Értékelés | Laini Taylor: Különös álmodozó

https://www.imgrumweb.com/post/BnbIjT6F2tR

Laini Taylor: Különös álmodozó

Sorozat: A különös álmodozó

Eredeti cím: Strange the Dreamer

Kiadó: Maxim

Fordította: Komáromy Zsófia

Oldalszám: 544

|Tedd kívánságlistára|Rendeld meg|

Fülszöveg

Az ​álom választja az álmodót, nem fordítva – és az ifjú Lazlo Strange, a háborúban elárvult segédkönyvtáros mindig is attól tartott, hogy az ő álma bizony rosszul választott. Ötéves kora óta megszállottja egy rég elveszett, rejtélyes városnak, de a fiatalember nem elég vakmerő ahhoz, hogy nekiinduljon felkutatni a legendás helyet, átszelve a fél világot. Ám amikor döbbenetes lehetőséget kínál fel számára az Istenölő nevű hős és legendás harcosokból álló csapata, Lazlo úgy dönt, meg kell 

ragadnia ezt az esélyt, különben örökre elveszíti az álmát. Mi történt a mitikus városban kétszáz évvel ezelőtt, ami elvágta a világtól? És ki lehet a kék bőrű istennő, aki újra meg újra felbukkan Lazlo álmaiban? A válaszokat az ősi város rejti…

Laini Taylor Különös álmodozója még tavaly került hozzám a Book A Sloth Club egyik meglepetésdobozának tartalmaként. Első látásra beleszerettem, már csak azért is, mert a környezetemben mindenki tudja rólam, hogy pillangómániás vagyok. A fülszöveg is csak jót ígért, és a főszereplő magyarosan csengő neve is felkeltette az érdeklődésemet. A "csak kerüljön már sorra" egészen idén áprilisig váratott magára, mígnem a hónap első napjainak egyikén végre kézbe vettem, és megkezdődött egy hónapos(!) kalandom A különös álmodozóval. Lehet, hogy a tavaszi fáradtság ragadott magával, vagy a könyv volt méltó a nevéhez, de az első harmadban kb. 10 oldalanként elaludtam rajta. Pedig, Isten lássa lelkemet, tetszett, és nagyon szerettem volna haladni vele. A kezdeti furcsaságokat követően sikerült belehelyezkednem a történetbe és egy nagyon jó meseként kezdtem elkönyvelni. Kimondottan pozitívumként könyveltem el, hogy az írónő nem a szokványos fantasy-elemekkel tűzdelte tele a történetet, hanem egy egészen új világot hozott létre. Tizerkénekkel, spektrámokkal, madvácsokkal, szrívókkal és egyéb eddig ismeretlen lényekkel ismerkedhettem meg az olvasás során. A fordulatot az istenivadékok megjelenése hozta el számomra. Ahogy lassan kibontakozott előttem Könny rejtélye, úgy lett a regény egyre kevésbé mese, és olyan súlyos kérdéseket kezdett boncolgatni, mint az elnyomás, az igazság és a könyörületesség, amit az egyre sűrűsödő "véresebb" jelenetek, valamint a romantikus vonalon elsütött pikáns utalások is alátámasztottak. Lazlo és Szárája párosa szerintem a kedvenceim között landolt, mindkettő szimpatikus, olyan igazán szerethető karakter. Lazlo fejlődése folyamatos, logikusan felépített, Szárája belső vívódásaival pedig szerintem nagyon könnyen tud azonosulni az olvasó. Épp ezért kaptam egy kisebb idegösszeomlást a végén, amikor több mint 500 oldalt követően végre láttatni engedi magát a megoldás, majd az írónő egy zseniális csavarral akkora függővéget hagy, hogy az ember csak kapkodja a levegőt. Úgyhogy, ha milliószor alszom el rajta, akkor is el fogom olvasni a folytatást. Pozitívumnak tartottam azt is, hogy Minja alakja sem lett sablonos, annak ellenére, hogy egyértelműen ő regény főgonosza, az ő indítékainak és tetteinek is súlyos oka van. A könyv legnagyobb erőssége mindenképpen a történet egyedisége. Nem a fantasy sablonos elemeit vonultatja fel, hanem teljesen új világot hoz létre. A műfaj kedvelői szerintem semmiképp ne hagyják ki, akik viszont csak egy kis kirándulást szeretnének tenni erre a területre, azok inkább kevésbé "velős" olvasmánnyal kezdjék. Sokáig gondolkodtam, hogy hány csillagra értékeljem, mert akárhányszor éreztem is úgy, hogy kezd ellaposodni a történet, mindig következett egy fordulat, ami ismételten felkorbácsolta az érdeklődésemet. Talán a hosszú bevezető rész miatt veszített fél csillagot, ez azonban számomra semmit nem von le a könyv értékéből.