotta a nyelvét és körbenyalta aszott ajkait.
  – Természetesen, atyám – motyogta, aztán kulcs zörgése hallatszott, majd nyílt a kapu.
  A férfi elállt az útból, hogy a pap beléphessen. 
  – Marco Fiore itt van? 
  – Nem tudom, ki az… – vonta meg a vállát a kapus. A pap arca elkomorult, felmordult, a nyakánál fogva elkapta az ajtónállót, megemelte és a falhoz szorította. 
  – Itt van Marco Fiore? – ismételte lassan, tagoltan. A kopasz reszketett, szeme kimeredt, a szája lefittyedt. 
  – Ha megöl, sem tudom, ki az a Marco Fiore – nyögte, mire a pap elengedte, de nem mozdult előle, továbbra is fenyegető arckifejezéssel meredt rá. A kapus lehanyatlott a földre, s a nyakát szorongatva köhögött. – Menjen, atyám, nézzen szét, hátha megtalálja! – folytatta akadozva, és egy ajtóra mutatott, mely a kövezett udvar végéből nyílt.
  A nagydarab férfi végigment az apró, szemetes udvaron, és benyitott az ajtón. Mellbevágta a mögüle kiáradó szag: szenny és az izzadság. Összevonta a szemöldökét, és elindult a félhomályos, csupán néhány gyertyával megvilágított folyosón. Hamarosan egy ablaktalan terembe ért, ahol egyszerű, pokróccal letakart ágyak húzódtak a szürkére koszolódott falak mentén. Minden ágyon feküdt valaki, fiatal, öreg, nő, férfi, módos, szegényebb, többnyire kimeredt szemmel, a mennyezetet bámulva, ámuló gyönyörrel az arcán. Csupán ez a kéjes arckifejezés különböztette meg őket a halottaktól. Az egyik sarokba egy vágott szemű, kis termetű kínai ücsörgött egy ágyon, kezében pipával, melybe épp tömött valamit, mellette egy egészen jól öltözött nő félkönyékre ereszkedve várta, hogy megkapja aznapi ópiumadagját.
  Rápillantottak a reverendás férfira. A kínai egy pillanatra abbahagyta a pipa tömését, de aztán zavartalanul folytatta tevékenységét, nem törődött az újonnan érkezővel. A nő tekintetéből közöny sugárzott, meg sem mozdult: nyilvánvalóan fontosabb volt számára a kábulat, mint a lelki üdve.
  A pap minden ágyhoz odalépett, belebámult az arcokba, aztán továbbment a következő helyiségbe. Ott hasonlóképpen ágyak sorakoztak, csupán a szoba mérete volt más, a berendezés nem. A fekhelyeken pontosan ugyanolyan réveteg, üveges tekintetű emberek feküdtek, mint az előző teremben. Ezeket is megnézte, majd az egyik ágynál lecövekelt. Hosszan bámulta a fiatal, meggyötört arcú férfit, akinek többnapos borosta borította az ábrázatát. Fekete haja kócosan lógott a homlokába, melyen egy fehér heg húzódott, ajkán élveteg mosoly játszott. A többi kábulttól eltérően az ő szeme nem volt nyitva. Hiába mosolygott azonban, szája körül két éles ránc mutatta, hogy keserűség mérgezi a lelkét. Teste fáradtabbnak látszott, mint kora indokolta volna, mintha oly nehéz súlyt cipelne, melyet ideig-óráig csupán a delírium emelhet le a válláról.
  A pap leült az ágy szélére, és finoman megpofozta a férfi arcát.
  – Marco! – szólította, de az nem reagált, meg sem moccant. Nyilvánvaló volt, máshol jár: ott, ahol nem érzett fájdalmat. – Marco, térj magadhoz! – ütött nagyobbat a jövevény, eredményt azonban nem ért el vele.
  Az égre emelte a tekintetét, mormogott valamit, majd megfogta a kábult két karját és felültette. Látta, hogy nem megy vele semmire – ha elengedi, visszahanyatlik –, így felállt, megemelte a testet, és a vállára dobta. Nagyot nyögött a súly alatt, hisz Marco Fiore is szálas férfi volt, ha nem is annyira, mint ő.
  – Remélem, egyszer meghálálod nekem, hogy folyton cipellek – morogta, majd elindult vele kifelé.

Olvasd tovább!

Előolvasás | R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

Előolvasás | R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

2019. június 23., vasárnap

Nincsenek megjegyzések

R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 352

|Tedd kívánságlistára|Rendeld meg|

Fülszöveg

Barcelona ​és a szerelem íze… 

Caroline Wood a londoni női magazin, a CBM főszerkesztőjének asszisztense. 

Nem túl változatos munkája mellett hobbiból gasztroblogot vezet, melyben próbálja kiélni az írás és a finom ételek iránti szenvedélyét. 

Az álma az, hogy a jövőben íróként dolgozhasson a neves újságnál, és ezt a főnöke előtt sem titkolja. 

Mivel 35 éves korára még mindig nem fedezték fel páratlan írói tehetségét, és boldog feleség sem lett belőle, tudja, tennie kell valamit az álmai megvalósításáért. 

Úgy dönt, hogy karrierjét és szerelmi életét egyetlen zseniális húzással pörgeti fel, ezért gondol egy merészet, és egy nyaralással egybekötött szakmai útra szánja el magát. 

Egyedül.

Barátai féltik a magányos utazástól, de Caroline biztos benne, hogy Barcelonában rengeteget tanulhat önmagáról, és az új, életre szóló élmények mellett olyan blogot írhat utazásról, szerelemről, gasztronómiáról, mely végre felnyitja a főszerkesztő szemét is. 

Egyedül azonban még enni is unalmas, így egy szerinte korszakalkotó ötlettől vezérelve egy társkereső oldalon spanyol randipartnereket választ magának. 

Mindennapra egyet, így rögtön két legyet üt egy csapásra… 

Erősen hisz benne, hogy ez az utazás meghozza számára az áttörést, a cikkírói álomállást, és talán egy jóképű, szenvedélyes férfit is…

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal napjaink Barcelonájába ruccan ki, és egy humoros, vérbeli romantikus történettel örvendezteti meg olvasóit.

R. Kelényi Angelika könyveit a múlt év során fedeztem fel. Történelmi romantikus sorozatával rögtön feliratkozott a kedvenc szerzőim közé. Ezért nagyon örültem a megtiszteltetésnek, hogy legújabb regényét az elsők közt olvashattam el. Már a cím és a borító és jelezte, hogy ez más stílusú történet lesz, mint az általam olvasott és kedvelt Ártatlan sorozat.

S jól gondoltam. Caroline története ízig-vérig mai történet.  Hisz Caroline egy tipikus harmincas  szingli lány, tele vágyakkal és kétségekkel. Szeretné megvalósítani álmait, s ha ehhez egy nagy dobásra van szükség, hát bátran - s talán egy kicsit meggondolatlanul- belevág. Közben pedig reménykedik, mint minden nő, hogy végre megtalálja a Nagy Ő-t is!

Barceloniai kalandja roppant szórakoztató, fordulatos, de cseppet sem veszélytelen. Hiszen Caroline öt vakrandiba bocsátkozik, hogy ihletet kapjon egy cikksorozat írásához. A randik kapcsán aztán nemcsak a társkereső portálok világát ismerhetjük meg, hanem képzeletbeli utazást tehetünk a gyönyörű Barcelonában, s egy kis ízelítőt kapunk a spanyol gasztronómiából is. Nagy  kár, hogy csak így képletesen! 

Caroline önmegvalósításról szóló történetét olvasva elfog a vágy, hogy te is lásd, amit ő és megkóstolhasd az általa kipróbált ételeket. Talán még a herkentyűket is :-) Ahogy Caroline mondja:

"Rosszul viselem a "mi lett volna, ha ..." kérdést. Jobban szeretem megvalósítani azokat a dolgokat, melyek piszkálnak, és megélni a pillanatokat ahelyett hogy később azon rágjam magam, mit szalasztottam el. Ezért meg is fogom kóstolni a fideulát és pont."

Ó és nem lehet szó nélkül elmenni a történet csomagolása mellett. A borító egyszerűen gyönyörű! A stílusa, a színvilága nagyon jól passzol a történet hangulatához. Aki a borító alapján szokott könyvet választani, az sem fog csalódni benne. Igazi nyári olvasmány.  Olyan, mint a finom spanyol bor, itatja vagyis olvastatja magát.

R. Kelényi Angelika ismét bebizonyította, hogy méltán kedvelt és elismert írónő, és hogy nemcsak egy műfajban tud remeket alkotni. Könnyed stílus, érdekes karakterek, romantika, finom humor. Mi kell még? Talán csak a folytatás...

Olvasd tovább!

Értékelés | R. Kelényi Angelika: Az ártatlan 3. - A párizsi nő

Értékelés | R. Kelényi Angelika: Az ártatlan 3. - A párizsi nő

2019. április 4., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

forrás

R. Kelényi Angelika: A párizsi nő

Sorozat: Az Ártatlan 3. rész

Kiadó: Álomgyár

Oldalszám: 412

|Tedd kívánságlistára|Rendeld meg|

Fülszöveg

Nincs veszélyesebb egy féltékeny asszonyál…

1610 áprilisában Fabricius Flóra és szerelme, a jóképű, de cseppet sem makulátlan múltú Lorenzo Mariani Párizsba érkezik. 

Nem jószántukból utaznak, a biztos halál elől menekülnek a francia fővárosba. 

Egy gyönyörű, nagyvilági hölgy segíti őket, akinek gyökerei a velencei Mariani házhoz kötődnek. 

Flóra hamarosan megismeri a féltékenység, és az asszonyi cselszövés legmélyebb bugyrait. 

Gyilkosság, vágy és gyűlölet kíséri minden léptét, és rájön, hogy még a Tuileriák palotájában sincs biztonságban.

R. Kelényi Angelika, Terézanyu-díjas írónő 17. század elején játszódó regénye kalandos, izgalmas, és vérfagyasztó történetet mesél el, mely szokás szerint nem nélkülözi a romantikát, a cselszövést és a korhű történelmi hátteret sem.

2018-ban fedeztem fel a blogunk magyar szerzőkről szóló havi témájának köszönhetően jó pár figyelemre méltó magyar írót, köztük R. Kelényi Angelikát is. Eddig még csak Az ártatlan sorozatát olvastam, de az már biztos, hogy a többi könyvével is közelebbi ismeretséget fogok kötni. Hisz neve nekem egyet jelent az igényes történelmi romantikával.

A trilógia befejező kötetében Fabricius Flóra  és férje Lorenzo Mariani Párizsban keresnek menedéket, Lorenzo gyermekkori barátnőjénél. Így Flóra újabb kihívásokkal kell, hogy szembenézzen. Hisz a házigazdájuk gyengéd vonzalmat táplál Mariani iránt, s ezt nem is rejti véka alá. És ha ez még nem lenne elég, Párizsban titokzatos kór gyilkolja a nemeseket. Így kedvenc szereplőink igazán kiélhetik kalandvágyó természetüket. Gyilkosság, összeesküvés, intrika.... 

És persze mindennek a mozgatórugói a nők! A szerelem, a féltékenység és a szenvedély utolérhetetlen hármasa dönt sokszor nem csak a személyek, de az országok sorsáról is.

Flóra az öntudatos, talpraesett nők igazi példaképe. Emellett azt is tudja, mikor kell visszahúzódni, csendben maradni. Nőiességét ízléses bájjal viseli. Talán egyetlen hibája, hogy időnként érzelmei által elvakítva túlgondolja a dolgokat. Ezzel nem kis fejtörést okoz Marianinak, aki pedig a védelmező, hősies, igazi nagybetűs Férfi. (Sajnos manapság már a védett kategóriába sorolandó a fellelhető néhány példány :-) )

Egy biztos, R. Kelényi Angelika nekem ír! Teljesen beleszerettem stílusába, fordulatokban bővelkedő történeteibe, karaktereibe. Muszáj beszereznem a többi könyvét is! Ha te is szereted az izgalmas kalandregényeket, nem hagyhatod ki R. Kelényi Angelika Az ártatlan sorozatát. Tégy próbát, nem fogod megbánni!

Egy kis ízelítő a regényből:

" Furcsa szerzetek a nők. Az egyik azonnal az ember arcába kiáltja, ha valami bántja, a másik magában őrlődik, teóriákat állít fel, azt hiszi, tudja, mit gondol a másik, majd el is hiszi a saját kitalációját, és csak ezután robban. Szegény férfi pedig azt sem tudja, mi baja az asszonyának."

" A kígyók akkor is kígyók maradnak, ha egy időre angyalszárnyakat képzelnek magukra, és megpróbálnak annak megfelelően élni. A valódi természet kiütközik, örökké nem lehet másnak látszani, mint akik vagyunk."

" Akkor is férfi vagy, ha felismered a veszélyt és elkerülöd a halált. Vagycsak az a férfi, aki fejjel megy a falnak, miközben tudja, hogy a fal keményebb, mint a feje? Azt az embert nem ostobának hívják?" 

Értékelésem: csillagos 5!

Olvasd tovább!