Sziasztok!
Folytatjuk Könyv Vs. Film rovatunkat, minden hónapban más- és más film- könyv összehasonlításról olvashattok majd. Ezúttal Az éhezők viadala trilógiára esett Kikyo választása.
Külföldön 2008-ban, hazánkban pedig 2009-ben jelent meg. Majd 2012-ben Gary Ross rendezésében láthattuk a filmvásznon is. Bevétele 694,4 millió USD és számos díjat is elnyert.
Amikor első ízben könyves-filmes összehasonlítást írtam, átfutott az agyamon, hogy ez hosszú távon valószínűleg eléggé kiábrándító lesz, hiszen a legtöbb könyvadaptáció - valljuk be - minőségében meg sem közelíti, de szinte biztosan alulmúlja az eredeti történetet. Ezért ma pontosan egy ellenpéldával szeretnék szolgálni, mégpedig egy olyan könyvsorozatról, amelynek filmváltozatától majdnem dobtam egy hátast. Ugyanis ahogy haladtam előre a fim(ek) során, úgy emelkedett bennem az elégedettség, hogy "Jééé, így is lehet ezt csinálni!" Ez a történet pedig Az éhezők viadala volt. Szerintem azt nem kell túlzottan magyaráznom, hogy a könyv rögtön beszippantott, olvasás közben nem igazán vettem észre, hogy mi történik a külvilágban, és egy ültő helyemben benyeltem mindhárom kötetet (az esetek többségében tartom magam hozzá, hogy akkor vágok bele egy sorozatba, ha már minden része megjelent, bár ez egyre nehezebben megy). Egyébként jól le voltam maradva, mert amikor olvastam, már mind a négy mozifilm készen volt. Mivel nem vetem meg a disztópiákat, Suzanne Collins világa azonnal levett a lábamról. A legjobban a 2. rész, a Futótűz arénája tetszett, ahogy egyre több részlet derült ki róla, míg végül teljesen összeállt a kép a játékosokban. Valamint azt is nagy ötletnek tartottam, hogy a jubileumi játékra az egykori győztesek közül választottak. A filmeket nem terveztem megnézni, de egyik ráérős estémen (hmm.. ilyen is volt) valamiért nekikezdtem. A vége az lett, hogy aznap éjjel nem aludtam. Ugyanis egymás után megnéztem mind a négyet! Szóval... Én ennyire jó könyvadaptációkat még nem láttam!!! Az olvasás során némi gondot okozott például, hogyan képzeljem el a Kapitólium lakóit. Persze, élt egy kép a fejemben, de amikor Elizabeth Banks Effie-ként feltipegett a színpadra, lefagytam, hogy "azta... tényleg ilyenek!" A film látványvilága szerintem valami bődületesen jól sikerült, egy az egyben sikerült megeleveníteni a könyv lapjait. Az aréna - és itt megint csak a másodikat helyezném a központba - olyan volt, amilyennek lennie kellett, a körzetek, a járművek, a ruhák!!! és a fecsegő poszáta ábrázolása is fantasztikusan adta vissza a leírtakat. Na igen, ez történik, ha a könyv íróját is bevonják a filmkészítésbe. Később utánanéztem, hogy Suzanne Collins producere és forgatókönyvírója is volt a filmeknek. Szerintem egyértelmű, hogy az tudja legjobban megjeleníteni a dolgokat, aki megálmodta. A színészgárda pedig ugyancsak kitett magáért. Bár Jennifer Lawrence messze áll attól, hogy a kedvenc színésznőm legyen, el kell ismernem, hogy Katniss karakterét tízpontosan alakította. Halottam, anno kritizálták amiatt a filmet, hogy Katniss túl jól táplált már az elején is, nem úgy néz ki, mint egy éhező, de ha belegondolunk, azért ő képes volt előteremteni magának az ételt a korlátozott lehetőségek között is. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy az abszolút kedvencem a Cinnát megformáló Lenny Kravitz lesz. Eszméletlen jól eltalálta a karaktert, és külsőleg is tökéletesen megformálták. A másik favoritom Haymich volt, de Woody Harrelsont a Született gyilkosok óta nagyon bírom, úgyhogy ez egyértelmű volt. Igazából Haymich figurája már a könyvben megfogott, bármennyire is próbált negatívként feltűnni, én úgy gondolom értettem a tettei mögött meghúzódó miérteket.
A filmet nézve tényleg szinte folyamatosan azt éreztem, hogy a könyv lapjai elevenednek meg előttem, megelégedettségem viszont azt hiszem akkor érte el a tetőpontját, amikor felhangzott a Bitó dal. Magyarul. Tuti, hogy tiszta lúdbőr lettem, a mai napig tökéletesen emlékszem rá, hogy 100%-osan megérintett. Persze, olyan nincs, hogy egyáltalán ne legyenek eltérések, elkezdhetném ezeket is szépen pontokba szedve sorolni, de úgy gondolom, ezek annyira elenyészőek az egész szempontjából, hogy egyáltalán nem voltak zavarók. Talán akkor ráncoltam a homlokom, amikor Ruta, a 11. körzetből érkező kislány a filmben Rue-ként jelent meg. Azt tényleg nem értettem, hogy miért kellett a nevét megváltoztatni. De hát biztosan megvan erre is a filmes magyarázat. Összegezve tehát úgy gondolom, Az éhezők viadalából olyan filmeket sikerült forgatni, ami ritkaság számba megy, viszont egy könyvadaptáció esetében ez a minimum elvárható minőség. Úgyhogy filmesek, könyvesek, itt van egy olyan történet, amelyet mindkét oldalról érdemes megismerni.
Kedvenc filmes képek
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése