kép forrása
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai
Eredeti cím: The Last Days of the Romanovs
Kiadó: Helikon
Fordította: Kovács Lajos
Oldalszám: 332
Fülszöveg
1918. július 4-én új parancsnokot neveztek ki a szigorúan őrzött, jekatyerinburgi Ipatyjev-ház élére. Jakov Jurovszkijnak hívták, s az ő feladata volt, hogy végleg megoldja a cári család kérdését, amely egyre több gondot okozott a bolsevik vezetésnek. Tizenhárom nappal később Jurovszkij parancsára, de minden bizonnyal Moszkvából – Lenintől és Szverdlovtól – érkező utasításra egy alagsori szobában kivégezték II. Miklós volt cárt, a feleségét, Alekszandra Fjodorovnát, négy lányukat, a trónörökös Alekszejt és a még velük lévő szolgáikat.
A történetet már sokan megírták, Rappaport könyve mégis különleges. Soha senki nem tárta fel még ilyen meggyőzően az uráli bolsevikok és a moszkvai vezetés kapcsolatát – miután a hivatalos orosz történetírás ma is azt tartja, hogy a gyilkosságra sem Lenin, sem bárki az új szovjet-kommunista kormány vezetői közül nem adott utasítást, és főleg nem a cárné, a lányok, a kiskorú Alekszej és a szolgák megölésére. Soha senki nem írta meg ilyen percnyi pontossággal a kivégzés minden hátborzongató részletét – felkutatva minden létező beszámolót az utolsó órákról. És soha senki nem ábrázolta még ennyire árnyaltan az utolsó orosz cárnak, feleségének, lányainak és beteg fiának személyiségét – minden hibájukkal, de ugyanakkor azzal a méltósággal együtt, ahogy sorsukat viselték.
Rappaport könyve a precíz, de egyben érzelmekkel telített történetírás remekműve
Gyermekként (még a '90-es években) ismerkedtem meg az orosz cári család történetével, amikor javában tombolt a világban az Anasztázia-kultusz (nálam ez az 1997-es Walt Disney rajzfilmmel tetőződött), és természetesen én is szívből drukkoltam, hogy a legfiatalabb Romanov-hercegnő túlélte a jekatyerinburgi tragédiát. Mára persze bebizonyosodott a gyászos igazság, mégis hatalmas lelkesedéssel fogadtam a Helikon Kiadó által felkínált lehetőséget, hogy elolvashatom Helen Rappaport brit történész könyvét, A Romanovok utolsó napjait. Köszönet érte. A könyv, ahogy az írónő fogalmaz "erős történelmi narratívának" íródott, amelynek teljes mértékben eleget is tett. Minden tiszteletem az írónőé azért az óriási kutatómunkáért, amely a könyv alapját képezi, és minden során érződik, hogy ezt bizony nem volt kis erőfeszítés összeállítani. Valóban szinte percre pontosan részletes betekintést kapunk nemcsak a cári család utolsó 13 napjának eseményeibe, hanem az 1917-18-ban uralkodó oroszországi állapotokba is. Emellett érzelmileg is megindító a történet, hiszen a politikai nézetektől függetlenül egyetlen ember sem érdemel ilyen sorsot, amelyben a cári családnak és személyzetük végsőkig velük élő négy tagjának része volt. A fél csillag levonást nálam a történelmi háttér bonyolultsága miatt kapta a könyv, bár tudom, hogy ezek a részek a megértést szolgálták, mégis sokszor el lehetett veszni az adatok útvesztőjében, amit (számomra legalábbis) az orosz nevek sem könnyítettek meg. A legkedvesebb részeim a cári család tagjait bemutató fejezetek voltak, ezeknek volt a legszemélyesebb, bensőségesebb a hangulata, az Ipatyjev-ház alagsorát pedig nem bírtam könnyek nélkül elolvasni. Összességében úgy gondolom, amellett, hogy jelentős történészi munkáról van szó, Helen Rappaport könyve méltó emléket állít az orosz uralkodócsaládnak, valamint rajtuk keresztül a bolsevizmus valamennyi áldozatának.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése