E heti témának gyermekkorom magyar rajz-, báb- és mesefilmjeit választottam. Kedves velem hasonló korú könyvmolytársak, jöjjetek velem egy kicsit nosztalgiázni! Fiatalabbakat pedig időutazásra invitálom. Nem kell félni, nem fog fájni! Szerintem egy-két csemegét mindenki talál.
Már gyerekként is nagyon szerettem olvasni, ezért gyakran kaptam könyvet ajándékba. Az első, amire vissza tudok emlékezni Bálint Ágnes: Labdarózsa című könyve, melynek főszereplője- úgyse találnátok ki- egy idős kutyus volt, ő volt Labdarózsa. De miért is említem ezt: mert a hatvanas évektől Bálint Ágnes az egyik legfoglalkoztatottabb író volt, számos bábjátékot, mesefilmet köszönhetünk neki. Nem is beszélve a Tv- maci alakjáról, melyet szintén az ő ötlete alapján kelt életre.
Abban az időben nagyon kedvelt műfaj volt a bábjáték, így két bábjáték is készült Bálint Ágnes írásai nyomán: a Mi újság a Futrinka utcában? és a Mazsola. Gyerekként nagyon szerettem őket, felnőttként már kihallani a tanmese jelleget, de hát ez talán nem is olyan nagy baj. Hisz olyan értékeket próbáltak ezek a mesék közvetíteni, melyek örök érvényűek: barátság, tisztelet, becsület…
Még egy bábjátékról kell, hogy említést tegyek, ez a Rémusz bácsi meséi. Egy néger csizmadia meséit hallgathattuk meg minden este egy bátor és furfangos nyúlról, aki mindig túljár a csalafinta róka eszén. (Nem, nem tévedés, ezt is a Magyar Televízió készítette 1967-ben.)
De térjünk csak vissza Bálint Ágneshez. A következő két meséről szerintem már biztosan mindannyian hallottatok: Frakk, a macskák réme, és a Kukori és Kotkoda. A Frakk, a macskák réme egy magyar papírkivágásos technikával készült animációs film. Főszerepben Frakk, a vizsla, akit Károly bácsi „örököl” és visz haza otthonába, ahol eddig Lukrécia és Szerénke, a két lusta és falánk macska volt az úr. A kutyus és a macskák örökös harca kicsiknek és nagyoknak is roppant szórakoztató történeteket szült.
Épp úgy, mint a Kukori és Kotkoda, melyben a két állat boldog házasságban él. De Kukori sok bosszúságot okoz nejének azzal, hogy nem hajlandó segíteni a ház körül. Mindig azon töri a fejét, hogyan úszhatná meg a házimunkát. És persze ehhez van egy „ jó” tanácsokkal szolgáló barátja is, Kopasznyakú személyében. Hát nem is tudom, ki hallott már hasonlót, hisz ilyen csak a mesében létezik, ugye? ☺
És most jöjjenek Csukás István által teremtett figurák: Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-ho-horgász, és a Süsü. Nekem ezek közül Pom pom volt a kedvencem, melyben igazán egyedi szereplőket teremtett Csukás István pl. Órarugógerincű Felpattanó, Festéktüsszentő Hapci Benő, Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél. Talán azért is szerettem, mert kicsit én is hasonlítok Gombóc Artúrra annyiban, hogy szeretem a szögletes csokoládét, gömbölyű csokoládét, a töltött csokoládét… ☺
A Süsünek igazi erősségei a dalok voltak, amit a Bergendy zenekarnak köszönhetünk. Biztosan ti is tudtok egyet-kettőt folytatni:
„ Ó, ha rózsabimbó lehetnék….” „Én vagyok a bús királylány, akit….” Én vagyok a jó királyfi, könnyű engem…..” Na hányat sikerült? ☺
A legfőbb kedvenceimet a végére hagytam. Ezek közül az egyik a Magyar népmesék. Szerencsére ezt a mesesorozatot a mai gyerekek is ismerik is szeretik. Én annak idején Szabó Gyula tolmácsolásában élvezhettem ezeket a meséket. Lehet, hogy elfogult vagyok, de számomra az ő ízes orgánuma utánozhatatlan. Amúgy a grafika is egyedi és gyönyörű.
Nálam a fő favorit Romhányi József, akit viccesen csak „Rímhányónak” neveztek anno. Neki köszönhetünk három igazi gyöngyszemet. Mekk Elek, Dr. Bubó és a Mézga Géza alakjai az ő tollának szülöttei. A botcsinálta ezermester bénázásai nemcsak vidám percekkel ajándékoztak meg, hanem ez a mese fertőzött meg a nyelvi humorral is.
Dr. Bubó esetei gyerekként is roppant viccesek voltak, de felnőttebb fejjel a mögöttes tartalom is érthető. Igazi karikatúrája ez a mese társadalmunknak. Az esetek végén Bubó doktor veretes bölcsességei is igazi gyöngyszemek voltak, pl.:
„A növényevés csak akkor árt az egészségnek, ha a csősz észrevesz.” vagy „ Nem kell elsietni a gyógymódot, néha jó a hülye a háznál.”
Végül, de nem utolsó sorban Mézgáék. Aladár utazásai az űrben kissé szürreálisak voltak. Én inkább a Mézga családnak azt a sorozatát szerettem, melyben az ük-ük-ük unoka csodálatos találmányokkal próbálta segíteni ősei életét. Szerencsétlen, élhetetlen Mézga Géza azonban egyik találmánnyal se tudta megcsinálni a szerencséjét. ( Tipikusan magyar?! ☺ )
De a legütősebb Mézgáék Föld körüli útja volt. Huffnágel Pistit („Sztevét”) keresve az Északi-sarktól a sivatagon keresztül, az őserdőtől a Csendes-óceán szigetein át tartó kalandjaikat a ma napig szívesen nézem újra és újra. Imádtam Kriszta nyegleségét, hogy minden körülmények közt jól érzi magát; és persze Aladár leleményességét is, mellyel sokszor menti ki családját szorult helyzetekből.
Amúgy kedves nő társaim a mese intő példával is szolgál számunkra abban a tekintetben, hogy nem érdemes vágyakozni az egyszer volt, régi szerelem után. Mert hát ki tudja, talán még rosszabbul járhattunk volna… Paulának se jött be Huffnágel Pisti.Szóval csak szagoljuk azt, amit szakasztottunk. ☺
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése