Sziasztok!
Mai bejegyzésünk egy interjú, melyet Kikyo készített az írónővel. Kiderül hogy Robin O'Wrightly hogyan lett Robin O'Wrightly, mik a jövőbeli tervei, illetve azt is megtudhatjátok honnan inspirálódik az írónő :)
Szerintem ez egy igazán fantasztikus interjú lett, köszönjük az írónőnek :)
Lehet, hogy sablonos a kérdés, de kezdjük a kályhától. Mik voltak az első lépéseid az íróvá válás útján?
Dehogy sablonos, sőt, köszönöm a kérdést! Ez szükséges is, hiszen sokan nem ismernek, illetve eltart egy darabig, mire rögzül az olvasókban. Valamint nekem sem árt fel-feleleveníteni, honnan jöttem. Tanulságos történet, ezen keresztül látom a saját fejlődésemet is. :) 12 évesen van első emlékként, hogy kisregényt készültem írni, de már akkor sem készültem hajózási viszonylatnak (nem komp lettem), ugyanis erotikus thrillerbe vágtam a fejszémet. Érthetően elmeszelte a cenzúra - mikor megtalálták, ki kellett dobnom, és nagyon leszidtak érte. :'( :D Persze a fejemben megmaradt a történet, így hamvából újraéledve ma az egyik történetem, a #Wetoo - Kettős kereszt (Gyilkos emlék) részét képezi. Ezután kicsit összeszedtem magam, és a hagyományos úton próbálkoztam tovább: 14 évesen versekkel, később novellákkal. Akkoriban kapott el az abszurd (angol) humor-láz, kis jeleneteket (szkiteket), színdarabkákat írtam. A családom, baráti köröm díjazta, meg egyszer az iskolám, de tovább nem mentem. Érettségi után az újságírás és a kiadványszerkesztés útjára léptem.
A molyos adatlapodon olvastam, hogy 1990-ben próbálkoztál először - ahogy te fogalmazol - "felszínre törni", a nagy debütálás azonban csak 2010-ben érkezett el. Szabó Borka vagy Robin O'Wrightly változott meg? A régi ötleteidet valósítottad meg, vagy új történetekkel érkeztél meg a köztudatba?
Azt hiszem, Robin csatlakozott hozzám. Addigra már megérett, képes lett az önálló életre, megnyilvánulásra, addig csak névtelenül, magának hangicsált. Persze írogattam én, novellákat, verseket, újságcikkeket, interjúkat, de még nem voltam önmagam, kerestem a hangomat. Aztán édesapám halálát követően valahogy felébredt bennem a regényíró. Egy régi ötlet, egy a baráti körömben nekem szegezett, kamaszkori kihívás kelt életre Erelem (eszetlen szerelem) néven, illetve a már említett, régen eltemetett gyerekkori történet. Utána egy családi titok került napvilágra, ami alapjában változtatta meg az életemet. Innentől nem volt megállás...
Honnan inspirálódsz? Konkrét személyek, élethelyzetek jelennek meg a könyveidben vagy minden a képzeleted szüleménye?
Is-is. Alapesetben bármi inspirálhat, de szó szerint. Volt már példa rá, hogy néhány kommentből könyv született. A szereplők nagyrészt kitaláltak, esetleg hordoznak egy-egy olyan tulajdonságot, amit valós személyről mintázok, de zömében fiktív figurák. Egyedül a családregényem, az Emlékkönny - Egy igen-zet története alapul megtörtént eseményeken, valaha élt, élő emberekkel, illetve az ifjúsági sci-fantasy-sorozatom, a Tripiconi sztori alapvilága létezik - édesapám találta ki -, emellett egyes szereplők a családtagjaim avatárjai, meg az enyém.
Hihetetlen, hogy ennyi különböző műfajban képes vagy alkotni, méghozzá - ahogy tapasztaltam és hallottam - mindegyikben igazán jól. Ez nem kis teljesítmény, ezért kérlek, mesélj kicsit a kulisszatitkokról! Hogyan születik meg egy Robin O'Wrightly regény?
Most azt kéne írnom, hogy "és akkor az író leült a székéhez"... De nem, ennél ez jóval spontánabb. Annyira az, hogy nem született még két könyvem egyformán! Van, amit évtizedekig hurcoltam magamban; van, ami egy délután kipattant, eonhosszúságú hazugság nyomán; és olvan is akad, amit szerintem már tíz éve írok egyfolytában, de a harmada sincs kész. :D Teljesen random, ahogy kezdődik. Nincs receptem. "Kijön, aminek ki kell jönni" - mondta Andi barátnőm, aki ezzel az egyik mondatával például elindította az Andrea & Andrea sorozatkezdő könyvem létrejöttét. Aztán persze már összeszedettebben folytatom, de az sem feltétlen működik minden könyvnél ugyanúgy. Bár az biztos, hogy a "leülök, és addig írok, amíg kész nincs" típusú alkotás hatékonyabb, mintha előre terveznék, vázlatolnék, szinopszist írnék, karakterleírást, szereplőrajzokat... Abból kevésbé lesz valami, mintha csak simán hagyom kiáradni, ami bennem van. Nekem ez működik, úgy tűnik. :)
A civil életben is ennyire sokoldalú vagy, mint az általad alkotott műfajokban?
Civilben grafikusként és szöveggondozóként is tevékenykedem - egy könyvet elkísérek a kézirattól egészen a nyomdáig. Illetve ifjúkoromban kacérkodtam az énekléssel kórusban és szólóban, meg a rádiózással is; de a középsuliban még a vegyészpálya is kinézett - szóval azt hiszem, igen, elég sokoldalú vagyok. (Gömb. Az egy végtelen sok oldalú kocka.) Ennek az az oka, hogy sok minden érdekel. Persze most az idei év eléggé elvette a kedvem a kísérletezgetéstől, de ettől függetlenül most kiélvezem, hogy a könyvkiadás keretein belül is rengetegféle tennivalóm akad.
Írni szeretsz inkább vagy rajzolni?
Mikor hogy. :) Nehéz választani, nem is igazán tudok. Most mindkettő egyformán hiányzik, hogy a teljes jobb karom kispadra küldött. :(
Ha nem te magad illusztrálnád a könyveidet, kit kérnél meg erre?
Ashley Redwoodot. Ő egyszerűen zseniális grafikus.
Van példaképed? Ha igen, ki, és miért ő?
Brunella Gasperini, aki olasz írónő, sajnos már nem él. Ő jegyzi az Én és ők, Mi és ők, Egy nő és más állatfajták című könyveket. Emberként, anyaként is szimpatikus, és amikor olvastam, min ment keresztül - Olaszországban hasonlóan üldözték az ötvenes években a másképp gondolkodókat, mint nálunk; csak pepitában, ott a "jobb" volt a "bal" -, még jobban a szívembe lopta magát. Valahogy nagyon "ő" vagyok, persze külsőleg nagyon nem, mert ő kicsi volt és vékony, de belsőleg iszonyatosan úgy érzem, hogy hasonlítunk.
Én egy igazán nyílt, szókimondó és egyenes embernek ismertelek meg. Mégis mi késztetett arra, hogy álnevet válassz magadnak?
Leginkább szakmai szempontból akartam elkülöníteni az illusztrátori, korrektori vonaltól. Manapság "átok", ha valaki egyszerre túl sok mindennel foglalkozik. Azt mondják, szükség teszi és "nem profi". De hát tehetek én róla, hogy minden érdekel? :D Így aztán mindent kitanulok és beleártom magamat! A kolofonban amúgy is jobban néz ki, ha két-három különböző név van, mintha csak egy lenne. Ráadásul 2010-ben – amikor elindultam vele „agyban” –, még hátrányos pozícióból indult egy író női névvel, én úgy vettem észre. Ezért kitaláltam az uniszex Robin O'Wrightlyt.
Azt írtad, a te könyveidet vagy szeretni, vagy utálni lehet. Hogy viseled a kritikát?
Igyekszem kívülről szemlélni, úgy könnyebb befogadni. Hazudnék, ha azt mondanám, a rossz nem visel meg, vagy a jó nem dob fel, mert hát de. :) Viszont muszáj arra treníroznom magamat, hogy a rosszat viseljem el; ami érdemes, azt fogadjam meg és javítsam legközelebb, de ami nem érdemes, azon sürgősen lépjek tovább. A jókat tudatosan arra használom, hogy erőt merítsek belőlük, mivel tudom, hogy a rossz erősebben lehúzza az embert. Ez a lelki gravitáció. Ez ellen folyamatosan küzdenem kell nekem is, mint bárkinek. Szerencsére sokan szeretik a könyveimet. Az utálókkal meg nem foglalkozom. „Haters gonna hate.” Rengeteg más könyv van, amit tudnak olvasni, nagy ez a világ, elférünk benne szerintem.
Van(nak) olyan személy(ek), akinek a véleménye sokat jelent számodra?
Igen. A családomé, elsősorban, főleg, mert ők is szakmabeliek. Aztán idősebb, tapasztalt írók. A barátaim is, akik támogatnak. Enélkül nem sokáig maradhat talpon az ember.
Mi a véleményed a kortárs magyar írókról? Mennyire ismeritek egymást?
Méltatlanul alulreprezentáltak vagyunk egy szűk skálán. Őszintén! Ma Magyarországon nincs túl jó renoméja a hazai irodalomnak, most az okokat ne firtassuk, mert akkor interjúkötet lesz belőle, nem poszt. :D De az biztos, hogy ha egy átlagos moly elé letesznek két könyvet, nagyobb eséllyel választja azt, ami külföldi. És sajnos nem azért, mert az esetleg jó, hanem mert "ha magyar, akkor az rossz". Ez negatív beidegződés eredménye. Nyilván vannak itt is, mint a külföldiek között ilyen és olyan minőségű könyvek. Szerintem mindenki megtalálja a neki tetszőt, főleg, ha keresi. De jó lenne, ha a magyarokat nem utálnák, mert lényegesen több jó van, mint amennyire azt mondják, hogy rossz. Csak hát tudni kéne róluk... Én, amennyire lehet, megismertetem magamat velük, egyrészt, mert van egy magyar szerzők neveit jegyző listám, így biztos, hogy előbb vagy utóbb mindenki nevével találkozom. Másrészt mert örülök minden újabb és újabb felbukkanó névnek, és ha egy-egy harcostársammal összebarátkozom, az mentálisan és irodalmilag is nagyon értékes kapcsolattá válik.
Van olyan írásod, amivel így utólag nem vagy megelégedve?
Már nincs. XD (Továbbfejlesztettük vagy átszerkesztettük… Vagy elástam…)
Melyik könyved kívánkozik filmvászonra? Kiket kérnél fel a rendezésre és a karakterek megformálására?
Szívem szerint mindegyikből filmet csináltatnék, de talán az Emlékkönny és a Tripiconi sztori esélyesebb erre (utóbbi akár anime formájában is). Rendezői berkekben annyira nem vagyok otthon, de nem biztos, hogy a befutott, nagy nevek mellett a kevésbé ismertek vagy épp kezdők nem lennének megfelelőek erre. Újabban az induló rendezők csillaga is hamar befut, ha jót alkotnak elsőre. A szereposztás is sok mindentől függhet, csak jó színészek játsszák el, akik tényleg azonosulni tudnak vele. Az Emlékkönny keretén belül a (fiatal) férfi főszereplőnek viszont mindenképpen tudnia kellene franciául, ez az egy biztos. Az idősnek már nem, mert a jeleneteket ott magyarul is le lehet forgatni, de a történet eleje kétnyelvű.
Végezetül mesélj egy kicsit a jövőbeni terveidről!
Ez az év mindent fenekestül felforgatott, de ennek ellenére bizakodom. Ha máshogy nem, akkor e-bookban, de megjelennek a könyveim az előirányzottak szerint. November 30-án a legfrissebb antidepresszánsom, az Andrea tutto bene kétszemszöges, szatirikus naplóregény jelenik meg, jövő februárban pedig a Tonio & Leona, ami abszurd erotikus sci-fi-paródia lesz. Mindkét könyv az Andrea & Andrea abszurd erotikus sci-fi-krimi paródia folytatása (a sorozat teljes neve a Rigók & Mundik). De emellett rengeteg kész könyv vár kiadásra: a Tripiconi sztori további részei (hat további kötet), egy klasszikus romantikus kalandregény... Tervezek még folytatást a #Wetoo-knak, mind a Gyilkos emlék, mind a Testcserés számadás című regénynek. Készül egy kémvígjáték, egy másik családregény... Szépen-sorban, ahogy alakul. Az biztos, hogy bőven lesz mit kiadni még holtom után is! :) (Bocsi a fekete humorért!)
Köszönöm, hogy szántál ránk időt, további sok sikert kívánunk!
Én is nagyon köszönöm a kérdéseket, ha felmerül még, kérdezzetek bátran, amire tudok, igyekszem megfelelni. :) Nagyon örülök nektek! Minden jót és sok-sok olvasót kívánok én is a GCK Book Review blognak. :)
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése