Kristy Moseley: Álmaim őrzője
Eredeti cím: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Stumpf Andrea Mónika
Oldalszám: 406
Fülszöveg
Könyvtár
Volt egyszer egy lány.
És egy fiú.
Meg egy ablak.
Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?
A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.
Értékelésféle avagy 10 ok, amiért úgy lepontoztam egy könyvet, mint még az életben soha
Mielőtt bármit is írnék, el kell mondjam, ez a könyv nagyságrendekkel jobb történet lehetett volna, ha a szereplők főiskolások, saját vagy bérelt lakással rendelkeznek, és ez adja meg a történések hátterét. 16-18 éves szereplőkkel az egész meglehetősen szürreálissá vált. Mivel spoilerek nélkül nem tudnék véleményt írni, ezért most rendhagyó módon pontokba szedtem azokat a jeleneteket és tartalmakat, amelyek miatt számomra ennek a könyvnek az olvasása sajnos csúfos bukást jelentett.
Kérem, innét csak az olvasson tovább, akinek nem jelent gondot, hogy a cselekmény egyes részletei következnek!
1. Elsőként a szülői jelenlét: Jake és Amber édes jó anyukáját csak jól pofán kéne vágni. Már elnézést a durva megfogalmazásért, de: adott egy családon belüli erőszak áldozataként élő család, akiknek végül sikerül megszabadulni a bántalmazó apától. Ami egyébként nem az édesanyán múlt. Erre anyuci mit tesz? Elvállal egy olyan állást, ahol folyamatosan utazgat, és havonta 1 hetet!!! van otthon a gyerekeivel, akik gyakorlatilag felnevelik saját magukat. Már elnézést, de számomra ez undorító.
2. A szomszéd házaspár sem jobb ilyen téren, bár ők otthon vannak, 8 év alatt!!! egyiküknek sem tűnik fel, hogy gyermekük minden éjszakát a szomszédban tölt, és egyetlen egyszer sem aludt a saját ágyában. Az írónő próbálta menteni a helyzetet azzal, hogy egyszer lebukott Liam, de kimagyarázta magát, aztán ennyi. Könyörgöm: Nem gyűrődik a lepedő, nem "szagosodik" az ágynemű, stb.??? Azért a használat csak meglátszik, nem??? Szerintem ezért cseréljük szabályos időközönként. Mondjuk Liam a nappal 90%-át is Amberrel és Jake-kel tölti, de a kedves szüleit ez sem zavarja.
3. Hülye szülők bővítése hülye felnőttekre! Jake minden!!! pénteken bulit tart a lakásukban, amiről az anyjuk nem tud. Mert ugye nincs otthon. A város többi felnőttje pedig szó nélkül tűri, hogy csemetéjük minden pénteken a Jake-féle házibuliban duhajkodik, és senki nem szól róla senkinek egy szót sem. Ha persze mindez egyetemistákkal játszódna, akik önállóan élnek, az első 3 pontom már nem is lenne aktuális. Ugyebár.
4. Adott Amber, akit az apja meg akart erőszakolni, és minden oldalon azon nyávog, hogy pánikrohamot kap, ha valaki megérinti. Ez érthető is lenne, de! Egy ilyen monológ után nem egész fél oldalt követően kiderül, hogy Amber street dance táncos, a koreográfiában pedig a csapattárs fiú derekára kell feltekerednie, ami láthatóan nem okozott neki gondot. Akkor most hogy is vagyunk?
5. Megint csak ez a szegény, bántalmazott Amber, aki mégis úgy flörtöl és húzza a fiúk agyát, akár egy hivatásos prosti. Illetve a "jaj, sosem fogom megélni, hogy normális kapcsolatom legyen, mert bepánikolok, ha hozzám érnek" egy hét!!! együttjárás után eljut a szexig a barátjával. Akkor megint, hogy is vagyunk???
6. Ebben az iskolában minden lány prosti. Liam, akiről oldalanként megerősítést kapunk, hogy milyen "eszméletlen dögös" srác (nehogy elfelejtsük menet közben), fogadás tárgyává válik, amely szerint több, mint 200!!! lány szállt versenybe, hogy elsőként "fektesse meg" őket a csodafiú. Nagggyon remélem az iskola legalább 1000 fős, így a nemek kb. 50%-os eloszlását tekintve talán van 300 normális lány is, aki nem ilyen beállítottságú.
7. Apropó, Liam a hű de tuti, jó pasi. Aki után nemcsak a pincérnők nyála csorog, hanem a jégkorcsolya pályán a jegykiadó nénié is, és minden felnőtt kendőzetlenül csorgatja utána a nyálát. Ja, egy 18 éves gimis gyerek után. Biztosan...
8. Aztán megint csak Amber, aki "emós" létére Liam női megfelelője, vagyis minden fiú őt akarja. Nem, nemcsak az iskolán belül, mindenhol. Már kezdtem azt hinni, valamelyik menő divatmagazin címlappárosa a főszereplő.
9. Aztán jöjjön a várva várt konfliktus, ami végül úgy 200 oldal után megérkezett. Amber babát vár (inkább hagyjuk...), elvetél, kórházba kerül. A szülőket persze nem értesíti senki, ugyan minek, a 16 éves! lányt pedig simán elengedik saját felelősségére, miután aláírta (igen, ő maga!) az ehhez szükséges papírokat. Hm. Úgy látszik, Amerikában a kiskorúság mást takar, mint nálunk.
10. Ezen már röhögtem! Liam, aki hokiösztöndíjat kap a Bostoni Egyetemre, ugyebár nagyon nem szeretne megválni Ambertől, akinek még két éve van a középiskolában, ezért elhatározza, hogy megkéri Ambert, költözzön vele Bostonba, és ott folytassa a középiskolát. Erre szépen engedélyt is kér Amber 18 éves bátyjától, Jaketől. Nem, nem anyucitól! Véletlen sem. Se Amberétől, se a sajátjától. Amber pedig eldönti, hogy naná, hogy Liammel költözik. Ő sem kéri felnőtt véleményét. Miért tenné? Eddig sem tette. Szóval a könyvben megismerhettünk egy hogyan él a gyerek felnőttként történetet, amelynek végén boldogan felsóhajthattunk, hogy Angyal és Lover boy boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
Értékelés: 3 csillag (Kettő lett volna, de a borító miatt adtam neki még egyet.)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése