Sziasztok!
Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok egy kézműves emberke, de egyszer-egyszer mindenkinek ki kell lépni a komfortzónájából. Nos nálam most jött el a pillanat. Bloggertársaim azt is tudják, hogy rövid úton kihívásfüggővé váltam a molyon, (amelynek előnyeiről és hátrányairól szintén olvashattok tőlem egy szösszenetet a közeljövőben), ennek is köszönhetem, hogy most alkotásra adtam a fejem. Könyvjelzőt kellett ugyanis készíteni. A véletlen úgy hozta, hogy kicsi fiam pedig a digitális oktatásnak köszönhetően kapott könyvjelzőkészítős feladatot magyarból, így belevágtunk. Ő az ötösért, én a plecsniért.

Csemetémre rendkívül büszke voltam a végeredményt látva, és ismerve a saját hozzáállásomat a kézműveskedéshez, a saját macskámra sem panaszkodtam. A férjem, miután meglátta a műveinket csak ennyit fűzött hozzá: "Hát igen, mindenki magából indul ki. :)" Szerintem a cicám testalkatára célzott...
Nem mondom, hogy könyvjelző-tömeggyártásba kezdek, de szerintem néha igenis jól esik olyan dolgot csinálni, amit amúgy ritkán teszünk meg. Emellett vidám és értékes perceket szerezhetünk vele magunknak és gyerkőceinknek (tesónknak, barátainknak, stb.), utána pedig, ha kinyitod az épp aktuális olvasmányodat, és két kezed munkája simul a lapok közé (nálam a fiamé), az oltári büszkeséggel tud eltölteni.
Remélem sikerült bennetek kedvet ébresztenem egy kis kézműveskedéshez! Jó szórakozást, kellemes időtöltést kívánok hozzá, és nagyon fogok örülni, ha ti is megosztjátok velem az alkotásaitokat!

Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése