Stephen King: Az
Kiadó: Európa
Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szappanos Gábor, Szántó Judit
Oldalszám: 1200
Fülszöveg
Heten voltak, gyerekek – mind a heten a másság számkivetettjei: Bill, a bandavezér, mert dadogott; Ben, akit kövérsége miatt csúfoltak; Richie, aki mindig előbb jártatta a száját, és csak azután gondolkodott; Stan, akit zsidósága miatt közösítettek ki a többiek; Mike, akit a bőre színe miatt; Eddie, aki félt, szorongott, és persze súlyos asztmás volt, és végül az egyetlen lány, Beverly, aki csak szegény volt, rossz ruhákban járt, és akit az apja ütött-vert, testileg-lelkileg terrorizált. Ők jöttek össze, kötöttek életre-halálra szóló barátságot és vérszövetséget, ami oly nagy erőt adott nekik, hogy még a város életét pokollá tevő, huszonhét évenként feltámadó, gyermekekkel táplálkozó, ezerarcú szörnnyel is szembe mertek szállni odalenn, a város alatti kiismerhetetlen csatornarendszer labirintusában. Meg is sebesítik Az-t, majd felnőttként, drámaian megfogyatkozva újból visszatérnek, hogy gyermekkorukban tett fogadalmukat megtartsák, s ha lehet, egyszer s mindenkorra végezzenek vele – hogy a megmaradt és az eljövendő gyerekeket soha, de soha ne tarthassa többé rettegésben Az. Ahány oldal Stephen King terjedelmes regénye, annyi meglepő esemény, váratlan fordulat. Az író rajongói ezúttal is azt kapják, amire számos nagysikerű művének ismeretében bizton számítanak. A könyvből Tommy Lee Wallace kétrészes filmet készített, amelyet nemrég az ORF tévécsatorna is vetített.
Mondtam már, hogy King egy zseni? Biztosan, de csak ismételni tudom magam. Gyakorlatilag 30 évig szántam rá magam, hogy belekezdjek ebbe a kultikusba – számos más Stephen King regényen túl vagyok már – de ez eddig váratott magára. És nem a terjedelme tartott vissza, hanem mióta csak hírből is ismertem a Krajcárost, erős fenntartásaim voltak a bohócokkal szemben. Most viszont összeszedtem a bátorságom, és nagyon nem bántam meg, hogy felnőtt (érett) fejjel találkoztam ezzel a regénnyel. Így is három hónapomba telt elolvasni, ami nemcsak a sok egyéb elfoglaltságnak volt köszönhető, hanem mert helyenként néha bizony meg kellett állnom emészteni. Az Az ugyanis sokkal több, mint gyerekeket riogató (és evő) bohóc, hanem egy hihetetlenül zseniálisan felépített pszicho-thriller. A gyerekek gyakorlatilag leképezik a társadalmat, a felnőttek „homokba dugom a fejem” hozzáállását a dolgokhoz pedig Derry lakossága tökélyre fejlesztette. Az pedig, hogy mindez egy földöntúli entitáshoz kapcsolódik, csak hab a torán. A történet hosszú oldalakon keresztül bontakozik ki míg eljutunk a végkifejletig, azonban egyetlen betűjét sem tartottam feleslegesnek. A párhuzamos történetmesélés, amit a végéhez közeledve az író zseniálisan megoldott azzal, hogy már a mondatok közepén is ugrunk az időben, folyamatos figyelmet követel az olvasótól, egyúttal pedig fokozza az izgalmakat és óriási pluszt ad a cselekmény kibontakozásának. Az egyéb King-regényekre való utalás pedig szintén lenyűgözött. spoilerPl. Dick Hallorann megjelenése, vagy, hogy Henry Bowers „Christine-nel” utazik a Városháza Szállóig. spoiler vége A Vesztesek Klubjának tagjait egytől-egyig kedveltem, ami azonban meglepett, hogy a történet végére Azra sem tudtam ellenségesen tekinteni. Ahogy egyre inkább megismertük a lényét és a természetét, úgy kezdtem empatikussá válni az irányába. Amikor pedig már a gondolatait is megismerhettük, valahol még sajnáltam is. Hiszen ő gyakorlatilag nem ismert más létezési formát a sajátján kívül, tetteit a fizikai szükségleteinek ösztönös kielégítése vezérelte. Mivel nem ismert érzelmeket, nem is dönthette el, hogy a cselekedetei jóvá vagy rosszá formálják őt. Ellentétben az emberekkel, akik viszont képesek lettek volna döntéseket hozni a saját életük irányítása érdekében, ehelyett azonban „struccpolitikát” folytattak. Véleményem szerint Derry igazi gonosza maga a lakosság volt, csak könnyebb volt Az jelenlétére fogni a dolgokat. Elvégre sokkal nehezebb szembenézni a félelmeinkkel és cselekedni, mint tehetetlenségre hivatkozva külső szemlélőnek maradni. Meg kell mondjam, tiszteltem ezt a hét gyereket. spoiler Ezért is ütött szíven a történet végén a felejtés. Azt hiszem, értem, hogy miért döntött King emellett a befejezés mellett, de elfogadni nem tudtam. Szerintem járt volna nekik annyi, hogy együtt maradhatnak. spoiler vége Az abszolút kedvencem azonban a Teknősbéka volt. Ugyebár ő is semleges, nem nevezhetjük ki sem pozitív, sem negatív karakternek, a stílusát iszonyatosan bírtam. Kár, hogy nem kaptunk belőle többet. Összegezve tehát a horror nagymesterének ez a regénye mindenképpen alapmű mindazok számára, akik nem rettennek el eleve a műfajtól. Hátborzongató, viszont nem a változatos halálnemek és az elfolyó vér mennyisége miatt, hanem azok miatt a mélyen szántó gondolatok miatt, amelyek az első laptól az utolsóig áthatják a regényt. Szerintem bakancslistás dolog elolvasni, én pipáltam ,és nagyon örülök, hogy megtettem.
Előzetes
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése