Értékelés | E. Lockhart: A hazudósok

kép forrása

|Tedd kívánságlistára!|Rendeld meg!|

Fülszöveg

Egy gyönyörű és előkelő család.

Egy magánsziget.

Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.

Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.

Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.

Hazugságok hazugságok hátán.

Igaz szerelem.

Az igazság.

A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.

Olvasd el!

És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!

Ha E. Lockhart: A hazudósok című regényéről kell véleményt alkotnom, meg kell mondjam, elég nehezen találok szavakat. Már csak azért is, mert nehéz spoilermentesen írni a könyvről, viszont - ahogy előttem már sokan leírták - minden apró cselekménymorzsa lelövi a történet csattanóját. Természetesen én is elolvastam egy csomó értékelést, mielőtt nekiálltam az olvasásnak (hiába, szokásom), amik viszont tényleg csak arra voltak jók, hogy még jobban felcsigázzanak. Azt már mindenesetre tudtam, hogy valami oltári nagy csavar lesz a történetben. Természetesen így volt! Az igazi "what the f..k" élmény konkrétan a 166. oldalon jött el, ahol tényleg megállt bennem az ütő, de onnét is tartogatott még a könyv rácsodálkozásokat. Igazából az elején kicsit össze voltam zavarodva, hogy mikor járunk a valóságban és mikor Cadence fejében, ezért úgy gondoltam, a könyv címe biztosan ehhez kapcsolódik majd. Aztán rájöttem, hogy a megnevezés egy sokkal összetettebb problémát takar, igazából az egész Sinclair családot jellemzi ezzel az egyetlen szóval. Összességében és tagonként is. Azt viszont nem igazán értettem, hogy az ominózus csapatot miért illették ezzel a névvel. Gyakorlatilag ők voltak azok, akik hajlandók lettek volna felrúgni ezt a hazugságvilágot, amit az előző generációk felépítettek. Vagy mégsem? Vagy ők is csak a maguk hazugságvilágát építgették? Egy biztos, ha egyszer a Beechwood sziget lakói beleásták magukat a fejedbe, nem akaródzik nekik onnét egyhamar kijönni. Az ember folyton a történeten rágódik, az egészen nagy volumenű cselekvésektől a legapróbb mozzanatokig. Ritkán emelek ki kedvenc jelenetet egy-egy könyvből, de most egyértelműen ki tudom emelni azt a jelenetet, amikor Gat elmagyarázza Cadynek, hogy ő miért is azonosítható az Üvöltő szelek  Heathcliffjével. A 4 csillagos értékelés igazából két dolog miatt lett nálam indokolt. Az egyik, hogy nem igazán tetszik a cím magyar fordítása. Nekem ez kissé gyerekes, nem illik a történet egészét belengő borongós hangulathoz. Mert akárhogy is nézzük, hiába van nyár, hiába vagyunk a tengeren egy minden luxussal megáldott szigeten, az egészet áthatja valami komorság már a könyv elejétől kezdve. Nekem az eredeti cím (We Were Liars) sokkal jobban tetszik. Akik pedig még nem olvasták a könyvet, azok kérem, ITT ÁLLJANAK MEG, mert a másik okom az egy csillag levonásra sajnos nem megy spoilermentesen. Sajnos én nem tudtam olyan könnyen felmenteni Cadence-t a felelősség alól, ahogy a többiek tették. Akár azt is mondhatnám, hogy dühös vagyok rá, hiszen az önfejűsége trgédiába taszított egy olyan családot, akiknek már amúgy is megvolt a maguk baja. A misztikum pedig nálam valahogy nem fér bele ebbe az egészbe. Ha pedig - tegyük fel - az egész csak Cadence fejében játszódott le, akkor túlságosan könnyen kapott feloldozást saját magától a történtek miatt. Visszapörgetve a lapokat, valóban voltak utalások erre a "természetfeletti" szálra vonatkozóan, és valószínűleg kellett is Cady gyógyulásához, de ezt én egyelőre nem éreztem megérdemeltnek.

A végére pedig egy jó tanács mindenkinek: olvassátok el A hazudósokat, mert az igazságot senkitől sem kaphatjátok meg semmilyen véleményen és értékelésen keresztül, csakis nektek tárja fel magát.