Sziasztok!
Kikyo ezúttal a különböző szenvedélyek és függőségek világába kalauzol el bennünket. Tagadhatnánk, de felesleges, mindenki szenvedéllyel viseltet valami iránt, netalán még függ is tőle.
A mai téma azóta foglalkoztat, mióta – legnagyobb örömömre – megint egyre több időt tudok olvasással tölteni. Bár ennek a tevékenységnek mindig jelentős szerepe volt az életemben, néhány hónapja olyan „tüneteket” észleltem magamon, ami óhatatlanul is felvetette bennem a kérdést, létezik vajon olvasásfüggőség? A kérdés megválaszolásához elsőként a függőség témáját jártam körbe. A hobbitól a szenvedélyeken át a függőségig sok árnyalattal és megnevezéssel találkoztam, de abban minden információ forrásom megegyezett, hogy az első két árnyalattal ellentétben a függőség az a fokozat, amikor az adott dolog vagy tevékenység olyannyira nélkülözhetetlen az egyén életéből, hogy nélkülözhetetlenné válik. Vannak cikkek, amelyek megkülönböztetnek „jó” és káros függőségeket, a többség azonban a függőségek mellé egyértelműen romboló hatást társít. Persze senkinek nem kell bemutatni a dohányzást, az alkohol- vagy drogfüggőséget. És itt már mondhatjátok is, hogy az olvasást ezekkel még csak egy írásban említeni is röhej! Mielőtt azonban visszatérnék erre a kérdésre, előhalásztam néhány (számomra) érdekes függőséget.
Vásárlásfüggőség: Az Egy boltkóros naplója óta mindenki tisztában van vele, hogy a shoppingolás bizony függőséggé válhat. A plázák ugyebár kiváló táptalajt biztosítanak, a hatalmas akció feliratok csábítóan hirdetik magukat, ehhez pedig hozzáadódik maga a fogyasztói társadalom, aki örül neki, hogy a legjobbhoz, legkedvezőbbhöz, legtöbbhöz, stb. jutott hozzá. Mert ugye, még a hülyének is megéri. Hát még nekünk!
Játékfüggőség: Nem, most nem a szerencsejátékról beszélek (olyan is van), hanem modern társadalmunk egy újabb gyönyörű vívmányához, ami szorosan kapcsolódik az internetfüggőséghez is. Igen, a nagybetűs gamerekről van szó, vagy mondhatnám kockákról, akik addig nem nyughatnak, míg valamilyen platformon (PC, PS, XBOX, stb.) ki nem maxolnak egy-egy játékot. A fiatalabb generáció tagjai közt találjuk a legaktívabb tagokat, s magam is erősen dolgozom azon, hogy visszarángassam a beszippantásra kész egyedet a valóságba, hogy azért a realitások talaján maradjon. A játékfüggőség témájában egyébként meleg szeretettel ajánlom mindenkinek Pamkutya: Apuveddmeg! paródiáját, náluk pontosabban senki nem tudta volna megfogalmazni a jelenséget.
Tegyük fel, hogy a fentiek voltak a negatív példák, vagyis a tipikus függőségek, de mi van az ún. jó függőségekkel. Merthogy létezik pl.:
Munkamánia: Amikor szívünket-lelkünket beleadjuk abba, amin éppen dolgozunk. Az meg előny, ha valaki szereti a munkáját, nem? Hiszen akkor tudunk 100%-ot teljesíteni! De mi van, ha már csak a munkánknak élünk, csak az tölti ki az életünket, és nem létezik nála erősebb örömforrás? Ugye, ugye… Nem is kell tovább ragoznom.
egészséges életmód függőség: Igen, létezik, számomra is hihetetlen volt. Még tudományos neve is van a jelenségnek: ortorexia. De könyörgöm! Nem az egészségtudatos élet folyik még a csapból is? Hát nem büszkének kellene lennünk rá, ha valaki egészségesen táplálkozik, mozog, fizikailag és mentálisan is arra törekszik, hogy ép legyen? De. Amíg ez át nem megy valami mániába, és az illető át nem lép egy olyan szintre, amelyben elutasít minden ettől eltérő dolgot. Különben is, ha ezeknek a követelmények meg akar felelni, minimum bura alatt kell élnie, mint a kis herceg rózsájának.
Javaslom, most térjünk vissza eredeti kérdésünkhöz. Könyvmoly = olvasásfüggő? Szívemet melengeti, hogy erre rákeresve csupa pozitív tartalommal találkoztam a világhálón. Mert ugye „az olvasás egyéniséget okozhat, és súlyosan megnövelheti a fantázia kockázatát”! De: Itt jön képbe az én provokatív kérdésem: Van az a szint, ami már káros? No nem a fantáziánkra és a szókincsünkre. Hanem: a pénztárcánkra, az emberi kapcsolatainkra, a közvetlen környezetünkre, stb. Én bizony elkezdtem pánikolni az alábbi egyre elhatalmasodó jelenségek miatt:
- már megint könyvet vettem
- már megint nem mosogattam, nem vasaltam, nem söpörtem fel, stb. Bakker! Mi lesz, ha ebédet főzni is elfelejtek, mert „ezt még elolvasom”.
- És a legdurvább: „Ne már, hogy megint beszélgetni akarnak velem, mikor a legjobb résznél vagyok.” Tapasztalatból mondom, elég nehezen rázódok vissza a valóságba.
Imádok olvasni, de őszintén szólva, ezek a dolgok kissé megijesztettek. Tudatosan végiggondolva ezért normalizáltam az olvasás kontra minden más arányát úgy, hogy az mindenki megelégedését szolgálja – magyarul lecsökkentettem a szenvedély szintjére –, azóta viszont folyamatosan motoszkál bennem a kisördög, hogy feltegyem nektek a kérdést: Létezik olvasásfüggőség?
Ugye, hogy ugye…
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése