Fülszöveg
A nevem Amadeo Dacosta, de neked… neked csak Atyám.
Hónapokon át figyeltem Carlotta Tomassit. Csak az alkalomra vártam, hogy kiragadhassam a kényelmes életéből. A maffiavezér lánya nem lesz többé édes és ártatlan. Nem, ha rajtam múlik.
Elrabolják. Elviszik. Fogoly lesz. Carlotta engedelmes kis bárányból megtört bűnössé válik a cellában, amit csak neki építettem. Szinte még gyerek, egy elbűvölő, ártatlan szépség. Ő lesz a legféltettebb tulajdonom.
Várom a pillanatot, mikor felébred és rájön, hogy most már hozzám tartozik. Az enyém. A félelem. A várakozás. A fájdalom. Mindent elveszek tőle. Az első szavaimmal pedig megpecsételem a sorsát.
Ideje gyónni, kis bűnösöm.
És Atyád nem bocsát meg.
Ez a mocskos pap, álmaid… vagy épp rémálmaid főszereplője.
A Vallomás egy sötét romantikus maffiaregény, ahol a főhősnőt elrabolják és fogva tartják.
Prológus
„Boldog ember, akinek az Úr vétkeit
fel nem rója.”
- Rómaiaknak írt levél, 4:8
Amadeo Atya
Tekintetem árnyékként követi a kis bűnöst, ahogy
átszeli a helyiséget. A Twisted Sip nevű bár Malborne egyik
legpocsékabb részén található. A negyedet bordélyok,
bárok, kocsmák töltik meg. Otthont ad több száz részeg
alaknak, akik minden egyes centjüket olcsó italokra és
túlárazott drogokra költik.
Carlotta Tomassi messze kitűnik a tömegből.
Gyönyörű. A szépsége miatt olyan feltűnő. Tűzvörös haja,
fényesen izzó borostyánszínű szeme meghazudtolja olasz
származását. Egy csinos, aprócska, gömbölyded lány. A
viselkedéséből arra következtetek, hogy utóbbira csak nem
olyan rég tehetett szert, ugyanis a lány fájdalmasan nincs
tudatában a testének, sem az ellenkező nemre gyakorolt
hatásának. A helyiségben tartózkodó összes férfi szeme
rátapad, falják minden mozdulatát, minden mosolyát,
ahogyan idegesen a füle mögé tűri a haját.
Én sem vagyok különb.
Csakhogy, az itt lévő férfiak rohadtul semmit nem
jelentenek. Csak az alapzajt képezik, egy az egyben kizárom
őket, miközben Carlottát figyelem. Megszállottja vagyok
immár nyolc éve. Hamarosan már nem csupán
vágyakozom utána.
Az enyém lesz.
A tulajdonomat képezi – egészen az ártatlan arcán
felragyogó félős mosolytól az aranyos kis szűz puncijáig.
Tartozik nekem. És én hamarosan, kibaszottul hamarosan
bevasalom rajta az adósságát.
Minden városnak meg van a maga királya, Malborneban pedig a bandák uralják az utcákat, a bandákat pedig a
maffia. La famiglia szabályozza a környéket, és számos
család igyekszik kivívni az egyeduralmat a tengerparti kis
város felett. Massimo Tomassié a legtöbb hely. Egy
kegyetlen, ötvenes éveiben lévő férfi, aki évtizedek óta lop
és élvezi a másoktól elvett javakat, mert az emberek vagy
túlságosan rettegnek tőle vagy túl gyengék, hogy szembe
szálljanak vele. Carlotta pedig az egyetlen lánya, a lopott
birodalom örökösnője.
Vajon hogyan sikerül kicseleznie maffiózó apja
irányításmániáját?
Ha Massimo helyében lennék, bezárnám a lányt a
szobájába. Nem engedném csak így ki szabadon. Túl nagy
kísértést jelent bármelyik férfinak ebben a teremben.
Különösen azoknak, akik hozzám hasonlóan
kielégíthetetlen étvággyal rendelkeznek. Carlotta
szerencsétlenségére azonban még a szépsége sem mentheti
fel a családja által elkövetett bűnök alól.
– Még egyet – dünnyögöm a pultosnak, aki némán
bólint, majd elém csúsztat egy újabb pohár scotch-ot.
Senki nem szúr ki a túlzsúfolt bárban. Már rég
megtanultam, hogyan válhatok láthatatlanná, talpig
feketébe öltözve pedig gond nélkül belesimulok a háttérbe.
Olyan jól eggyé tudok válni az árnyékkal, néha magam is
megkérdőjelezem nem-e váltam már azzá.
Figyelem, ahogy Carlotta együtt nevet a barátaival. A
másik lány sokkal inkább az én ízlésem. Szexis, magas,
karcsú, barna szikrázóan kék szemmel, napbarnított bőrrel,
egyetlen apró szépséghiba sincs rajta. Eljátszom a
gondolattal, hogy megdugom. Nem volna nehéz. Épp
olyan könnyű volna belemászni a fejébe, mint az átkozott
bugyijába. De nem! Óvatosnak kell lennem. Nem
bukhatok le Carlotta előtt, nem tudhatja, hogy szemmel
tartom. Vagy ami még rosszabb, ha az apja rájönne,
mekkora veszélyben is van a drága kislánya. Hónapok óta
követem Carlottát. Minden héten megjelenik itt egyszer,
szinte semmit nem iszik és csak vágyakozva bámulja ahogy
cinkostársa – talán Serafina – minden alkalommal új pasit
szed fel.
Azon tűnődőm, vajon ő miért fogja vissza magát. Miért
nem akarja ő is megízlelni a tiltott gyümölcsöt. Csak áll és
figyeli, ahogy a barátnőjét főzögetik, félrevonják, minden
bizonnyal egy gyors menetre a bár mögötti sikátorba. De ő
sohasem flörtöl, sohasem élvezi a figyelmet. A legtöbb
jelenlévő fickó persze túlságosan beszari. Szinte angyali
szépsége megközelíthetetlenné teszi. Ráadásul, minden
városbeli gazember tudja, hogy Massimo Tomassi lánya.
Senki sem baszakszik vele. Tudják jól, mi történik azokkal,
akik megpróbálják. Malborne egyik lepukkant részén
találják magukat egy gödörben, elmetszett torokkal, véres
péppé vert arccal. Még a saját anyjuk se ismerne rájuk.
Felhajtom az italom, aztán intek a csaposnak. Van elég
esze, hogy befogja a száját. Amúgy is régen volt már rám
hatással bármilyen alkohol. Azért iszok, mert szeretem,
ahogy a nedű égeti a torkomat. Azóta képtelen vagyok
berúgni, hogy az alkohol a gyógyszeremmé vált
Megtörlöm a számat fekete bőrdzsekim ujjával, majd
felállok. Hirtelen rám tört az ellenállhatatlan vágy, hogy
közelebb menjek hozzá. Hogy lássam. Hogy mélyen
magamba szívhassam az illatát. A lánynak, akit alig egy hét
múlva el fogok rabolni. Akit addig fogok kínozni, bántani
és dugni, míg be nem hódol. Azt, akit meg fogok törni.
Lassan szelem át a kettőnk közti távolságot, csizmám
talpa hozzáragad a koszos padlóhoz. Elég szokatlan helyet
választott Carlotta, de gondolom itt lehet igazán önmaga,
itt megszabadulhat az apja által ráerőltetett béklyóktól.
Vajon hogyan tud kilógni az őrök mellett minden héten?
Fogalma sincs, hogy a közelében vagyok. Félénk
mosollyal fogadja egy srác hízelgését. Olyan közel vagyok,
megérinthetném. Megérinteni őt… Tilos. Nem merülhetek
el ebben a fantáziában. Még a végén éreznék valamit a
romlott kis ribanc iránt. De egyetlen ujjnyi távolság van
csak köztünk. Egy apró simítás nem árthat senkinek. Az
még nem öl meg, ha az ujjbegyemmel leheletfinoman
megcirógatom csupasz, sápadt bőrét.
Megnyalom az ajkam, figyelem, ahogy tudattalanul is
köröket rajzol az alkarjára, miközben a srác szédíti. Az a
tipikus iskolás suhanc, bizonyára gazdag szülőkkel.
Kétségem sincs afelől, csak egy könnyed prédára les a
város kocsmáiban. Lehet, hogy nem is idevalósi. Nem úgy
fest, mintha tudná, kicsoda Carlotta apja. Ráadásul Carlotta
túl könnyű áldozat. Aprócska és törékeny, nem tudna
ellenállni.
Már épp nyújtom a kezem felé, mikor a kibaszott
szarházi elhúzza előlem, csak a levegőt ragadom meg.
Elmormolok egy káromkodást olaszul.
Elvette tőlem.
Követem távolodó alakjukat, egy pillanatra sem
tévesztem Carlottát szem elől. A gazember a klub egy
csendes sarka felé tereli, valamit suttog a fülébe. Ki tudja,
mi a fenét ígér Carlottának, aki a füle tövéig elpirul.
Visszasimulok az árnyékba. Újabb és újabb és újabb
pohárnak nézek a fenekére. A kis bűnösöm végre aztán
elérkezettnek látja az este végét, mikor a barátnője már
lábra se tud állni. Megpróbálja lerázni túlbuzgó udvarlóját.
Megszorítom a poharat, mikor a suhanc megragadja a
karját. Nem akarja elengedni.
Nem számít mennyire szeretnék közbeavatkozni,
tudom, hogy nem szabad. Nem kockáztathatom, hogy
meglásson. Szerencsére a barátnője tököt növeszt,
eltaszítja a szarházit Carlottától, közben üvöltözve
sértegeti.
A lányok aztán reszketve telefonálnak, bizonyára egy
taxit hívnak, hogy kijussanak erről a pokoltanyáról. A
szívemben tátongó fekete lyuk beszippantja az érzéseim,
miután távoznak.
Nem mozdulok, tekintetemmel követem a senkiházit,
aki korábban elvette tőlem Carlottát. Egyik részeg
ribanctól a másikig megy, míg végül talál valakit, aki olyan
részeg, azt sem tudja mi folyik körülötte. Előhúzok egy pár
fekete bőrkesztyűt a zsebemből és óvatosan felhúzom.
Lecsapok egy százdolláros bankjegyet a pultra, aztán a
páros nyomába szegődöm.
A fickó félig vonszolja, félig cipeli prédáját az
elhagyatott sikátorig. A lány egyszerre kuncog és sír, mikor
erőszakosan a szoknyája alá nyúl. A szarházi elégedetten
felnyög, tovább tapogatja a tinédzser testét. Kizárt, hogy ez
a lány nagykorú legyen.
Csikorgatom a fogam.
A lány nyöszörög, könyörög, hogy hagyja abba, de ő mit
sem törődik vele. A lány egyik cipőjének kitörik a sarka,
mire felkiált, erre a srác keményen a falhoz vágja. Ügyet
sem vet a kiáltozására.
Némán, vészjóslón közelítem meg őket, akár egy árny.
Mielőtt bármelyikük észrevehetne már cselekszem is.
Megragadom hátulról a srác fejét, teljes erőből a
téglafalhoz vágom. A lány felsikolt, és kiszakítja magát a
karjaiból. Hitetlenkedve és immár teljesen józanul mered
rám.
– Tűnj innen a picsába – vicsorgok rá. – Menj haza! Ne
gyere ide vissza többet. Soha.
– Nem, de… Én… Ki… - dadogja a részeg ködön át.
– Baszottul. Menj. Haza. MOST! – üvöltöm, mire
csukladozva kitántorog a sikátorból törött cipőjén.
Csak ketten maradtunk a nyöszörgő sráccal.
Megragadom a nyakát, ismét a falhoz vágom, mire
hangosan felnyög.
Nem végeztem még.
– Azt hiszem, ketten maradtunk – mormolom, mikor
találkozik a tekintetünk. Arccal előre a falhoz nyomom. –
Láttad az arcomat is, ami eléggé sajnálatos. Neked,
természetesen. Nem nekem.
– Ki a fene maga? – vicsorogja az orrát szorongatva. – Picsába! Eltört.
Vér csordogál végig az arcán. A tekintetük ismét
találkozik és ekkor jövök rá, a seggfej teljesen józan.
Vadászott ezekre a lányokra, csak az alkalomra várt. Egy
áldozatra. Ha nem lépek közbe, megerőszakolta volna azt
a szerencsétlen lányt.
Vajon hányszor csinálta már ezt?
– Ahhoz semmi közöd – közlöm az undorító féreggel.
– Ez a szokásod? Ártatlan lányokat bántani? Talán csak az
esélyt lesed ezen a lepratanyán?
Vagy ostobának, vagy hasonszőrűnek nézhet, mert
megvonja a vállát
– Gyakorlatilag ő kérte. Mindig ők kérik.
Felmordulok, ismételten a falhoz vágom.
– A picsába, ember, megvesztél? – kiált fel fájdalmában.
– Talán a cseszett húgod vagy mi?
– Valakinek a húga. Valakinek a lánya. Számít? –
csikorgom – Csak az számít, hogy meg fogsz fizetni a
kibaszott bűneidért. Most, itt.
Ó, igazán? – nevet a képembe. – És mégis mi vagy te?
Isten küldött, hogy jó útra téríts?
– Pontosan – vigyorgom, mikor a fickó fészkelődni
kezd. Hamarosan azonban rá kell eszmélnie, hogy
hasztalan. – Ébresztő, cazzo. Malborne-ban vagy. Itt
mindenki szarházi. Én pedig minden szarházitól
megszabadítom ezt a várost.
– Igen? És hogy képzeled? – kérdezi dadogva.
Most már félti a nyomorult életét. Helyes.
– Mégis mit gondolsz, mi vagy te? A ribancok
bosszúállója, akik azt se tudják, hogy tartsák zárva a
lábukat?
– Ó, milyen okos vagy. Milyen kár, hogy ezt kell
tennem.
Gyors mozdulattal a nyakához kapok. Az utolsó szavait
már nem tudja kimondani, mert mire kinyitotta volna a
száját már ki is törtem a nyakát. Akár csak egy gallyat.
Hetek óta most gyilkoltam először.
Olyan kibaszottul jó érzés – felnyögöm a
megkönnyebbüléstől. Az adrenalin ismerős hulláma
szétjárja az ereimet. Vigyorogva lenézek a karjaimban
tartott testre, aztán elengedem. Élettelen, törött teste egy
puffanással landol a földön. Ellenőrzöm, hogy valóban
egyedül vagyok-e, majd megtörlöm kesztyűbe bújtatott
kezemet a farmeremben. Nem akarom magamon érezni az
erőszaktevőt.
Keresztet vetek, elmormolok egy gyors imát az immár
halott férfi lelki üdvéért.
Őt már nem lehet feloldozni, de engem még igen.
Előhúzom a rózsafüzért a zsebemből. Megcsókolom a
keresztet, majd visszateszem. Vetek egy utolsó pillantást a
merev testre, majd ráköpök a cazzo halott arcára.
Tekintetére groteszk grimasz fagyott.
Holnap rátalálnak. Hívják a rendőrséget, de ezúttal sem
tesznek majd semmit. A rendőrségnek nincs hatalma a
városban. Massimo kibaszott Tomassi a főnök.
Eltávolodom a lány majdnem támadójáról, beolvadok a
hátsó sikátor árnyaiba.
A fuvarom néhány utcányira vár. A fivérem megint ki
lesz kelve magából, aggódik a Tomassi ribanc iránti
megszállottságom miatt. De még Valentino is tudja, hiába
próbálna közbeavatkozni.
Ma akár meg is sérülhetett volna.
Egyetlen rossz mozdulat, egyetlen rossz szó és
megerőszakolta volna a férfi, akit megöltem. Ökölbe
szorítom a kezemet.
Senki nem nyúlhat hozzá. Senki nem bánthatja. Senki
sem erőszakolhatja meg.
Én leszek az első.
– Hamarosan, Carlotta Tomassi, nem
leszel már vétkes.
Készüljetek, nemsokára nyereményjáték érkezik FACEBOOK oldalunkon!!!
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése