K. Webster & Ker Dukey: Pretty Stole Dolls - Ellopott babácskák
Sorozat: Csinos játékbabák 1.
Kiadó: Könyvmolyképző
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Oldalszám: 264
Fülszöveg
Szép kis babácskáit Benny nagyon szereti,
Mindaddig, míg azok szót fogadnak neki.
Hajukat fésüli, őket szép ruhába bújtatja,
Hogy tökéletességük semmi ne sújthassa.
Ha eljön az éj, velük játszadozni szeret,
Egyikük félénk, de a másik harcol és fenyeget.
Mikor aztán kedvence futásnak ered,
Hiába ígér a másik baba szépeket,
Benny szíve megtört, szeméből könny csorog,
hasztalan küzd, hisz nem férfias dolog.
Kedvence az övé, vissza kell kapnia
vagy a másiknak meg kell lakolnia.
Kevés olyan olvasmányom van, amire az értékelésnél nehezen találok szavakat. Na, ez most olyan. Egy biztos: hátborzongató volt. Benny egy beteg állat, amilyenhez már volt szerencsém hasonló krimikben, pszicho-thrillerekben. Azt a dalocskát sokunkhoz hasonlóan én sem tudom azóta sem kiverni a fejemből. Brutalitásban nem volt hiány, az biztos. Nagyon tetszett a regény koncepciója, hogy rögtön azzal a mozzanattal indít, amivel egy „átlagos” történet véget szokott érni. Felfoghatatlan, hogy mit érezhet Jade ebben a helyzetben. A fél csillagot viszont azért vontam le, mert én a főszereplőkkel nem igazán tudtam azonosulni. Hozzám Macy sokkal közelebb került, az ő érzéseit és viszontagságait valahogy jobban át tudtam érezni, mint a nővéréét. Véleményem szerint, aki igazán sebzett, az ő, neki nagyságrendekkel több viszontagságot kellett átélni, mint Jade-nek. Bo-t nem igazán tudtam hova tenni, olyan igazi szerencsétlen, akik tucatjával futkosnak az utcán a valóságban is, azt a sorsot viszont, amibe került, nem kívántam neki. (Ahogy Jade családjának sem.) Dillon biztosan díjnyertes pasi, de valahogy nem dobogtatta meg a szívemet. Ami viszont igen, hogy mire igazán bepörgött volna a történet, addigra véget ért. A függővégek sosem voltak a szívem csücskei, de ez most kiverte a biztosítékot. Folytatni akarom! Most!!! Kedves KMK, szerintem sokan várjuk az újabb részeket!
Beleolvasó
Ez a könyv nem valós történetet ír le. A nevek, a szereplők,
a helyszínek és az események a szerző képzeletének szüleményei. A valós eseményekkel, helyekkel és élő vagy elhunyt
személyekkel való egybeesés pusztán csak a véletlen műve.
A szerzők megjegyzése
Ez a könyv olyan témákkal is foglalkozik, amelyek a nyugalom megzavarására alkalmasak lehetnek. Ha érzékeny lelkülettel olvasod, legyél óvatos.
Kérünk szépen, hogy a regényről alkotott – remélhetőleg
pozitív – véleményed megosztásakor ne lődd le a poénokat,
hogy a többieknek is izgalomban lehessen részük. Köszönjük, hogy elolvasod, és reméljük, élvezni fogod minden fejezetét.
HULLAJÁNLÁS
A világ összes ellopott, összetört, tönkretett,
fájdalmakkal küszködő, sebesült, piszkos és csinos
játék babájának.
Dukey kisasszonynak támadt egy szörnyen beteg ötlete,
Úgyhogy felhívta K. Webstert, és ahogy tudta, sürgette,
Hogy jöjjön, és hozzon magával gonosz képzelőerőt,
meg a mosolyát,
És azt mondta: írjunk olyat, amilyet még nem látott a világ.
Így hát kettecskén ezernyi jelenetet kieszeltek,
Benne annyi sötét szenvedéllyel, amennyivel csak lehetett.
Miközben együtt írták a bűnös, sötét és mocskos cuccokat,
Rájöttek, hogy az olvasók azt fogják mondani róluk:
kurvára kattantak.
Fiúk-lányok, szeretünk benneteket!
Prológus
Jade
Tizennyolc éves…
Apa mindig mondta, hogy vigyázzunk magunkra. Ne áll-
junk szóba idegenekkel, akármilyen barátságosnak tűnnek
is. Kételkedjünk mindenkiben. Meg akarta tanítani és el akarta
magyarázni nekünk, a beteg világban nevelkedő két naiv kislánynak, hogy milyen is a gonosz, akinek az ámokfutását a híradóban
láttuk. Erővel rávett minket, hogy nézzük annak a világnak a történéseit, amelyik annyira távolinak tűnt a miénktől. Be akarta mutatni nekünk azokat a szörnyetegeket, akik a miénkhez vagy az
övéhez hasonló arc mögé bújva járnak-kelnek – még az Egyesült
Államok közepén is. Egy csendes utcában laktunk, egy csendes kisváros csendes környékén, ez viszont nem jelentette azt, hogy a világ
szörnyetegei ne álltak volna lesben mindig.
– Mindenhol ott vannak – mondta apa. – Nemcsak az árnyékban.
Azt akarta, hogy résnyire szűkült szemekkel és csukott szívvel
szemléljük a világot.
Így is tettem. Apuci kicsi lánya vagyok tűzön-vízen át. Szkeptikusnak születtem. Gyanakvónak. Távolságtartónak. Bizalmatlannak. Szóról szóra betartottam apa utasításait, hogy biztonságban
tudjam a testvéremet és saját magamat.
Egészen addig, míg…
Addig a napig, amíg a feje tetejére nem állt velem a világ. Addig
a napig, amikor mindent elraboltak tőlünk.
Úgy is mondhatnám, hogy minket raboltak el a világból.
Négy évvel ezelőtt közel engedtem magamhoz egy férfit. Hagytam, hogy a bennem lakozó kíváncsi kislány elfelejtse a legfontosabb leckét, amire apa megtanított. Nem minden szörnyeteg vadászik sötétben. Levetettem az örök páncélomat egy szelíd aranybarna
szempár és egy huncut mosoly kedvéért. Meggyengültek a sziklaszilárd falaim, megfosztva engem a nyugalomtól, káoszt szítva a
hormonháztartásomban. Tizennégy évesen remegni kezdtem egy
férfiért, aki sokkal idősebb volt nálam.
Benny.
Legalábbis azt mondta, hogy így hívják. Hazudott. Mindig csak
hazudott
Benny Szép Játék babái.
Újra és újra végigpörgetem magamban azt a napot. Más végkifejletről álmodom, de mindig itt lyukadok ki. Még mindig összevissza ver a szívem, ha eszembe jut, amikor először találkoztam vele.
Sohasem fogom elfelejteni azt a napot.
Promóciós videó
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése