Sziasztok!
Ugye mondtam?! Kikyo sorban bombázza az e-mail címemet Cassandra Clare A Végzet Ereklyéi sorozat értékeléseivel, itt is a következő. Jó szórakozást 😄
Fülszöveg
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hát lehetetlen?!
Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen.
De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat – főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz – ráadásul az édesapja.
Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?
-
Lucy. Luce. Spanyolul a Luz fényt jelent, nem? (…) Köszönöm, hogy fénnyel töltöttél meg egy sötét napot.
„Humoros, komor és szexi. Az egyik kedvenc könyvem.” – Holly Black
„Kapaszkodj erősen! Izgalmas, szenvedélyes, hátborzongató utazásra indulsz.” – Libba Bray
Kikyo értékelése
Nos, ahogy a Csontvárosnál jeleztem, ezt tényleg nem lehetett abbahagyni, most viszont leginkább azon töröm a fejem, – mielőtt perceken belül nekiállok a 3. résznek – hogyan írjak értékelést lehetőleg spoiler nélkül. Az biztos, hogy a Hamuváros még az 1. részt is felülmúlta, és olyan függővéget hagyott maga után, hogy tényleg rögtön folytatni kell. Imádtam, hogy egyre részletesebb képet kapunk az Árnyékvilágról, annak minden teremtményével együtt. Ismét kicsit más szemszögből ismertük meg a vérfarkasokat, vámpírokat, tündéreket, de úgy, hogy az alapvető jellemvonásaik megmaradtak, ahogy a többi fantasy regényben is. Külön érdekesség volt, hogy a végére még az Alkonyattal is sikerült némi kapcsolódási pontot találni. Jace-ért továbbra is odavagyok, brutálisan jól összerakott karakter, a stílusa, szarkasztikus humora pedig már csak hab a tortán. Clary ebben a részben mondjuk az agyamra ment, a Csontvárosban sokkal érettebben viselkedett, most viszont sokszor tényleg úgy viselkedett, mint egy szédült kamasz (végül is az is). Szédült Simon pedig véleményem szerint stílusosan a megfelelő alakot öltötte magára az 1. könyvben, nyugodtan megmaradhatott volna abban a formájában. Az első mondata, amellyel egyetértettem, a 300. oldalon hangzott el. Érdekes módon, bár rövid ideig volt jelen, meghatározó volt számomra a tündérek udvarának királynője. Amellett, hogy eléggé genyó volt, megcsillantotta bennem a reményt, hogy arra fog elmozdulni a történet szála, amerre én (és gondolom, hogy nemcsak én) szeretném. Kíváncsian várom, úgyhogy folytatásra fel.
Értékelés: 5!!!
Kedvenc szereplő: Jace Wayland, Magnus Bane
Köszöntem
Kikyo
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése