Értékelés | Fehér Klára: A földrengések szigete

Fehér Klára: A földrengések szigete

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 220

Fülszöveg

A regény a jövőbe röpít, abba a boldog korba, amikor a technika és a tudomány valamennyi vívmányát az emberi élet jobbá tételének szolgálatába állítja. Egy pusztító erő azonban még mindig rettegésben tartja az emberiséget: a földrengés. Bencze András, a tudós geológus a földrengések előrejelzéseinek megvalósítását tűzi ki életcéljául. Az expedíció és három utánuk szökött gyerek viszontagságos útjáról, nehéz küzdelmeiről szól a kalandos, fantasztikus regény.

Fehér Klára: A földrengések szigete című könyvét nem most olvastam először. Valamikor még kiskamaszként kaptam ajándékba a kötetet, aztán úgy 10-12 éve olvastam újra az akkor kisiskolás fiamnak. Most a havi témánk adta az apropóját annak, hogy újból a kezembe vegyem ezt a könyvet.  Meglepve tapasztaltam, hogy ennyi év távlatából is emlékszem  sok mindenre. Hiszen olvasás közben egymás után jutottak eszembe a történet következő lépései. Ebből talán le is szűrhető, hogy nekem bizony ez még mindig tetszett 😀

A történet írója elképzelt - s persze kissé utópisztikus- világba repíti az olvasóját, 1957-ből 2057-be. A jövőbe, melyben béke honol, és a nyugodt, kényelmes életet szenzációs találmányok sora biztosítja: pl. az időjárás szabályozás vagy a quintobusz. Ebből a világból indul veszélyes expedícióra tudósok maroknyi csapata, hogy a földrengéseket tanulmányozza.  Kalandos útjuk elmesélése közben Fehér Klára a tudományos tények mellett valós és a képzelet szülte találmányok sorát vonultatja fel. Jules Verne után csak úgy magyarosan. Hol ismeretet terjeszt, hol a fantázia világába kalauzol. Mindezt teszi olvasmányos formában, kellő arányban adagolva az izgalmat, a kalandot, de még egy kis finom romantikát is.

Igazán sajnálatos, hogy nem sok esély van rá, hogy az általa megálmodott világ és találmányai  megvalósuljanak 2057-ig.  Bár a mai okosórát felfedezni véltem

a történetben. Ki tudja, talán egyszer a többi is....

És hogy kiknek ajánlanám ezt a történetet? Hát mindenképpen annak a korosztálynak, akiknek eredetileg szánta az írónő: a kiskamaszoknak. De emellett minden olyan fiatal és "már régebb óta fiatal" felnőttnek is, aki a lelke mélyén megőrzött legalább egy kis szeletet a csodákra, izgalmas kalandokra vágyó gyermeki énjéből. S mivel az utóbbi rám is igaz,

értékelésem: 5 csillag.

Ui.: Tudom, tudom, kedves felnőtt társaim, hogy vannak olyan részei a könyvnek, melyeknél kilóg a lóláb, és a kor illetve a az írónő politikai nézetei valamint idealizált világképe erőteljesen érezhető. De számomra ez nem vont le semmit a könyv értékéből. Az úttörős dal például elnéző mosolyt csalt az arcomra, és okot adott egy kis nosztalgiázásra is...