kép forrása, @ll_konyv_fanok
Fülszöveg
Karácsony. Káprázatos fények az utcákon, készülődés az ünnepekre, tolongó emberek a plázákban.
A bevásárlóközpont forgatagában, december 23-án három lány egymás mögé kerül a mozgólépcsőn, éppen akkor, amikor egy prank videónak köszönhetően 14:59 perckor hirtelen leáll a szerkezet.
A Mindig karácsony Anna, Luca és Bogi történetét meséli el, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz, sorsukat mégis ezernyi láthatatlan szál köti össze karácsonykor.
Lehet, hogy nem a legaktuálisabb időszakban, de végre eljutottam odáig, hogy olvashassam Leiner Laura legutóbb megjelent könyvét, a Mindig karácsonyt. Még mindig nagyon meg tudnak fogni az írónő könyvei, bár nem tagadom, vannak dolgok, amik most már kezdenek zavaróak lenni, de ez valószínűleg annak tudható be, hogy korban egyre távolodom Laura célközönségétől. De nézzük csak sorjában! A könyv legnagyobb erősségének azt tartottam, hogy így a nyár küszöbén is képes volt olyan szinten karácsonyi hangulatba hozni, hogy szinte csalódtam, amikor felnézve a könyvből azt tapasztaltam, hogy nem esik a hó. A három főszereplő lány mindegyike nagyon szerethető volt a maga módján és jó érzés volt megismerkedni a történetükkel, a legszimpatikusabb számomra azonban Saci volt, a talpraesettségével és a nagy szájával. Hatalmas poénnak tartottam Saci személyiségét ehhez a munkahelyhez társítani. Bogi (majdnem Renit írtam:) - vajon miért?) nekem egy kissé szerencsétlenre sikeredett, Annát a megnyilvánulásai alapján pedig nem igazán főiskolásnak, mint inkább 16-17 éves kamasznak könyveltem el. Somán rengeteget derültem, én nagyon bírtam a bénázásait, később pedig, amikor összefutottak a szálak, szintén fel-felnevettem, amikor rájöttem, hogy melyik szituációban melyik szereplőről van szó. Ez a "kicsi a világ" ötlet amúgy szintén erősen pozitívuma könyvnek, bár kicsit csalódtam, hogy csak ennyire érintkeztek a szereplők egymással. Én egyébként érzek itt némi függővéget (vagy legalábbis a lehetőségét), mert bár önálló kötetként is tökéletesen megállja a helyét, azért egyértelmű, hogy a lányok a jövőben biztosan találkozni fognak egymással. És őszintén kíváncsi lennék rá, hogy alakul az életük a továbbiakban (bár én már továbbgondoltam a magam verzióját). S hogy miért adtam mégis csak 4,5 csillagot? Az internetes részek miatt. Ami ugyanis annak idején Laura részéről egyedülálló ötlet volt, vagyis, hogy felhívta figyelmet a közösségi média negatív hatásaira, az mostanra egy zavaros katymasszá vált. Szerintem az írónő maga is érezte, hogy kissé túlzásba esett ezzel kapcsolatban, úgyhogy megpróbált szépíteni a dolgokon, nekem viszont elég abszurd, hogy rögtön a könyv elején egy hosszabb litániát ír arról, hogy mennyire utáljuk a kütyüket és netet, majd a YouTube csatorna 100.000 feliratkozójánál egész népünnepélyt rendez. Mondjuk nekem ez az egész szituáció ott Luca és Réka körül elég elrugaszkodottnak tűnt. De ahogy említettem az elején, lehet, csak korban távolodom a célközönségtől. Mindent összevetve még mindig élvezem Leiner Laura könyveit, úgyhogy a következő könyvének is biztosan olvasója leszek.
Értékelésem:
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése