Nyomodban hét | Előolvasás - Ludányi Bettina: Nyomodban

Nyomodban hét | Előolvasás - Ludányi Bettina: Nyomodban

2019. május 24., péntek

Nincsenek megjegyzések

Ludányi Bettina: Nyomodban

Kiadó: Álomgyár

|Tedd kívánságlistára|Rendeld meg!|

Fülszöveg

„Ez ​a történet csúnya játékot játszik az elméddel.” – GCK's Book Review Blog 
„Az írónő az emberi lét igazi mélységeibe kalauzolja el az olvasót.” – Írógép blog

Te megszegnéd a törvényt, ha egy élet lenne a tét? 
Daisy Carvalho Serra, a rendőrség tanácsadó nyomozója mocskos ügybe keveredik. Egy olyan gyilkosságban segíti a rendőrség munkáját, amelyben az elkövetés módja nagyon emlékezteti egy korábbi ügyre. Csakhogy az akkori sorozatgyilkos már halott. 
Oliver Walsh, a helyi bűnszervezet, a Fantomok egyik vezető beosztású bűnözője, vádalku fejében segíti a helyi erőket az információszerzésben. 
A nyomozás nagy erőkkel zajlik, ám van a rendőrök között valaki, aki sokkal többet tud, mint amennyit megoszt a hatóságokkal. Vajon ki az, és mi a célja a hallgatással? Hogyan birkózik meg Daisy a két gyilkosság között húzódó párhuzammal, és egyáltalán mi köze van az esetekhez? Milyen messze megy el a gyilkos, ha a bosszúvágy hajtja? 
Ludányi Bettina írónő regénye ezúttal egy árulással és cselszövéssel teli világot tár az olvasók elé, ahol nem tudni, ki jár előrébb egy lépéssel: a gyilkos vagy a rendőrség. Titkok, hazugságok, valamint az ész és a szív harca egyetlen történetbe csomagolva.

Első reakcióm a könyv lerakása után:

Ezt most, De ezt most hogy?! De...De...De miért? Hogy mikor érzel ilyet? Mikor egy olyan könyv végére érsz ahol minden a helyére áll, aztán a kedves író bedob valamit, és csak így ülsz:

Ezúttal is hatalmas hála és köszönet Bettinának a bizalomért, és a felkérésért. Minden egyes könyvével felül múlja önmagát. A Nyomodban, egyszerűen zseniális. 

Mindig rácsodálkozok a rengeteg pszichológiai összefüggésre, megnyilvánulásra melyeket történeteiben megjelentet. Természetesen most sem lesz okunk panaszra. 

Az egész egy gyilkossággal kezdődik, mely által Daisynek szembe kell néznie múltjával. De vajon képes lesz rá? 
A történetet jelen időben olvashatjuk nagy részben Daisy szemszögéből, de Oliver és a gyilkos nézőpontjába is betekintést kapunk. 

Daisy egy okos, nagyszájú, amolyan "soha nem adom fel" karakter. Minden cselekedete egy nagyobb jó érdekében történik, teljesen kiszámíthatatlan. Elkötelezett a munkája iránt, ami szerintem nagyon becsülendő, főleg múltja tekintetében. Sokszor hágja át a szabályokat, és ezzel együtt a hatáskörét is, de gondoljunk bele, mi lenne ha csak ülne a babérjain és várná hogy valaki végezze el helyette a piszkos munkát? Hát nem lenne önmaga az biztos. Amit elért mind magának köszönheti, tehát ismét egy erős személyiséget kaptunk.



Oliver egy hírhedt banda felső lépcsőfokán helyezkedik el, azonban a kihallgatóteremben nincs túl sok esélye, kivéve ha vádalkut köt. Egy bűnöző, tele tetoválással. Egy igencsak szemrevaló férfi. De mit látsz ha az álarc mögé nézel? Tényleg csupán egy bűnözőt? Vagy egy férfit akinek hányattatott sorsából adódóan rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie, és ez volt az egyetlen kiút számára? Az embernek mindig van választása ez igaz, de ha felelősséggel tartozol valakiért a választások száma igencsak leszűkül. Tisztelem hogy mindezek ellenére nem lepte el lelkét a sötétség, jó ember maradt. 

A Nyomodban, bemutatja hogy igenis van különbség bűn, és bűn között. Nem mindegy hogy mit követett el az illető, és nem mindegy hogy milyen okból. Teljesen más büntetést érdemel egy gyilkos, mint egy tolvaj például. Vagy az sem mindegy hogy élvezetből, bosszúból, kényszerből avagy a megélhetésért kell megtennünk esetleg olyan dolgokat amikre előtte még gondolni sem akartunk. 
Aztán, mindig azt mondom tartsd közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb. Így azért nagyjából kiszámíthatóak a lépéseik, és tudod mikor kell reagálnod. Egy-két nyom itt, egy kis bizalom és akkor az illető hibázik, túlságosan biztos a dolgában ezért figyelmetlen lesz. 

Nem volt kifejezetten kedvenc jelenetem, az egészet szerettem úgy ahogy van, mi sem bizonyítja jobban minthogy 1 nap alatt elolvastam ;) A karakterek is szerethetőek voltak, nem utáltam senkit. De azt hiszem a kedvencem akkor is Oliver <3 

Ismét egy tökéletes példa arra hogy hányféle problémával kell megküzdenie az emberi agynak. Fel ismerni mi a helyes és helytelen. Mitől lesz valaki pszichopata? Mi történik egy labilis elmével? Mi váltja ki magát a labilitást? Aztán ott van a másik "ártatlan" fél, képes vagy elfogadni és tovább lépni rajta? Avagy minden áron meg akarod találni a kiváltó okot? 

Egy csavarokkal és romantikával teli történet melyet olvasnod kell. Ha kézbe veszed Ludányi Bettina könyvét nem egy érzelemmentes klisét kapsz, hanem egy történetet mely csúnya játékot játszik az elméddel. 

Olvasd tovább!

Nyomodban hét | Rendőrségi akták

Nyomodban hét | Rendőrségi akták

2019. május 23., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

A mai nap folyamán megismerkedhettek a Nyomodba főszereplőivel ;) 

Olvasd tovább!

Nyomodban hét | Exkluzív részlet

Nyomodban hét | Exkluzív részlet

2019. május 22., szerda

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

A Nyomodban hét harmadik napján egy rövid beleolvasóval készültünk nektek. 

Beleolvasó

Oliver érdeklődve figyeli, mit csinálok. Először becsöngetek a lakásba, azután lenyomom a kilincset, végül várunk néhány percig. Így megbizonyosodunk róla, hogy a lakó még nem tért vissza. Lehajolok a zárhoz, és a zármanipuláció módszerével megpróbálom kinyitni. A koncentráció mély árkokat váj a homlokomra, és összehúzza a szemöldököm.

– Komolyan feltöri?

– Mert maga szerint minek tűnik? – nézek rá mogorván. 

– Ez nem éppen legális – oktat ki csipkelődve.

Mintha az legális lenne, hogy egy rendőrségi tanácsadó egy bűnözővel megy ki a helyszínre. Máshol a rendőrség besúgókkal dolgozik, és elnézik nekik a bűncselekményeiket. Szerintem az még mindig nagyobb képmutatás, mint megszegni pár szabályt. 

– Maradjon csendben, koncentrálnom kell.

A zárfeltörés valójában egyáltalán nem bonyolult. Annak tűnik, pedig csak néhány alaptechnikát kell elsajátítani hozzá. Anno még egy srác tanította nekem az egyetemen, aki szó szerint az utcán nőtt fel drogosok és dílerek között. Borzalmasan hangzik, de igazából olyanok voltak, mint egy nagy család. Nagy volt az összetartás köztük. Őt is az egyik díler tanította meg rá. Mindig azt mondogatta neki, amit ő nekem: „Érezd a zárat!”

Annyira éreztem, hogy néhány másodpercen belül már a lakásban is vagyunk. Gyorsan visszazárom az ajtót, hogy ha időközben hazaér a lakás tulajdonosa, ne bukjunk le azonnal. Körbepillantok a konyhában, ami a nappaliba vezet. 

– Biztos, hogy jó helyen járunk? – teszi fel Oliver a kérdést, ami már nekem is eszembe jutott néhány másodperce.

– Ez inkább egy egyetemista, és nem egy harmincas férfi lakása – utalok a korábban kihallgatott nő vallomására. – Legalábbis a szemtanú szerint a húszas évei végén és a harmincas évei elején járhat. – A konyha egy csatatér, a nappali valamivel rendezettebb, de szennyes van a sarokban, a dohányzóasztal pedig tele könyvekkel és papírokkal.

– Amerikai irodalom, Shakespeare-összes, úristen! – sorolja a könyvcímeket.

– Van valamelyiken név?

– Nincs. De az egyetemi könyvtárból vannak, látszik a pecséten.

– Kell itt lennie valaminek, amin rajta van a neve. 

Belépek a hálószobába, és körbejártatom a tekintetem a helyiségben, amely narancsos félhomályban fürdik. Csupán a redőny szűk résein szökik be némi fény. Kell egy kis idő, mire a szemem hozzászokik a sötéthez.

– Szerintem rossz helyre hívtak minket – jön utánam Oliver is.

– Vagy csapda – nézek fel rá baljóslatúan, és egy pillanatra elgondolkodom ezen az eshetőségen. Látszólag Olivert sem nyugtatja meg ez a lehetőség: a homloka ráncba szalad, az ujjai ökölbe szorulnak, testéből nyugtalan erő árad.

A köztünk támadt csöndbe bombaként robban be egy kulcscsomó csörgésének hangja. Elkerekedett szemekkel nézek fel az előttem álló férfira, mire gyorsan kapcsol, és a szekrénybe tessékel. Amikor a lakás tulajdonosa lenyomja a bejárati ajtó kilincsét, mi már egymásnak préselődve állunk a kabátok mögött. A kis hely miatt a mellkasom az övének nyomódik, szinte egymás lábán vagyunk kénytelenek taposni. Oliver a derekamra csúsztatja a kezét, amikor majdnem elvágódom, mert beleakad a lábam egy táskába. Vagy egy újabb kabátba, már magam sem tudom.

Olvasd tovább!

Nyomodban hét | Karakterinterjú Daisyvel

Nyomodban hét | Karakterinterjú Daisyvel

2019. május 21., kedd

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Kíváncsi vagy, milyen ember Daisy? Most megismerheted te is ;)

Számos szabályt megszegtél már, miért?

Valójában igen… Nem bírom a szabályokat. Hátráltatják a munkát. Tudom, hogy ez nem vet rám túl jó fényt, de engem csak az érdekel, hogy életeket mentsek. És nem a szabályok… Tudom, hogy szükség van rájuk, tudom, hogy az életünk részei, de nem érdekelnek. Ha választanom kéne a szabályok és emberéletek között, hát az utóbbit választom. És meg is tettem.

Miért lettél gyilkossági tanácsadó?

Kezdetben még nem tudtam igazán, mi akarok lenni. Pszichológiát tanultam, mert segíteni akartam. Később Richardnak köszönhetően belecsöppentem a nyomozás világába, és megszerettem. Így is nagyon sokat tehetek az emberekért, és ki akartam használni. Nem vagyok nyomozó. Nem végeztem el az iskolát, bár Richard folyton nyüstölt vele. Persze így még inkább meg van kötve a kezem, de egyelőre sem időm, sem energiám nincs rá. Túl sok minden van a fejembe, túl sok fájdalom a szívemben… Nem tudnék még erre koncentrálni. Talán a jövőben.

Hogy érzel Oliver iránt? 

Oliver… jó ember. Nem tartja magát annak, de az. Érdekes és tanulságos együtt dolgozni vele. Hogy mit érzek iránta? Nem tudom. Imádom a társaságát, és ha nincs velem, hiányzik. Sokat gondolok rá. Ez lehet a szerelem?

Hogyan viszonyulsz a konfliktusokhoz? 

Nem csípem őket. Nem szívesen keveredek konfliktusokba, de ha az igazamért kell harcolni, akkor megteszem. Ha pedig azt látom, hogy egy konfliktusban másoknak lenne szüksége védelemre, akkor is simán közbelépek. Nem szeretem az elnyomást.

Hogyan vélekedsz magadról? 

Jó kérdés. (nevet) Fogalmam sincs. Magamról? Nem tartom magam valami jónak. A szándékaim mindig tiszták és őszinte ember vagyok, de sokszor gyalogolok át másokon egy-egy ügy érdekében. Számos előadást tartok csoportos gyűléseken olyan embereknek, akik lelki vagy testi traumát szenvedtek el. Nemcsak beszélek, hanem meg is hallgatom őket. Ezért csinálok mindent. Ezért szegek szabályt. Nem akarom, hogy még több ilyen nő és férfi kerüljön ki a társadalomból. 

Mik a céljaid? Mi motivál? 

Szerintem ezt az előző kérdésben kifejtettem. Segíteni akarok. Bármi áron.

Mi a legnagyobb félelmed?

A legnagyobb félelmem, hogy kiderülnek a titkaim. Sajnos több is van…

Olvasd tovább!

Nyomodban hét | Interjú Ludányi Bettinával

Nyomodban hét | Interjú Ludányi Bettinával

2019. május 20., hétfő

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Körülbelül egy hét múlva érkezik Ludányi Bettina Nyomodban könyve az Álomgyár kiadó gondozásában. Ezúttal a könyvkiadásról faggattam Bettinát, aki készségesen válaszolt kérdéseimre. 

Hogyan kerül egy kiadóhoz a szerző könyve? Esetleg az író keres magának kiadót, vagy fordítva? 
Az író keresi a kiadót – adott esetben elég sokáig. Persze hírességeknél történhet ez fordítva is, de én egyelőre csak az első változattal találkoztam.

Mennyire nehéz bekerülni egy kiadóhoz? 
Az a kiadótól függ. Vannak olyan „kiadók”, akik egy minimális összegért elvállalják a könyv kiadását – mint ahogy nekem is volt az első regénynél, Az egyetlen menedéknél. Ez azonban nem a minőségi munkáról szól sok esetben. Persze mások magasabb összegeket is elkérnek, ami már egy jóval minőségibb munkát takar, de lényegében még az is magánkiadásnak számít. Szerződést csak rendkívül kevesen kapnak.

A nyers változat milyen simításokon esik át? Általában ez mennyi ideig tart? 
Ha elkészül a kézirat, után pihentetni kell. Az újraolvasások száma sok mindentől függ, de én legalább 2-3-szor el szoktam olvasni, mire elküldöm az előolvasóimnak. Ezután dolgozik rajta a szerkesztő, a korrektor, közösen egyeztetünk, és utána kerül a könyv a nyomdába.

Szerinted melyik az egyszerűbb kiadási módszer? Papír alapú vagy e-könyv? 
Szerintem az e-könyv. De persze tévedhetek. 

Borító? Kiadó tervez, vagy szerző? Mennyi beleszólása van az írónak a borító kinézetébe? 
A munka közös. Engem mindenről tájékoztatnak, mindig kérdeznek. Persze vannak megkötések, hiszen nem azt kell nézni egy borítónál, hogy szép legyen. Ahogy a marketingben mindenhol, itt is vannak szabályok. És akár tetszik, akár nem, a könyv borítója is egy eszköz. 

Előolvasások. Nyilvánvalóan ez egy nagyon rizikós dolog. Feltétel nélkül meg kell bíznod abban, hogy az illető megtartja magának. Mi alapján választod ki az előolvasóidat?
Ezzel volt már mellényúlásom, ezért nem választok akárkit. Megszokott előolvasóim vannak, akiknek őszinte véleményére és támogató kritikájára mindenkor számíthatok.

Érhetik-e atrocitások az írót egy kiadó kiválasztása miatt?
Úgy gondolom, hogy igen, hiszen emberek vagyunk. Akaratlanul is hasonlítgatunk. Atrocitás alatt leginkább a szóbeli megnyilvánulásokat lehet érteni egyébként. Amikor én az Álomgyárhoz kerültem, több olyan ember is megszólt a hátam mögött, akiket ismerek. Az egyiküknek korábban még segítettem is, amikor kiadót keresett a saját könyvének. Elmondtam a tapasztalataimat az első regényem kiadójával kapcsolatban, adtam neki tanácsot a marketingről, és mégis… Szerencsére minden ilyen visszajutott hozzám, és megtanultam nem foglalkozni vele. De az biztos, hogy erre is fel kell készülni.

Nyilván rengeteg műfaj létezik, van, amely népszerűbb és van, amely kevésbé népszerű az olvasók körében. Mit vállal magára egy író azzal, hogy kiadja a könyvét?
Sok mindent. Az előbb említett megszólások csak egy fejezete ennek a történetnek. Azzal, hogy kiadunk egy könyvet, kiadunk magunkból is egy darabot. Ez egyfajta támadási felület. Továbbá kritikákat kapunk, amelyek egy része építő (ami jó!), a másik részét viszont a féltékenység és a rosszindulat szüli. Nem egy íróval beszélgettem, aki kapott már ilyet, és nem értette. A vélemény és a rosszmájúság két külön dolog.
Mindemellett persze csodálatos érzés is. Hiszen ott van a másik oldal. Kialakul egy rajongótáborod, megismersz új embereket, új barátságokat kötsz, és az olvasóid rengeteg örömöt tudnak adni. Ha valaki írásra adja a fejét, meg kell tanulnia csak ezzel foglalkozni. 

Holnapi téma: Interjú a Nyomodban főhősnőjével, Daisyvel

Olvasd tovább!