Balatoni József: Ön(h)arckép
Kiadó: Jaffa
Oldalszám: 200
Fülszöveg
Dr. Horolovszky Tamás harmincegy éves jogtanácsos rég belefásult, beleszürkült látszólag gondtalan, kényelmes életébe. Ám egy napon kezébe kerül kamaszkori naplója, és a találkozás Horival, hajdani önmagával rádöbbenti, hogy változtatnia kell az életén. Hiszen annak a tizenhét éves fiúnak voltak vágyai, álmai, világmegváltó tervei. Talán még nincs késő, és dr. Horolovszky Tamás is valóra válthatja őket.
Balatoni József előző két regénye, az Osztályharc és a Kamaszharc immár felnőtt hőse tehát mindent hátrahagyva repülőre ül, és nekivág élete legnagyobb kalandjának. Van egy elválaszthatatlan útitársa is, a naplója. Azt olvasgatja, ha megerősítésre, iránymutatásra van szüksége. Merre induljon, mit tegyen? Végül egy haiti árvaházban kezd dolgozni önkéntesként, és ez az olykor szélmalomharcnak tűnő, máskor lelkesítő munka nemcsak a világról és az élet értelméről való elképzeléseit, de őt magát is megváltoztatja. Hiszen ebbe a távoli országba a Föld minden tájáról érkeznek önkéntesek, és velük együtt Tamás jót és rosszat, örömöt és bánatot is megélhet. A szerelem is rátalál, de egy balul sikerült kirándulás miatt élete egyik legboldogabb pillanatában megérinti a halál szele. Ez a megrázó élmény segít neki továbbmenni azon a belső úton, amelyen komfortzónájából kilépve elindult. Most már elég erőt talál magában ahhoz, hogy megküzdjön önmagával, régi énjével és a rá váró nehézségekkel.
Balatoni József fordulatos és elgondolkodtató új regénye két út története. Az egyik a nagyvilágba, egy távoli, izgalmas országba vezet minket, a másik egy önmagát kereső fiatalember gondolatainak és érzelmeinek belső, nem kevésbé izgalmas világába. Ez a kettős utazás talán nekünk is segít majd eligazodni saját életünkben.
Ezúton köszönöm a Jaffa Kiadónak, hogy elolvashattam Balatoni József: Ön(h)arckép című írását. Őszintén mondom, hatalmas kíváncsisággal vettem a kezembe, hogy vajon mi fog ebből kisülni, nem igazán tudtam, mit várjak tőle. Nos, a következő lett: Van egy mondás: "Varga, maradj a kaptafánál!" Úgy érzem, nem hiába. Tisztelem és becsülöm kedves kollégámat (merthogy tanárok volnánk mindketten - és tetováltak is:D), amiért "celebségét" kihasználva olyan súlyos kérdésekre kíván rávilágítani, mint az önmegvalósítás vagy éppen a nehéz sorsú gyermekek helyzete. Csakhogy aki nem író, az ne akarjon az lenni. Sajnos a fogalmazás számomra egy tehetségesebb 7. vagy 8. osztályos tanuló szintjén volt, ami kissé erőltetetté tette az amúgy kiváló alapötlettel rendelkező történetet. A szereplők ugyanis annyira választékosan beszélnek egymással teljesen hétköznapi szituációkban, hogy az már természetellenes, amit aztán követ a másik véglet Hori kamaszkori visszaemlékezései esetében, ahol kupacban áll a trágárság. Sokszor az volt az érzésem, hogy a különböző részekben nem is ugyanarról a személyről van szó. Az árvaházi részek sajnos kissé felületesre sikerültek, pedig úgy gondolom, a téma sokkal több lehetőséget rejtett magában. Például: a gyerekek névtelenek, arctalanok, sablonosak. Holott biztosan megrendítő sorsokra lehetett volna rávilágítani. És könyörgöm: Ennyi tragédia és ilyen mély szegénység közepette sehol egy problémás kölyök? Aki mondjuk deviáns viselkedéssel reagálna a sors által rá mért csapásokra? Mert én úgy gondolom, a valóságban inkább ez a jellemző. A regény pedig egy csupa rózsaszín cukormáz állapotot mutat be, ahol annyi könny hullik, hogy Hori kb. a történet harmadánál elsüllyesztette minden férfiasságát. A leghitelesebb szereplőnek talán Timeot tartottam, az ő keménysége, határozottsága teszi életszerűbbé a cselekményt. Isten lássa lelkem, azt hiszem, értem mi volt Jocó bácsi szándéka a könyv megírásával, csak valahogy az elméletet nem igazán sikerült átültetnie a gyakorlatba. Az illusztrációk egyébként jók, illenek a könyv stílusához, elgondolkodtatott, hogy nem lett volna-e célszerűbb inkább képregényben gondolkodni. Összességében három csillagra értékeltem a könyvet, de hiszem, hogy ha a téma egy tanórai beszélgetés alkalmával kerül elő (és nem könyvet szeretne írni belőle), akkor a tanár úr maximálisan teljesít.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése