Értékelés - Gayle Forman: Engedj el!

Sziasztok!

Coeur ma Gayle Forman világába kalauzol el bennünket. Számára a feltétlen, megbocsátó, igaz szeretetről és igaz barátságról szól annak ellenére, hogy sokféle elhagyást, veszteséget tartalmaz.

Fülszöveg

Ebben ​a regényben, amellyel Gayle Forman bemutatkozik a felnőtt olvasóközönségnek, a rá jellemző humorral és emberismerettel arról mesél, hogy néha el kell hagynunk az otthonunkat azért, hogy ismét megtalálhassuk.

Mindazoknak a nőknek, akik valaha is álmodtak arról, hogy hazafelé elhúznak a lehajtó mellett, és nem loholnak haza vacsorát főzni, mindazoknak, akik elképzelték már, hogy felszállnak egy vonatra, és elmennek egy olyan helyre, ahol senki sem követel örökös odafigyelést, bemutatjuk Maribeth Kleint, a meghajszolt dolgozó anyát, aki olyan lelkiismeretesen gondoskodik a férjéről és az ikreiről, hogy még azt sem veszi észre, amikor szívrohamot kap.

Ám, amikor megdöbbenésére azt kell tapasztalnia, hogy lábadozása teher azoknak, akik eddig mindenben rá támaszkodtak, Maribeth megteszi az elképzelhetetlent: becsomagol és elmegy. De mint ez oly gyakran megtörténik, amint eljutunk oda, ahova menni szeretnénk, egészen más szemszögből látjuk az életünket. Távol a család és a foglalkozás állandó elvárásaitól, és a felszabadító új barátságoknak köszönhetően Maribeth végre veszi a bátorságot azoknak a rejtélyeknek a megismeréséhez, amelyeket mindeddig titkolt szerettei és önmaga elől.

Az Engedj el nagyszívű, csetlő-botló, fejlődni és megbocsátani tudó alakjai arra tanítanak, hogyan számoljunk le a félelmeinkkel. Gayle Forman, az emberi természet nagy ismerője szembenéz a modern anyaság ellentmondásaival.

Borító szemle

Coeur értékelése

A könyv olvasása közben azon gondolkodtam, hogy mi is akar az írónő fő mondanivalója lenni. Persze értem én, hogy egy váratlan halál közeli élmény feldolgozása és az ezzel járó rettegésből való kilábalás épp elegendő téma. Számomra mégis inkább a feltétlen, megbocsátó, igaz szeretetről és igaz barátságról szól annak ellenére, hogy sokféle elhagyást, veszteséget tartalmaz. Anya-lánya, feleség-férj, szülő-gyermek...

Szeretni valakit annyira, hogy tudd elengedni, esélyt adva számára, hogy újra felépítse magát, s így visszataláljon hozzád. Hiszen egy elmenekülésnek olyan sok oka lehet, nem szükséges hozzá szívroham... Kinek nem fordult meg még a fejében, hogy milyen jó lenne pár hétre kilépni a taposómalomból, és teljesen más emberekkel körülvéve, új élményeket gyűjtve feltöltődni, pihenni!? Maribeth negyvenes évei elején megtapasztalhatja mindezt, és érdekes következtetésre jut, amely gyakorló anyaként a kedvenc idézetem lett.

Gyermeke születése utáni időkről így gondolkodik:
" Úgy éreztem magam, mintha kifordítottak volna a bőrömből. Hogy lehet ilyen nagyon szeretni valakit? Annyira sebezhetővé tesz. Akkor fejtettem meg az anyai szeretet szörnyű titkát: azért véded őket, hogy magadat védjed.
De hogyan tehetném egyszerre mindkettőt? Hogy védjem őket és magamat? Hogy védjem meg őket magamtól?"

Kedvenc szereplőim: Tood és Sunita, a szomszéd fiatalok.

Értékelésem csillagokban: ★★★★

Köszönöm hogy elolvastátok!

Coeur