kép forrása moly.hu
Stephen King & Owen King: Csipkerózsikák
Eredeti cím: Sleeping Beauties
Kiadó: Európa
Fordította: Dranka Anita
Fülszöveg
Stephen King és Owen King szuperprodukciójában, apa és fia közösen írt könyvében a fő kérdés: mi történhet, ha a nők eltűnnek a férfiak világából?
Valamikor a jövőben (amely olyan valóságos, hogy akár napjainkra is felcserélhető lehetne) a nőket elalvás közben beburkolja egy ismeretlen fehérjéből képződő hártya, olyan, mint a selyemgubó. Ha a Csipkerózsikákként alvó nőket felébesztik, vagy bármi módon megsérül a gubójuk, akkor állatiasan vadak és erőszakosak lesznek. Alvás közben viszont egy másik, a miénknél jobb világba jutnak, ahol harmónia uralkodik, és szinte nincsenek konfliktusok.
Egy isten háta mögötti helyen, a nyugat-virginiai Dooling női börtönében azonban van egyvalaki, egy titokzatos idegen, bizonyos Eve Black, aki normális módon elalszik és felébred. De vajon az ő esetében orvosi anomáliáról van szó, amit tanulmányozni kellene, hátha megoldást ad erre az egész alvásproblémára? Vagy talán Eve Black démon, a megmagyarázhatatlan jelenség okozója, és a legjobb lenne megsemmisíteni? A magukra maradt, egyre inkább ősi ösztöneikre hallgató férfiak egymással vetélkedő frakciókra szakadnak: ki megölni, ki megmenteni akarja Eve-t. Mások a zűrzavart kihasználva személyes ellenségeiken állnának bosszút. A csupa férfi világban elszabadul a pokol és tombol az erőszak…
„Inkább fantasy ez, nem horror. Bizonyos részei gyilkosak, embereket széttépnek, lelőnek és szörnyű módokon meggyilkolnak, de nincs benne kísértet, sem ijesztő bohóc.” (Owen King)
Régen több könyvét is elolvastam Stephen Kingnek, és utólag visszagondolva nem is értem, hogy történhetett, hogy több mint egy évtizedig nem olvastam tőle semmit. Amikor a Csipkerózsikák borítóját megláttam, rögtön tudtam, hogy ez a regény meg fogja szakítani a King-mentes éveket. Úgyhogy belevágtam ebbe a gyönyörű, vaskos kötetbe és ismét meg kellett állapítanom, ez az ember (és ezek szerint a fia is) egyszerűen zseniális! Nem tudom, ki hogy van vele, de én ugyan nem tudtam szétválasztani a részeket, hogy melyik került ki az apa, és melyik a fia tollából. A történet egységes, kerek egész, ami szép lassan bontakozik ki előttünk, hogy végül a maga teljes lenyűgözőségében megmutatkozzon. Dooling kicsiny, zárt világa, amelytől végül az egész nagyvilág sorsa függ, mélyen szántó kérdésekkel találja szemben magát, amelyre olvasóként is hamar rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű választ találni. A megoldáshoz vezető út a nőknek és a férfiaknak egyaránt hosszú és nehéz, eleinte az írótól talán kissé lightosnak is mondható, de végül csak sikerül kiirtani a fél várost a végkifejletig. Az alapkonfliktus a matriarchális-patriarchális társadalom kérdéseit feszegeti, szerintem velős alapigazságokat tartalmazva, külön pluszként kiemelném, hogy mindezek férfi szerzők által leírva! Már viszonylag a regény elején felteszik a kérdést: mi történt volna, ha a férfiak alszanak el? - amit rögtön meg is válaszolnak: semmi. Vagyis a nők valószínűleg nem taszították volna abba a káoszba a világot, amibe a férfiaknak sikerült, mindezt Kingék alá is támasztják a "Mi helyünk" bemutatásával. Evie gondolatmenete logikusan felépített, bár néha azt éreztem ,kettős játékot játszik, de vele szemben dr. Norcross érvei is megállják a helyüket. Zseniálisnak tartottam az írópáros részéről, hogy a nők által létrehozott világot ráadásul nagy számban alkotják elítéltek, mégis szinte konfliktusok nélkül képesek létezni a férfiak nélkül, míg a valóságban "tisztességes" állampolgárok esnek egymás torkának. A nők végső döntése így még többet nyom a latban. Laikusként belegondolva SPOILER valóban az anyai szeretet a legerősebb, a nők csupán a fiaik miatt jönnek vissza SPOILER VÉGE. Clintet sajnáltam, amiért végül felemésztette a harc, bízom benne, hogy az ő történetük Lilával nem zárult le végérvényesen. A regény karakterei egyébként jól kidolgozott, sokrétű személyiségek, és sikerült kiválóan érzékeltetni rajtuk keresztül, hogy az ember hányféleképpen reagálhat arra, ha kilökik a komfortzónájából. Az egyetlen szereplő, akit az első pillanattól kezdve utáltam, az Don Peters volt, végig reméltem, hogy a 872. oldalon már nem lesz életben. Egy biztos: Stephen és Owen King könyve számtalan kérdésben kényszeríti gondolkodásra az olvasót, mindezt lenyűgöző fantasy környezetben, megspékelve a King könyvektől elvárt brutálisan változatos halálnemek tárházával, amelyek mind hozzájárultak, hogy az írót a műfaj királyává tegyék. A Csipkerózsikák pedig bizonyítékként szolgál arra is, hogy az utódlás is jó kezekben van.
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése