Julie Bertagna: Exodus 2100
Kiadó: Animus
Fordította: Sepsei Gergely
Oldalszám: 320
Fülszöveg
A klímaváltozás miatt emelkedő óceán elől a 15 éves Mara és a többi szigetlakó elindul az ismeretlen felé. Van-e menekvés? Mire elegendő a lány elhivatottsága és kitartása? 2002-ben a legjobb brit ifjúsági könyvek közé választva!
Amikor kiderült, mi lesz a havi témánk, elsőként Julie Bertagna Exodus 2100 című könyve jutott eszembe. És ez nem kis szó, hisz ezt a könyvet már több, mint 10 éve olvastam, mégis rögtön ez ugrott be. A történet első olvasásra hatalmas hatással volt rám, pedig nem nagyon szeretem a hasonló témájú könyveket. (értsd: világvége, katasztrófa)
A történet egy olyan elképzelt, s remélhetőleg be nem következő jövőben játszódik, ahol apró elszigetelt területeken próbál az emberiség maradéka fennmaradni, miután a tengerek, óceánok elöntötték a szárazföldeket. Főszereplője Mara, akinek fiatalkora ellenére súlyos döntésekkel és azok következményeivel kell, hogy szembenézzen. Kalandjai a valós és mesterségesen teremtett világba, valamint a kiber térbe is elkalauzolnak minket. És bőven van min csodálkozni, megdöbbenni és izgulni. Hiszen bármilyen korban is élt az emberiség, mindig volt (és van) egy olyan réteg, amely kiválasztottként előjogokkal rendelkezik és jól él; mit sem törődve a többi, kevésbé szerencsés emberrel. Így van ez ebben a történetben is. Tehát ebből a szempontból nézve, nincs új a nap alatt. S mégis, ez az egy szálon futó történet másodjára is magába szippantott, és komoly gondolatokat ébresztett bennem. Hisz Mara kalandjai alatt nem lehetett nem gondolni arra, hogy hasonló kihívásoknak hogyan tudnék megfelelni, vajon én mit tettem volna. Hiszen a legjobb szándék is félrecsúszhat, és bár mennyire igyekszel is, nem menthetsz meg mindenkit. És lehet, hogy ezt érted, de nem biztos, hogy a szíved is meg tud ezzel birkózni.
Julie Bertagna könyve nem érdemtelenül került be 2002-ben a a legjobb brit ifjúsági regények közé. A téma, a mesélés módja és mélysége nemcsak az ifjúság számára hordoz üzenetet. Elgondolkodtató módon mesél az igazi bátorságról, szeretetről, a hűségről, ragaszkodásról, az elengedésről, a kirekesztettségről és a felelősségről, s teszi mindezt több nézőpontból is megvilágítva. Hiszem, hogy az ilyen könyvek többet formálnak, mint bármennyi hegyi beszéd.
Állításaim igazolásaként álljon itt egy-két idézet:
" Akkor gonosznak hittem őket, de ma... ma már azt gondolom, sokan közülük a lelkük mélyén jók voltak, csak a saját jövőjük miatti rettegés tette őket önzővé. Talán ha kevésbé lettünk volna forrófejűek és könnyelműek, ha nyugodtan elbeszélgettünk volna az emberekkel a félelmeikről, talán meggyőzhettük volna őket, hogy a mások megsegítésére kinyújtott kéz nem szükségszerűen vezet saját jövőjük lerombolásához..."
" Az univerzum csak megy a maga útján, buzgón szövögeti saját álmait a végtelenbe. Az univerzumot nem érdekli, hogy egy bizonyos ember létezik-e a Földön vagy sem. És mégis - ha ő nem volna itt, a világegyetem egy rakás álommal szegényebb, egy mérhetetlenül csekélyke emberenergiával gyöngébb lenne."
" El akarom mondani mindenkinek, hogy ha majd egyszer otthonra lelünk, a történet fennmaradjon, és az utánunk jövők tudják, hogyan szabadultak meg. És talán, valami módon, a mi történetünk segítse őket, hogy erősek legyenek az életben, ahogy minket is segítettek a legendák, a mesék."
Értékelésem: 5 csillag
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése