Értékelés | Leiner Laura: Mindig karácsony

Értékelés | Leiner Laura: Mindig karácsony

2020. június 10., szerda

Nincsenek megjegyzések

kép forrása, @ll_konyv_fanok

|Rendeld meg!|Tedd kívánságlistára!|

Fülszöveg

Karácsony. Káprázatos fények az utcákon, készülődés az ünnepekre, tolongó emberek a plázákban.

A bevásárlóközpont forgatagában, december 23-án három lány egymás mögé kerül a mozgólépcsőn, éppen akkor, amikor egy prank videónak köszönhetően 14:59 perckor hirtelen leáll a szerkezet.

A Mindig karácsony Anna, Luca és Bogi történetét meséli el, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz, sorsukat mégis ezernyi láthatatlan szál köti össze karácsonykor.

Lehet, hogy nem a legaktuálisabb időszakban, de végre eljutottam odáig, hogy olvashassam Leiner Laura legutóbb megjelent könyvét, a Mindig karácsonyt. Még mindig nagyon meg tudnak fogni az írónő könyvei, bár nem tagadom, vannak dolgok, amik most már kezdenek zavaróak lenni, de ez valószínűleg annak tudható be, hogy korban egyre távolodom Laura célközönségétől. De nézzük csak sorjában! A könyv legnagyobb erősségének azt tartottam, hogy így a nyár küszöbén is képes volt olyan szinten karácsonyi hangulatba hozni, hogy szinte csalódtam, amikor felnézve a könyvből azt tapasztaltam, hogy nem esik a hó. A három főszereplő lány mindegyike nagyon szerethető volt a maga módján és jó érzés volt megismerkedni a történetükkel, a legszimpatikusabb számomra azonban Saci volt, a talpraesettségével és a nagy szájával. Hatalmas poénnak tartottam Saci személyiségét ehhez a munkahelyhez társítani. Bogi (majdnem Renit írtam:) - vajon miért?) nekem egy kissé szerencsétlenre sikeredett, Annát a megnyilvánulásai alapján pedig nem igazán főiskolásnak, mint inkább 16-17 éves kamasznak könyveltem el. Somán rengeteget derültem, én nagyon bírtam a bénázásait, később pedig, amikor összefutottak a szálak, szintén fel-felnevettem, amikor rájöttem, hogy melyik szituációban melyik szereplőről van szó. Ez a "kicsi a világ" ötlet amúgy szintén erősen pozitívuma könyvnek, bár kicsit csalódtam, hogy csak ennyire érintkeztek a szereplők egymással. Én egyébként érzek itt némi függővéget (vagy legalábbis a lehetőségét), mert bár önálló kötetként is tökéletesen megállja a helyét, azért egyértelmű, hogy a lányok a jövőben biztosan találkozni fognak egymással. És őszintén kíváncsi lennék rá, hogy alakul az életük a továbbiakban (bár én már továbbgondoltam a magam verzióját). S hogy miért adtam mégis csak 4,5 csillagot? Az internetes részek miatt. Ami ugyanis annak idején Laura részéről egyedülálló ötlet volt, vagyis, hogy felhívta figyelmet a közösségi média negatív hatásaira, az mostanra egy zavaros katymasszá vált. Szerintem az írónő maga is érezte, hogy kissé túlzásba esett ezzel kapcsolatban, úgyhogy megpróbált szépíteni a dolgokon, nekem viszont elég abszurd, hogy rögtön a könyv elején egy hosszabb litániát ír arról, hogy mennyire utáljuk a kütyüket és netet, majd a YouTube csatorna 100.000 feliratkozójánál egész népünnepélyt rendez. Mondjuk nekem ez az egész szituáció ott Luca és Réka körül elég elrugaszkodottnak tűnt. De ahogy említettem az elején, lehet, csak korban távolodom a célközönségtől. Mindent összevetve még mindig élvezem Leiner Laura könyveit, úgyhogy a következő könyvének is biztosan olvasója leszek. 

Értékelésem:

Olvasd tovább!

Értékelés + Beleolvasó | Leiner Laura: Emlékezz rám

Értékelés + Beleolvasó | Leiner Laura: Emlékezz rám

2020. január 6., hétfő

Nincsenek megjegyzések

Leiner Laura: Emlékezz rám

Sorozat: Iskolák versenye

Kiadó: L&L

Oldalszám: 322

Fülszöveg

Semmi kétség, az Iskolák Országos Versenye tizenegy napja több eseményt tartogatott eddig Újvári Hanna számára, mint az azt megelőző egy teljes év. Az édesanyja halála után zárkózottá és közönyössé vált lány kezdeti idegenkedése idővel semmivé vált, és a piros csapat teljes értékű tagjaként minden tehetségét és tudását arra használja, hogy elnyerje a Szirtes Gimnázium számára az áhított kupát. A győzelemig azonban hosszú még az út, és Szirtes-csapat tagjai hamar megtanulják, hogy ezen a vetélkedőn sem a feladatok, sem a versenyzők nem olyanok, mint amilyennek első pillantásra látszanak. Az élménytábor árnyas fái alatt könnyen válhat barátból ellenség, kellemetlen ismerősből hasznos szövetséges, tartósnak hitt kapcsolatból futó ismeretség…

Az Emlékezz rám az Iskolák versenye-trilógia harmadik része.

Éééés igen! Megérkezett az iskolák versenye trilógia zárókötete, amit a második rész (számomra elég kétségbeejtő vége) után már alig vártam, hogy kézbe vehessem. Azt persze nem mondom, hogy nagy meglepetést okozott, inkább az a jó szó rá, hogy hozta a papírformát. Igazából úgy vettem észre, hogy Laura kezd visszatérni a korai regényeinek kissé filozofálgató hangulatához, amitől Hanna gondolatai is néha ütik az idegesítően közhelyes szintet. Bár azzal, hogy bepillantást nyerünk a múltbeli eseményekbe, az önmarcangolás egy része értelmet nyer, bizonyos mozzanatok kapcsán mégsem tudom osztani főszereplőnk véleményét. Már éreztem korábban is a Leiner Laura-könyveknél, ahogy most is, hogy néha az írónő kicsit átesik a ló túloldalára. Ezt a filozófikus hangvételt azonban könnyen feledtetik velünk a táborban zajló események és a sok humor. A legnagyobb izgalommal a feladatokat vártam, kíváncsi voltam, mit talál még ki nekünk az írónő, és mindegyik annyira jó volt, hogy az hihetetlen. Már-már büszke voltam magamra, amikor az utasítások alapján én is rájöttem egy-egy mozzanatra. Lóri most is haláli, de igazából mindenkit nagyon bírtam (kivéve persze Mátét, de hát ilyennek is kell lenni valakinek). Kornél forever! Az egyetlen LL-srác, aki meg tudta ütni nálam Cortez szintjét. Az pedig szintén pluszpont, hogy a végére ekkora népszerűségre tett szert az IOV, és hogy hőseinket ennyien megszerették. A tábor utolsó napja eszméletlen jól meg lett oldva, az utolsó feladat nagyon betalált (se nem erőnléti, se nem ész), a szurkolótábor pedig csupa szimpi karakter. Az embernek olyan érzése lesz, hogy én is úgy szeretnék köztük lenni. Kíváncsian várom a bajnokok további sorsát, úgy gondolom, nemcsak hiú ábránd, hogy nem most találkoztunk velük utoljára.

Értékelés

Ott voltunk a végén. Az Iskolák Országos Versenyének legvégén, és tudtam, minden eldől a következő pár pillanatban. De a győzelmünk nem rajtam múlt, nem volt ráhatásom és nem irányíthattam. Csak álltam a pályán, várva a sorsomra, miközben igyekeztem kizárni a külvilágot és koncentrálni, hogy a légzésem egyenletes maradjon. Megpróbáltam nem figyelni Bernadettre, Zsombira és Lórira, akik már mind beértek, és a célból drukkoltak nekem, a halántékukon kidagadó erekkel, torkuk szakadtából üvöltve, öklüket az ég felé rázva. Nem hallottam, hogy miket kiabálnak, mert az adrenalin okozta morajlás a fülemben elnyomta a környezetem hangját, így jóformán csak tátogó embereket láttam minden irányból. Aztán a sárgák következtek. Összerándult a gyomrom, és rettegve pillantottam a tanáruk felé, aki a pályán kívül készült a dobásra. Gyors fejszámolást végezve átgondoltam a létező összes lehetőséget, és hamar beláttam, hogy nem túl jók az esélyeim. A négyből hárman még mögöttem voltak, Marci, Timi és Máté. Ketten hat lépésen kívül, ők nem jelenthettek gondot. Máté azonban közelebb volt. Pontosan két lépésre tőlem. Összeszorult torokkal fordultam a dobás irányába, és szinte lassítva láttam, ahogyan a levegőben megperdül a kocka. A közönség soraiban minden fej egyszerre követte a dobás ívét, mígnem a kocka végül megállt, én pedig szorosan lehunytam a szemem. Ne kettő legyen. Csak ne kettőt mutasson. Könyörgöm, ne kettőt dobjanak, mert akkor Máté kiüt a helyemről. A hangos ovációra kinyitottam a szemem, és tekintetemmel a kockát kerestem, mert az ünneplés egyszerre mindkét dolgot jelenthette. Azt is, hogy a sárgák kettest dobtak, és azt is, hogy nem. Mert voltak, akik értünk drukkoltak, és voltak, akik ellenünk.

1.

Hét csapat maradt versenyben az Iskolák Országos Versenyén. A sárga, az arany, a sötétzöld, a szürke, a türkiz, a világosbarna, és mi, a pirosak. A kezdeti tizenhatból összesen ez a hét csapat jutott el a verseny e pontjáig. Hét iskola huszonnyolc diákja még négy napig, egyetlen kupáért. Bekanyarodtunk tehát a finisbe, és mi, akik ott voltunk a tizedik nap végén, már mind csak egy dolgot akartunk. Megnyerni az egészet.

A kerítésnek támaszkodva ültem felhúzott térdekkel, kezemben fogva a telefonomat, várva a hét órát, a megbeszéltek szerint. A délutáni napsütés felszárította a tábort, már nyoma sem volt a korábbi viharos időnek, amikor a négypróbás versenyt elmosta az eső. Mintha meg sem történt volna. Pedig nagyon is megtörtént. A fejem felett a kitisztult eget figyeltem. Most bezzeg egy kósza felhő sem volt az égbolton. Ragyogó júniusi idő lett, a tábort körülvevő erdőből a természet zenéje ütötte meg a fülem. Mostanra már egészen megszoktam ezt az állandó nyüzsgést a környéken. Csiripelés, ciripelés, brekegés, huhogás, neszezés. Nem tudtam pontosan, mik adják ki a hangokat, de felüdülést jelentett az otthon megszokott, nyomasztó csönd után. Mert élet volt körülöttem, minden irányból hallottam, és ahogyan ott ültem a kerítés szélénél, egyre gyakrabban nézegettem a telefonom kijelzőjét, amin a zárolt képernyőn anyu fotóján az óra hat ötvenkilencről átváltott hétre. A telefonom pedig abban a pillanatban rezegni kezdett. Kornél videóhívást indított.

Copyright © Leiner Laura, 2019 

© L&L Kiadó, 2019

Olvasd tovább!

Értékelés | Leiner Laura: Közhelyek

Értékelés | Leiner Laura: Közhelyek

2019. június 27., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

Leiner Laura: Közhelyek

Kiadó: Universal Hungary

Oldalszám: 264

|Tedd kívánságlistára|Rendeld meg|

Fülszöveg

Jelen ​korunk őszinte drámája az elmúlásról, az üres érzelmekről, a hajszolt illúziókról, a hétköznapok szépségéről, a monotonnak hitt, utólag értékesnek ítélt órákról, a nagy szavak üresen csengő jelentéséről a közhelyekről… A szavak embere ritkán tud nagy érzelmekről őszintén írni. Legtöbbször csak üres klisék tömkelegével képes elénk tárni és megosztani velünk az élményeit. 

    Shannen huszonéves újságíró, mégis megfáradt, kétségbeesett életet él. Látszólag teljes az élete, mindene megvan, és igyekszik boldognak tűnni, belül azonban üres, végtelenül boldogtalan. Riadtan keresi a kiutat a monotonitásból, görcsösen kapaszkodna valakibe, aki magával húzza. Vlad teljesen más szemmel látja a világot, mégis egymásra találnak. Teljesen ellentétes látásmódja, az életről kialakult véleménye Shannen újjászületését jelenti. Ráébreszti, mitől lesz szebb az élete, az ő világa, hogyan tud hinni újra az illúziókban, a boldogságban, a szeretetben. A nagy, közhelyes szavakban. 

    Az élet ad és elvesz. Shannennek farkasszemet kell néznie az élet fájdalmas törvényeivel, szélmalom harcot vívnia egy előre eldöntött vesztes küzdelemben. 

    Mélyen megindító történet az életünkben jelentéktelennek tűnő, mégis lényeges dolgok elmulasztásáról, és a válójában jelentéktelen dolgok téves felértékeléséről. Hibáinkról, gyengeségünkről, képzelt fájdalmainkról, önsajnálatunkról, illúziókról. Néma, olykor kifejezhetetlen, néha eltúlzott érzelmeinkről, kreált keserűségünkről. Betegségről, gyógyulásról, születésről, elmúlásról… És a megvilágosodásról. Rólunk…

Leiner Laura könyveinek a Szent Johanna gimi óta vagyok szerelmese, azóta pedig az írónő több kiváló alkotásán vagyok túl (Bábel, Bexi-sorozat, Iskolák versenye-sorozat megjelent részei), egy ideje pedig már foglalkoztatott a gondolat, hogy jó lenne megismerkedni LL munkásságának korai szakaszával is. A kezdeti könyvek közül a Közhelyekre esett a választásom, mert egyrészt szerettem volna eltávolodni az ifjúsági vonaltól, másrészt pedig a könyv a fülszöveg alapján azonnal megvett magának. Ráadásként pedig annyira nehéz volt megszerezni (tűvé tettem az összes antikváriumot, könyvesboltot, kiadói oldalt, stb. - végül könyvtárközi kölcsönzéssel sikerült meghozatnom), hogy már elvi kérdést csináltam belőle: "Akkor is elolvasom valahogy!". És nem, nem bántam meg, hogy erre a regényre esett a választásom, pedig voltak részek, ahol padlóig esett az állam a döbbenettől, hogy: "Ezt most tényleg leírta?" A történet maga egyébként teljesen magával ragadó, az utolsó harmadban szépen elkezdjük fogyasztani a papírzsebkendőket, a végére pedig elsírjuk minden könnyünket. Túlzás nélkül állítom, nálam így történt. Laura stílusa már ebben a könyvben is egyértelműen felismerhető, különösen azt követően, hogy a Metálvilág csapata megjelenik. A karakterek megformálása is simán vitte volna az 5 csillagot, ha nincs maga a főszereplő, Shannen. Nem tudom, hogy az írónő éppen rossz passzban volt a karakter megformálásakor, vagy a profizmusa már ekkor kiütközött, hogy létre tudott hozni egy ekkora "rinyagépet". Shannen egy hisztis, besavanyodott, gyerekes gondolkodású lány, akivel kapcsolatban csak azt nem értem, hogy mit látott benne Vlad, aki egyértelműen az abszolút kedvenc a könyvben. Engem pl. mélységesen zavartak Shannen gondolatai, nem tudom elfogadni az álláspontját, hogy aki átlagos életet él, az nem boldog, mindenki csak kirakatéletet él. Igazából azt sem indokolta meg normálisan, hogy a rockerek megismerése után miért változott meg a véleménye. Emellett pedig vannak olyan sztereotíp gondolatai, amelyekért csodálkozom, hogy néhány embercsoport még nem esett az írónő torkának (Bár ki tudja, miért ilyen nehezen hozzáférhető a Közhelyek). Shannent én igazából úgy jellemezném, hogy "jó dolgában nem tudja mit csináljon", ezért inkább (ál)problémákat gyárt és sajnáltatja magát. Vele szemben pedig itt van ugye Vlad, akinek aztán tényleg van problémája. Nem kicsi. Ennek ellenére nemhogy nem sajnáltatja magát, hanem angyali (vagy inkább birka)türelemmel viseli el Shannen hisztijeit. Vladot nem lehet nem szeretni. Nem tudom, hányunkban lenne ekkora lelki erő, amit ő tanúsított a történet során. Ő volt a barátai támasza, amikor neki lett volna támaszra szűksége. A karaktere mégsem erőltetett, laza, életszerű figura, amilyen barátot szerintem mindenki kíván magának. Ő tornázta fel az értékelésem csillagait, amiket Shannen lepotyogtatott. A mellékszereplők is szimpatikusak voltak, közülük talán Debbie-t szerettem meg legjobban. Összességében azt mondom, megéri az erőfeszítést, hogy beszerezzük a könyvet, mert sosem tudhatjuk, az élet mikor állít bennünket is hatalmas próbatétel elé, akkor pedig rengeteg energiát meríthetünk belőle. És lehet, hogy naiv vagyok, de én nem feltétlenül osztom az írónő véleményét abban, hogy  a hűtőmágnesek mindössze közhelyeket tartalmaznak (és a szerencsesütik sem!).

Olvasd tovább!

Értékelés - Leiner Laura Bexi sorozat 5-6

Értékelés - Leiner Laura Bexi sorozat 5-6

2018. augusztus 8., szerda

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

"Ez volt ám a nem semmi!!! Sodró, lendületes, egyetlen unalmas pillanat nélkül!" és "Szuper lezárása egy szuper sorozatnak! Bevallom a végén előkerült a papírzsepi is. De ne szaladjunk ennyire előre. Addig ugyanis volt minden: nosztalgia, aggódás, idegbaj, szerelem, haláli poénok, stb." Kikyo így ért a Bexi sorozat végére.

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Márk vagy Tomi? Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt időben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az Üres Utcák együttesből. A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében. 

Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, őrült bulik Aszádékkal, zsarolás… Valahol a Balaton-parton.

Kikyo értékelése

Ez volt ám a nem semmi!!! Sodró, lendületes, egyetlen unalmas pillanat nélkül! És na végre, hogy már ide is eljutottunk! Bár még jóformán el sem kezdődött, mikor is megint sikerült megkavarni az állóvizet. Már kezdtem azt hinni, hogy ha így folytatódik, rövidesen Daniella stílusában fogok reagálni a dolgokra. De aztán kissé fellélegeztem. Külön öröm volt, hogy végre elszakadtunk Budapesttől, az eddigi ismétlődések helyett új helyeket és helyzeteket hozott ez a kötet. Laura humora továbbra is megkapó, többször is hangosan felnevettem olvasás közben. Aszádék valami haláliak, Bekit és Körtét változatlanul imádom, és Nagy Márk is belopódzott a favoritok közé. A balatonszárszói eset után még jobban. Kíváncsian várom egyébként, hogy ebből a szituációból hogy fognak kikeveredni, néhány mozzanat azonban már sejteti a véget. Talán ez a függővég váltotta ki belőlem legkevésbé az indulatokat, szerintem a csapat megingathatatlan, úgyhogy együtt kilábalnak ebből a bajból is.

„– Hm – tűnődött el Körte. – Itt? Így? Nyugiban? Ti ketten?– Miért olyan elképzelhetetlen ez? – kérdeztem értetlenül.– Azért, gyerek, mert ha ti ketten öt percnél tovább vagytok kettesben, akkor az vagy balhészagú, vagy korhatáros.

Értékelés: ♫♫♫♫♫

                                                                      

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, amit igazán szeret, miközben megmaradnak neki a barátai, Aszádék, Antiék, Körte és persze a legfontosabb, Nagy Márk… túl szép, hogy igaz legyen. 

Azután az őrült hét után a balatoni nyaralóban minden megváltozott, Bexi és Nagy Márk kézen fogva léptek be, hogy együtt nézzenek szembe a kiadó tulajdonosával, de nem biztos, hogy a kapcsolatuk kibírja mindazt, ami rájuk vár.

Kikyo értékelése

Szuper lezárása egy szuper sorozatnak! Bevallom a végén előkerült a papírzsepi is. De ne szaladjunk ennyire előre. Addig ugyanis volt minden: nosztalgia, aggódás, idegbaj, szerelem, haláli poénok, stb. Egy szóval, pörgött az egész. És valami brutális jól sikerült. Bár őszintén szólva már nagyon elegem volt, az „összejöttünk-szétmentünk” sztoriból Márk és Beki részéről, nem bántam volna, ha az írónő legalább most másképp kuszálja össze a szálakat. A könyv értékeléseit olvasgatva tapasztaltam, hogy ez nem csak nekem ment az agyamra. A kezdetek bemutatása tízpontos ötlet, teljesen más megvilágításba kerül néhány dolog. Pl. Geri karaktere, akiről így már érthető, hogy miért volt (Bekin kívül) mindenki rossz véleménnyel. Az utolsó megjelenését a történetben pedig egyszerűen éreztem, hogy meg fogja lépni. Laura egyébként mesterien varrja el a regény szálait, egyszerűen mindenre sikerül megoldást találni, és mégsem erőltetett. A befejezés pedig egyszerűen telitalálat! Magyar szakosként ezt úgy mondanám, hogy a keretes szerkezet tökéletes. Ahol a Késtél első oldalán elindulunk, oda térünk vissza. Alig bírom megállni, hogy ne írjak spoilert. Úgyhogy mielőtt véletlen elszólom magam bármivel kapcsolatban, inkább csak arra biztatok mindenkit: Olvassátok el!!!! Nem bánjátok meg!

Kedvenceim: az Alapítók és Lili

Értékelés: ♫♫♫♫♫

 „– Ó, a francba – szörnyülködtem. –Most mit csináljunk?– Igyunk valamit...– Délelőtt tizenegy óra! – forgattam a szemem mérgesen.– Látod? A reggeli berúgásról már le is késtünk. Ebédre még megoldható.”

„Beszarok. Ez azt mondta a streamben, hogy szeret…? – motyogta Daniella.…Basszus – mondta Evelin.Szerintem is – dörzsöltem meg a homlokomat zavarodottan.Nem az… Beleléptem a pizzába – közölte.”

                                                                      

Köszöntem!

Kikyo

Olvasd tovább!

Értékelés - Leiner Laura: Bexi sorozat 3-4.

Értékelés - Leiner Laura: Bexi sorozat 3-4.

2018. augusztus 7., kedd

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Folytatjuk utunkat Leiner Laura Bexi sorozatának világában. 

                                                                      

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…

Kikyo értékelése

Az előző két kötetből kiindulva egyáltalán nem csodálkoztam azon, hogy Bexi feje fölött összecsapnak a hullámok, és alkotói válságba kerül. Nagyon tetszett, hogy sikerült ismét változatosságot csempészni a történetbe, és ahogy eddig is, egyszerűen olvastatja magát. Az események pörögnek, a nem várt fordulatok pedig szerintem nagyon el lettek találva. Hát, ami Aszádékkal történik, az valami brutálisan jó! Komolyan mondom, hangosan nevettem olvasás közben. A lehető legfrappánsabb megoldás volt. Az egyik kedvencem egyébként az a rész volt, amikor Bexiék családi életében következik be változás. Na meg a matricagyűjtögetés. (Spoiler: Nem irigyeltem szegény Györgyöt!) A szereplőkkel kapcsolatban azt hiszem, nyugvópontra jutottam. Bexi, Körte és Evelin továbbra is a legszimpatikusabbak, Nagy Márkról pedig most már végleg elkönyveltem: Ez egy hülye. Szerintem totál fárasztó a srác. De hát… „Kinek a pap, kinek a papné.” Külön örültem, hogy L. Laura milyen ügyesen elkülöníti a sztárokat és a celebeket. Nyílt őszinteséggel írja le, hogy vannak, akik letettek valamit az asztalra, annak érdekében, hogy híresek legyenek, és vannak, akik nem a munkára alapoznak azért a bizonyos 15 perc hírnévért. A függővég most is csillagos ötös, kíváncsian várom, mi fog ebből kisülni. Hamarosan kiderítem, az biztos!

Értékelés: ♫♫♫♫♫ (még mindig!)

                                                                      

Fülszöveg

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Bexi és Nagy Márk története sosem volt egyszerű. Az, hogy Márk leütötte Beki exét egy tévéműsor kellős közepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, sőt. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken törhetik a fejüket? És hogyan fog hatni mindez Körte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól összeszokott csapatára? Van helye köztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?

Kikyo értékelése

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a Bexi-sorozat eddigi legjobb kötetén vagyok túl. Teszem hozzá, ezt már nem lehet az előzménykötetek olvasása nélkül megérteni, itt már a szerző sem fárad azzal, hogy a könyv elején néhány bekezdésben összefoglalja az előzményeket. Bár a cselekmény kissé szelídülni látszott az eddigi pörgéshez képest, a (jelképes) szerelmi háromszög okozta izgalom letehetetlenné tette a könyvet. Ezen kívül ismét beigazolódott, amit azt hiszem már egyik előző értékelésben is említettem: „Soha ne ítélj elsőre!” Leiner Lauránál még harmadikra sem. Büszkén jelenthetem ki, hogy a Nélküled lett az a kötet, amelynél hivatalosan is „Márker” lettem. Nagy Márk elképesztő sebességgel ugrott a szimpátiaskálámon 0-ról 10-re. No nem az egoista énekes-sztár, hanem a fiú, aki mögötte van. Szerintem minden lánynak kijár egy ilyen pasi. Egyszerűen élveztem a srácok versengését, és egyszerűen nem tudtam nem Márknak drukkolni. De talán most lesz még 10 másodperc. Mindkettőjük számára. És Lilit egyszerűen imádom! A világ legokosabb kiscsaja! És igazából mindegyiküket szeretem. Az egész csupaszív csapatot, úgy, ahogy van! Csak az a fránya függővég… De nem gond, hiszen már nyitom is a Valahol-t!

Értékelés: ♫♫♫♫♫ !!!

Kedvencek: 

Körte, Bexi, Nagy Márk (bizony!), Evelin, Aszádék

Köszönöm a figyelmet!

Kikyo

Olvasd tovább!

Értékelés - Leiner Laura: Bexi sorozat 1-2.

Értékelés - Leiner Laura: Bexi sorozat 1-2.

2018. augusztus 6., hétfő

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Ezúttal is Leiner Laura írónő áll a középpontban, mégpedig Kikyo által aki a Bexi sorozatot vette kezébe. 

                                                                      

Fülszöveg

Budai Rebeka élete tizenhat évesen fenekestül felfordult, amikor posztolt a barátja falára egy szemrehányó, egy szál gitáros dalt, a Késtélt. 

Azóta ő Bexi, aki immár a második lemezén dolgozik, a dal ugyanis óriási sláger lett és országos hírnevet hozott számára. 

Körte, a tetoválóművészből avanzsált menedzser épp egy tévés fellépést szervezett le a Pop/Rock sztár leszek! döntőjébe, ahol Beki a legesélyesebb versenyző duettpartnere lesz. 

Nagy Márk nemcsak az énekhangjával, hanem külsejével is belopta magát a női nézők szívébe, de Bekivel már nehezebb dolga lesz…

Kikyo értékelése

Leiner Laura Bexi-sorozata a magyar popszakma és a hazai hírességek világába kalauzol bennünket. Főszereplője a 17 éves Budai Rebeka alias Bexi, akit Youtube csatornáján közzétett dala által egy ország ismert és szeretett meg. Bexi az a fajta énekesnő, akit a tehetsége és a véletlen emelt a sztárok közé, de emellett is igyekszik megmaradni annak a hétköznapi lánynak, aki volt. Ezzel kapcsolatban nagyon sok szimpatikus tulajdonsága van. Nagyon szerethető karakternek tartom a regény többi szereplőjével együtt, amolyan Leiner Laurá-san aranyosak. Én a közutálat tárgyát képező Gerit is kedveltem. Nagy meglepetés volt viszont számomra, hogy Laurának sikerült egy olyan szereplőt alkotnia, akitől szó szerint falra tudtam volna mászni. Méghozzá a főszereplő Nagy Márkot, aki pedig sejtésem szerint a szerelmi szál egyik szereplője lesz. Bexi szavaival élve: „nincs olyan, aki közömbös lenne Márk felé: őt vagy szeretni lehet vagy utálni, de középút nincs”. Nos, én túlzás nélkül állíthatom, hogy utáltam. Bexi abszolút pozitív példa, akivel szemben ott vannak a „megcsinált” sztárok, mint Nagy Márk vagy Lexi. Érdekes, számomra ők egyértelműen negatív figurák. A történetvezetés egyébként nagyon jó, tényleg érezzük azt, hogy a sztárvilág kulisszatitkaiba tekinthetünk bele, minden előnyével és árnyoldalával együtt. Plusz nem hiányzik a jópofaság és a humor sem, sokszor veszem észre magamon L. L. könyvek olvasásakor, hogy mosolyogva olvasok. Könnyed, szórakoztató, de a vége!!!!???!!! Agggrrrhhhh…. Szerintem belehaltam volna, ha nekem erre egy percet is várni kell. Totál nyitva hagyja. Ahogy A Szent Johanna gimit is anno egyben faltam fel, Bexinek is ez lesz a sorsa.

Értékelés: ♫♫♫♫♫

Kedvenc szereplők: Budai Rebeka (Bexi) és Körte

                                                                      

Fülszöveg

Már bő egy év eltelt azóta, hogy Budai Rebeka posztolta barátjának a Késtélt, és ezzel immár Bexiként berobbant a köztudatba. 

Azóta megjelent második lemeze, az Offline, melynek sikere végleg kiírta Bexit az egyslágeres előadók sorából. 

Úgy tűnik, Gerivel is rendeződhetnek a dolgaik, bár ezt Körte, Lili, Anti és a Fogd be Aszád eszement (nevű) tagjai egy emberként elítélik. 

És persze ott van még Ő is. Nagy Márk, akinek a Pop/Rock sztár leszek! döntője után nagyobb szüksége van a barátaira, mint valaha.

Kikyo értékelése

Ritkán esik meg velem, hogy egy folytatás sokkal jobban belopja magát a szívembe, mint egy kezdő kötet, de most ez történt. Laura mesterien bánik a karakterekkel, és ismét bebizonyosodott a mondás: „Ne ítélj elsőre!” Na jó, Nagy Márk még mindig nem a szívem csücske, és nem tudom, mit lehetne tenni vele, hogy ez megváltozzon, de legalább beismerte, hogy ő volt a hülye a karrierjét illetően, ami azért plusz pont. Körtét továbbra is nagyon bírom, „gyereknevelésből” ötös! Főleg, hogy a „gyerekei” elvileg felnőtt fiatalok. Aki nagyon belopta magát a szívembe, az Evelin, és aki nagyon kiesett belőle, az Geri. És most, hogy becsuktam a 2. kötetet, már nyitom is ki a harmadikat, mert persze, hogy már megint olyan a vége, hogy nincs vége. Ha most nem lenne a kezemben a folytatás, szerintem Laura lelkén száradna néhány ősz hajszálam. 

Értékelés: ♫♫♫♫♫

Kedvenc szereplők: Továbbra is Bexi és Körte, kiegészülve Evelinnel

Köszöntem

Kikyo

                                                                      

Olvasd tovább!

Értékelés - Leiner Laura: Ég veled

Értékelés - Leiner Laura: Ég veled

2018. augusztus 2., csütörtök

Nincsenek megjegyzések

Sziasztok!

Magyaros Augusztus hónapunk első részében Leiner Laura Ég veled könyvéről olvashattok ajánlót Coeur és Kikyo jóvoltából.

Fülszöveg

Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják. 

Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá. 

Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata elindul az Iskolák Országos Versenyére.

Az Ég Veled az Iskolák versenye trilógia első része.

                                                                      

Coeur értékelése

Leiner Laurát, mint sokan mások, én is a Szent Johanna gimi regénysorozat olvasásakor ismertem meg. Örök hála érte a könyvet ajánló könyvtárosnak! Imádtam minden egyes karakterét, humorát, stílusát! Aztán a Bábel és az Akkor szakítsunk könyveit is elolvastam. De ez már évekkel ezelőtt történt, így nagyon örültem, hogy bekerült a vállalásaink közé új könyve. És hát újra beleszerettem!

A  történet alapjául szolgáló gimnáziumok közti verseny lehet, hogy némelyeknek elsőre nem tűnik elég eredetinek. De ahogy a könyvben többször is elhangzik: ez nem az éhezők viadala! 

A karakterek igazán jól kidolgozottak, és szépen lefedik a gimnazista korosztály minden rétegét: a menő, az antiszoc, a stréber, a jópofa, a lúzer, a kocka, az izomagyú, a sportoló.... És persze szerelem, romantika, szívatások, beszólások; és az elmaradhatatlan facebook, instragram meg a többi, számomra ismeretlen alkalmazás. Hiába én nem Z generációhoz tartozom. :-))

Leiner Laura nem csak jól ismeri a mai ifjakat, de roppant jó stílusban, humorosan, és cseppet sem felszínesen mutatja be a korosztály örömeit, megpróbáltatásait egyaránt. Ó és mellékesen ott a verseny! A feladatok kitalálásáért külön csillagos ötös az írónőnek.

Egyetlen problémám van csak  könyvvel: Mikor lesz folytatás???

Értékelésem: 
Csillagos ötös

Kedvenc szereplőim: 

a Szirtes Gimnázium nem kissé ciki igazgatója, valamint  Újvári Anna családja, beleértve az egészséges étkezéssel terrorizált apát, és annak csípős nyelvű anyósát. Mind roppant szórakoztató karakterek.

                                                                      

Kikyo értékelése

Nos, először is próbálom rendezni a gondolataimat, mert annyi minden (JÓ DOLOG!) kavarog még bennem erről a könyvről, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Először is: Ahogy azt vártam az eddigi olvasmányaim alapján, Leiner Laura ismét egy pillanat alatt beszippantott a világába. 35 éves fejjel is úgy szeretem a középiskolás főhőseit, hogy ihaj! Egytől-egyig jó fejek, aranyosak, külön kis egyéniségek, még a negatívabb szereplők is. Másodszor: Ha nem lett volna a kihúzott „kötelező” olvasmány ebben a hónapban, tuti, hogy mostanában nem állok neki, mert… Most rághatom a körmömet 2x fél évig, hogy mikor lesz már folytatás!!!! Én ugyanis az a fajta vagyok, aki egy lélegzettel szeret elolvasni egy izgalmas sorozatot, elkerülendő a hajtépést, így 99%-ban bevárom, amíg a sorozat összes kötete megjelenik. Most pedig együtt kell élnem az „úúúristen, jöjjön már ki a következő” érzéssel. Harmadszor: Nagyon bírom a csaj (értsd: írónő) humorát. Mikor már kezdenél lelombozódni, hogy na, itt az éhezők viadala kevésbé durva kiadásban, ő maga adja a fricskát a saját szereplője szájába a Survivorral és A legyek urával egyetemben. Zseniális! És negyedszer: Az Y generáció oszlopos tagjaként azt hiszem nagyobb elmaradásom volt az online térrel kapcsolatban, mint Kocsis igazgató úrnak, mégis nagyon jó volt azt látni, hogy a tizenéves főszereplőn keresztül mutat rá az interneten elpazarolt időre, és hívja fel a figyelmet az online világ ésszerű mértékű használatára. Nem okoskodó, de bölcs gondolatok közvetítője. Végül sajnos muszáj egy negatívumot is megemlítenem, ami tanárként kissé érzékeny érintett. Laura kérlek! Nehogy már az egész bagázsban ne legyen egyetlen normális pedagógus (kivétel Hanna édesapja, de mivel ő egyetemen tanít, más lapra tartozik)!!!! Titanilla pedig hivatásunk szégyene. Jó, jó, értem én, hogy a regények célközönségének ez egy jó poén, de nyugtassatok meg, azért nem vagyunk mind elcseszettek☺?!

Értékelés: 
5-ös skálán 6-os!

Kedvenc szereplők: 

Újvári Hanna, Kornél, Hanna édesapja, Bernadett, Lóri (aki kísértetiesen emlékezetet egy ismerősömre) 

U.i.: Sorry, de nálam még mindig Cortez a favorit!

Köszönjük!

Coeur és Kikyo

Olvasd tovább!