Kékesi Dóra: Várom a párom
Műfaj: romantikus, kortárs
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 320
Fülszöveg
KIKAPCSOL, MEGNEVETTET, SZÓRAKOZTAT
Miről álmodhat egy lány, ha már 29 éves, az állása pocsék, a lakása felejtős, a kocsija pedig használhatatlan?
Egy pasiról, aki társa a bajban, aki kedves, megértő, humoros és természetesen kiváló szerető.
Szilágyi Henriettának nincs szerencséje a szerelemben. Az igazinak hitt férfiakban sorra csalódnia kell, és mintha minden ellene esküdne össze. Még jó, hogy barátnőire, a netes horoszkópokban hívő Margóra és a hebrencs, szöszi Lillára mindig számíthat.
És valakire a szomszédból, aki mellette van, ha már égig ér a baj…
Létezik a nagy ő? Vagy álom csupán?
Mi, nők, milyen praktikákat vetünk be, hogy felfigyeljen ránk az álompasi? És mit teszünk, ha felbukkan a gyönyörű konkurencia? Vagy csupán ölbe tett kézzel várjuk a párunkat?
Minden kérdésünkre választ kapunk a nagy sikert aratott A holnap érintése szerzőjének, Kékesi Dórának a legújabb, sok humorral és még nagyobb szívvel megírt regényében.
Kékesi Dóra könyve könnyed, humoros kikapcsolódást ígért az olvasóinak, amely ígéretének minden bizonnyal eleget is tett volna, ha a megfelelő célközönséget találja meg, és nem engem. Ezért megpróbálok úgy véleményt alkotni róla, hogy érezzétek, attól, hogy ez a fajta könnyedség (humor) nekem nem igazán jön be, az nem feltétlenül a könyv hibája. A történet középpontjában Szilágyi Henrietta párkeresésének csetlés-botlásai állnak, mindez a főszereplő szemszögéből bemutatva. Mondhatnám, hogy aranyos, ahogy Heni próbálja kibogozni szerelmi életének kuszaságait, véleményem szerint azonban simán szerencsétlen szegény lány. Eleve nem tudtam azonosulni Heninek azzal a jellemvonásával, hogy pasi nélkül nem lehet élni. Ezzel számomra valami olyasmit sugallt, hogy egyedül nem vagyok képes megállni a lábamon. (Mondjuk, ő tényleg nem.) Az viszont, hogy egy kapcsolatnak abban a stádiumában, - 72 nap után - amikor más még csak próbál igazán ráhangolódni a másikra, ő már gyűrűvel meg esküvői ruhával álmodik. Amit meg ezzel kapcsolatban véghez visznek a "kedves" barátnőivel, az meg már abszurd volt. Igazság szerint ez a Briget Jones-os szerencsétlenkedés, a folyamatos égő helyzetekbe kerülés nekem nem humorforrás volt, hanem a történet előrehaladtával már-már idegesítő. Aki viszont igazán kiverte a biztosítékot, az Heni barátnője, Lilla volt. Szépen szólva ő az igazi buta liba megtestesítője. Hozzá kapcsolódik a könyvnek az a jelenete is, amire csak annyi volt reakcióm: Na neee! Ez már tényleg fáj. (Az a bizonyos karateóra.) A legkellemesebb szereplő a történetben számomra Robi volt, azt viszont sajnos egyáltalán nem értettem, mit eszik Henin. Az igazi felüdülést és a csillagok számának emelkedését Kati megjelenése hozta el számomra. Onnét lett végre izgalmas a történet, valódi konfliktusok kerültek a semmiről történő panaszkodások helyébe. A vége pedig igazi hollywoodi romantika. Szerintem akkora klisével, mint egy ház, de igazán filmbe illő módon. Ahogy olvastam, szinte pörgött a szemem előtt a jelenet, mintha rendező vagy operatőr lennék. Mindent összevetve, aki annak idején Bridget Jones-rajongó volt, vagy éppen szívvel-lélekkel állította meg Terézanyut, az a Várom a párommal is 100%-ig elégedett lesz. Egy forró tea és egy rózsaszín bolyhos kispárna vagy plüssmaci társaságában könnyed kacagós délutánt/estét kreálhat magának.
Mivel én jobban értékelem a Katniss Everdeen-féle badass csajokat, ezért az én értékelésem sajna most csak 3,5 csillag.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése