Ezúttal egy beleolvasóval készültünk, mégpedig Ludányi Bettina: Mögötted! c. könyvéből. Aki esetleg még rendelte meg, most megteheti :)
Beleolvasó
A mezőn való beszélgetésünk másnapján nem találom a farmon Kathy-t. Diana szerint elment. Úgy teszek, mintha váratlanul érne, bár valahol így is van. Reménykedtem benne, hogy meggondolja magát. Sőt, nem is hittem, hogy már másnap megteszi. Azt hittem, marad még néhány napot, és lesz időnk egy kicsit még együtt lenni. De nem. Kathy elment.
Próbálok nem szomorkodni emiatt, hiszen megígértük egymásnak, hogy örökre barátok leszünk. Én biztosan betartom, és szerintem ő is. Úgy tűnt, fontos ez számára. A barátságunk. Talán még neki sem volt ilyen őszinte és különleges barátja, mint amilyen ő volt nekem. Bárhol is vagy Kathy, remélem megtalálod, amit keresel. Én pedig mostantól izgatottan fogom várni a huszonegyedik születésnapomat. Amint nagykorú leszek, én is lelépek innen, és megkeresem Kathy-t.
Nagyon megszerettem ezeket az embereket, de nem élhetek örökké egy elzárt farmon. Csak el akartam távolodni a családomtól, és kellett egy menedék, amíg nagykorú leszek.
– Christy, jól vagy? – kérdi Diana. Ma engem kért meg, hogy segítsek neki a reggeli elkészítésében. – Nagyon elgondolkodtál.
– Igen, csak… hiányzik Kathy. Jóban voltunk.
Diana arcát elönti a sajnálat. Odalép hozzám, és megölel.
– Nekem is hiányzik. Nagyon megkedveltem azt a lányt.
Hamarosan minden visszaáll a régi kerékvágásba, Kathy pedig egy kedves emlék marad. Idővel azonban fel fogunk eleveníteni minden csodás pillanatot, amit együtt töltöttünk ezen a farmon…
Ez… nem lehet…
Hogyan történhetett ez? Azt hittem, itt biztonságban leszek. Azt hittem… Azt hittem, hogy… Úristen! A szívem a mellkasomban dobog, könnyek csorognak le az arcomon. Ülök a sötétben, és imádkozom, hogy mindez ne legyen valóság. Hogy fajulhatott idáig? Hogy lehetséges ez?
És Kathy…
Csak nemrég ment el. Még egy hónapja sincs. Azt hittem, minden rendben van vele. Azt hittem, visszament a szüleihez, és megpróbálja rávenni őket, hogy zenélhessen. Elképzeltem, hogyan áll helyre minden körülötte.
Elképzeltem a jövőnket is.
A jövőnket, amiből már soha nem lesz semmi!
Ezt nem értem! Miért? Miért tették ezt Kathy-vel? Hogyan juthatott ilyesmi az eszébe? Miért, miért, miért? Legszívesebben felüvöltenék! Legszívesebben odamennék hozzá, és megráznám, miközben az arcába üvöltöm, hogy miért?! Ehelyett azonban próbálom összeszedni magamat, és kitalálni valamit. Mert veszélyben vagyok. Nem maradhatok itt.
Most már tudom a titkukat.
Kathy nem ment el innen…
Kathy-t…
Nincsenek megjegyzések
Megjegyzés küldése