Értékelés - Cassandra Clare: Csontváros




Sziasztok!


Kikyo júniusi TBR olvasmánya Cassandra Clare Csontvárosa volt, annyira élvezte a történetet hogy tüstént neki is állt a sorozat következő részének. De most egyenlőre az első részről hozta értékelését, mindenesetre biztosak lehetünk benne hogy rövid idő alatt olvashatunk tőle a sorozat további részeiről is.


Fülszöveg

Gyilkosság ​tanúja lesz – a tizenöt éves Clary Fray aligha számít erre, amikor elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba. Az elkövetők: három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser. 
A holttest aztán eltűnik a semmibe. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi, még egy vércsepp sem bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán?

Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? 
Az Árnyvadászok tudni akarják…

Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra visz. Azt fogod kívánni, bárcsak sose érnél az út végére.

Kikyo értékelése

Cassandra Clare Csontvárosa már régóta a betervezett olvasmányok között volt, de most hálát adok mindennek, aminek csak lehet, hogy bekerült a TBR kötelezői közé. Már a regény első harmadában elkönyveltem, hogy „ez egy tök jó kis olvasmány”. A kezdetektől fogva gyorsan pörögtek az események, igazán jók voltak, lendületesek. Aztán a második résztől azt vettem észre, hogy beszippantott. (Amikor tizedszerre sem hallod meg, hogy szóltak hozzád, meg elfeledkezel a sütőben hagyott kajáról – na, arról beszélek.) Egyszerűen felpörgött, és nem bírtam letenni. Azért a vége naaaaaa!!! Csak két dologban bízok: 1. Van még öt kötet, hogy megváltozzanak a dolgok. 2. Valentine hazudik. Állítólag mindig hazudik, remélem most is. Ha mégsem, valamin le kell majd vezetnem a dühömet.
Egyébként a karakterek mindegyike hatalmas egyéniség a maga szerethetőségével, vagy kevésbé szerethetőségével (szegény Simon nekem kissé tenyérbemászó), és valahogy mindvégig sikerült ráéreznem, hogy ki lesz barát, és ki ellenség. Clary is szuperül megalkotott figura, akivel könnyű azonosulni. Sajnos egy apró hibája (számomra) ennek a könyvnek is van. Könyörgöm, nem lehetnének a szereplők mondjuk huszonévesek??? Tudjátok milyen ciki 35 évesen a nyálamat csorgatni egy 17 éves Árnyvadász után? Na de Jace! Hát ő hűűűű! Meg haaaa! Nagggyon bírtam az egész lényét. Utoljára talán Rafiba voltam így belezúgva az Angelfallból. Azt hiszem, bírom a természetfelettit. Mindenesetre folyt. köv., mert ezt itt nem lehet abbahagyni.

Értékelés: 5!!!
Kedvenc szereplő: Jace Wayland
Kedvenc idézet: 
„- Hát akkor nyugodtan dugd ki a fejed a kocsi ablakán, és lógasd ki a nyelved, ha úgy tartja kedved!… - Vérfarkas vagyok, nem golden retriver.”

Köszöntem!
Kikyo

Nincsenek megjegyzések

Üzemeltető: Blogger.