Sziasztok!
Körülbelül egy hét múlva érkezik Ludányi Bettina Nyomodban könyve az Álomgyár kiadó gondozásában. Ezúttal a könyvkiadásról faggattam Bettinát, aki készségesen válaszolt kérdéseimre.
Hogyan kerül egy kiadóhoz a szerző könyve? Esetleg az író keres magának kiadót, vagy fordítva?
Az író keresi a kiadót – adott esetben elég sokáig. Persze hírességeknél történhet ez fordítva is, de én egyelőre csak az első változattal találkoztam.
Mennyire nehéz bekerülni egy kiadóhoz?
Az a kiadótól függ. Vannak olyan „kiadók”, akik egy minimális összegért elvállalják a könyv kiadását – mint ahogy nekem is volt az első regénynél, Az egyetlen menedéknél. Ez azonban nem a minőségi munkáról szól sok esetben. Persze mások magasabb összegeket is elkérnek, ami már egy jóval minőségibb munkát takar, de lényegében még az is magánkiadásnak számít. Szerződést csak rendkívül kevesen kapnak.
A nyers változat milyen simításokon esik át? Általában ez mennyi ideig tart?
Ha elkészül a kézirat, után pihentetni kell. Az újraolvasások száma sok mindentől függ, de én legalább 2-3-szor el szoktam olvasni, mire elküldöm az előolvasóimnak. Ezután dolgozik rajta a szerkesztő, a korrektor, közösen egyeztetünk, és utána kerül a könyv a nyomdába.
Szerinted melyik az egyszerűbb kiadási módszer? Papír alapú vagy e-könyv?
Szerintem az e-könyv. De persze tévedhetek.
Borító? Kiadó tervez, vagy szerző? Mennyi beleszólása van az írónak a borító kinézetébe?
A munka közös. Engem mindenről tájékoztatnak, mindig kérdeznek. Persze vannak megkötések, hiszen nem azt kell nézni egy borítónál, hogy szép legyen. Ahogy a marketingben mindenhol, itt is vannak szabályok. És akár tetszik, akár nem, a könyv borítója is egy eszköz.
Előolvasások. Nyilvánvalóan ez egy nagyon rizikós dolog. Feltétel nélkül meg kell bíznod abban, hogy az illető megtartja magának. Mi alapján választod ki az előolvasóidat?
Ezzel volt már mellényúlásom, ezért nem választok akárkit. Megszokott előolvasóim vannak, akiknek őszinte véleményére és támogató kritikájára mindenkor számíthatok.
Érhetik-e atrocitások az írót egy kiadó kiválasztása miatt?
Úgy gondolom, hogy igen, hiszen emberek vagyunk. Akaratlanul is hasonlítgatunk. Atrocitás alatt leginkább a szóbeli megnyilvánulásokat lehet érteni egyébként. Amikor én az Álomgyárhoz kerültem, több olyan ember is megszólt a hátam mögött, akiket ismerek. Az egyiküknek korábban még segítettem is, amikor kiadót keresett a saját könyvének. Elmondtam a tapasztalataimat az első regényem kiadójával kapcsolatban, adtam neki tanácsot a marketingről, és mégis… Szerencsére minden ilyen visszajutott hozzám, és megtanultam nem foglalkozni vele. De az biztos, hogy erre is fel kell készülni.
Nyilván rengeteg műfaj létezik, van, amely népszerűbb és van, amely kevésbé népszerű az olvasók körében. Mit vállal magára egy író azzal, hogy kiadja a könyvét?
Sok mindent. Az előbb említett megszólások csak egy fejezete ennek a történetnek. Azzal, hogy kiadunk egy könyvet, kiadunk magunkból is egy darabot. Ez egyfajta támadási felület. Továbbá kritikákat kapunk, amelyek egy része építő (ami jó!), a másik részét viszont a féltékenység és a rosszindulat szüli. Nem egy íróval beszélgettem, aki kapott már ilyet, és nem értette. A vélemény és a rosszmájúság két külön dolog.
Mindemellett persze csodálatos érzés is. Hiszen ott van a másik oldal. Kialakul egy rajongótáborod, megismersz új embereket, új barátságokat kötsz, és az olvasóid rengeteg örömöt tudnak adni. Ha valaki írásra adja a fejét, meg kell tanulnia csak ezzel foglalkozni.
Holnapi téma: Interjú a Nyomodban főhősnőjével, Daisyvel
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése