Értékelés | Kendall Kulper: A tenger boszorkánya

https://www.imgrumweb.com/post/BqDVA6sHgNG

Kendall Kulper: A tenger boszorkánya

Eredeti cím: Salt & Storm

Sorozat: A tenger boszorkánya

Kiadó: Maxim

Fordította: Vince Judit Andrea

Oldalszám: 416

|Tedd kívánságlistára|Rendeld meg|

Fülszöveg

A tizenhat éves Avery Roe szeretne végre nagyanyja nyomdokaiba lépni, és elfoglalni az őt megillető helyet a Prince-sziget következő boszorkányaként. Arról álmodik, hogy talizmánokat készít, melyek mágiával megóvják a bálnavadászokat a tengeren, és megvédik a sziget lakóit. Ám az anyja a jó modor és az előkelőség unalmas világába kényszeríti, amivel megakadályozza, hogy kibontakozzon Averyben a szunnyadó varázserő. Az asszony mindent megtesz annak érdekében, hogy lányát távol tartsa nemcsak a mágiától, hanem saját nagyanyjától is. 

Egy napon Avery szörnyű álmot lát: valaki meg fogja ölni őt. Így egyre sürgetőbbé válik, hogy felszínre hozza varázserejét. De úgy tűnik, minden ellene dolgozik. A lány egy tetovált szigonyosfiúban, Tane-ben talál váratlan szövetségesre. A fiú saját mágiája révén megakadályozhatja Avery halálát. Felcsillan a remény, hogy az ifjú boszorkánylány elmenekülhet végzete elől, de mindezért olyan áldozatot kell hozniuk, amire egyáltalán nincsenek felkészülve.

Az "Éltető víz" témahónap keretében kiválasztott második értékelesem Kendall Kulper: A tenger boszorkánya című regényéből készült. Régen mindig elolvastam az olvasmányaim fülszövegét, az utóbbi időben azonban valamiért erről leszoktam. Lehet, hogy újra kellene kezdenem, akkor nem érhetnének meglepetések, ahogy ezzel a könyvvel kapcsolatban történt. A tenger boszorkánya számomra ugyanis a törtenelmi kategóriába esik, tekintve, hogy kb. az 1800-as évek második felében játszódik. A borító alapján - ami egyébként gyönyörű - ezt nem tudtam volna megtippelni. A nagyobb  problémám inkább azért adódott a történet idejével kapcsolatban, mert a legnagyobb természetességgel ír a bálnavadászatról, ami engem (pedig nem vagyok elvakult állarvédő) eléggé nyomasztott. A boszorkányábrázolásban is van némi középkori, számomra elég nehezen fèrt meg egymás mellett a fantasy-ból megszokott mágia és a szinte már babonai szintet súroló hókuszpókusz. Az eseményeket egyébként a főszereplő, Avery Roe elbeszéléséből ismerjük meg, aki a Prince-szigezen élő boszorkánydinasztia legfiatalabb tagja. 

A bonyodalom abból adódik, hogy Avery édesanyja bármi áron megpróbálja megszakítani a család effajta tevékenységét, ami ellen Avery teljes lényével küzd. Az események sajnos kicsit lassan indultak be, sokáig inkább vontatottnak, lassúnak éreztem. Az események a könyv utolsó harmadában indultak be jobban, bár nekem még most is akadnak kusza részek. Avery nem volt a szívrm csücske, a videlkedése egyes szituációkban egyszerűen logikàtlan. Sőt. Meg merem kockáztatni, hogy idegesítő. Az anyját pedig utáltam, és a magyarázatait követően sem tudtam megenyhülni iránta. Az egyetlen szimpatikus szereplő Tane volt, így a végkifejlet igazából no komment. Ami igazán sikerült az írónőnek, az az olvasói érzelmekre hatás, közömbös biztosan nem voltam olvasás közben. További pozitívum, hogy a vízhez kapcspolódó leírasok, jelenetek gyönyörűek, szinte megelevenedtek a képek a fejemben, hallottam a hullámokat és éreztem az óceán illatát. A kedvenc jeleneteim a világítótoronyban játszódtak. A törtenettel kapcsolatban, kérlek olvassátok el, és valaki mondja már meg nekem, miért ragaszkodunk az utolsó oldalig ahhoz, hogy Avery végre elhagyja a szigetet... És a tanulság? Bármennyire is képlékeny a jövő, a neki szánt sorsot senki sem kerülheti el.

Értékelésem: 4 csillag